Hazahívogató Magyar Szaknap

Ragyogó késő októberi őszi idő. A fákon aranyló, mélyvörös, színkáprázatos őszi kavalkád, amelyek az elmúlást hordozzák magukban.

De tavasszal a lehulló levelek helyét újra zöld levélrengeteg veszi át. S így van ez a diákság, egy-egy szak életében is: a diplomát szerzők helyére új gólyák érkeznek, majd az ő helyükre még újabbak. A 2013/2014-es tanévben immár a tízedik évfolyam kezdte meg tanulmányait a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola magyar nyelv és irodalom szakán. A közel tíz év alatt eddig 132-en szereztek baccalaureatus és 113-an pedig specialista szintű végzettséget. Így alapvetőnek tűnt az ötlet, hogy a már hagyományossá vált Öregdiák Találkozó mellett idén a Filológiai Tanszék Magyar Tanszéki Csoportja  első alkalommal megszervezze Hazahívogató Magyar Szaknapját.

A rendezvény célkitűzése az volt, hogy egy olyan alkalmat teremtsen, ahol mind a már diplomával rendelkező, mind pedig a még a főiskola falai között tanuló hallgatók jól érezzék magukat, megismerkedhessenek egymással, a fiatalok betekintést nyerhessenek az egykori diákévek élményvilágába, s így akár már kialakult hagyományok, szokások is továbbélhessenek a magyar szakosok körében. Ez egy olyan esemény volt, amelyen nem a szakmaiság, hanem a diákévek és a diákélet eseményeit idézhették fel, élhették meg a jelenlévők.

A „hazahívogatásnak” a nagyon hangulatos nagyberegi tájház adott otthont. A régi parasztporta már önmagában is megalapozta a jó hangulatot. A csűr mögötti kerti részben közösségi programmal indult a nap, amelynek keretében közös szalonnasütéssel készültek a résztvevők az ebédhez, amelynek elfogyasztása után a tájházban folytatódott a találkozó. Elsőként az elmúlt tíz év rendezvényeiből, terepgyakorlataiból és főiskolai eseményeiből készített rövid vetítéssel elevenítették fel a diákévek legszebb pillanatait, amelyben mindenki magára ismerhetett egy-két képen. S hogy a szakmai dolgok se maradjanak ki, a tanszék tanári gárdája próbára tette az egykori és a mostani hallgatók tudását, s a jelen lévők egy szellemi vetélkedő keretében bizonyíthatták, hogy mennyire ismerik a tanári kart, a főiskolát stb. A nap végén közös népdalénekléssel zárult a program, ahol mindenki elénekeltethette a saját „nótáját” is a többiekkel.

A szervezőknek köszönhetően az egész nap folyamán Kalanics Éva segítségével bárki bizonyíthatta, hogy mennyire ügyes kézműves, s nemcsak magyar szakos tanár, illetve hallgató.

A hagyományalkotás és a hagyományőrzés jegyében szerveztük meg ezt a napot, hiszen a népi hagyományokból nagyon sokat meríthetünk. Például az udvarban található népi játékokkal a résztvevők is nagyon jól szórakoztak, s igazából ez nem igényelt nagy befektetést. Ezt az egyszerűséget és kreativitást az iskolai életben is nagyon jól alkalmazhatják a tanárok – mondta Kész Margit főiskolai tanár.

„Az idén nagyon sok minden amellett szólt, hogy ez a nap ne jöjjön létre. Csak egy példát említsek: a dátum kitűzésekor még nem tudtuk, hogy sok iskolában tanítási nappá nyilvánítják a szombatot, így a már dolgozó végzősök közül sokan jelezték, hogy emiatt nem tudnak részt venni az eseményen. Azonban bizakodtunk, hogy az „első fecske” jövőre mégiscsak nyarat fog csinálni, s hagyománnyá válik a Hazahívogató Magyar Szaknap, amelynek eszmei és anyagi támogatásáért külön köszönet illeti a főiskola vezetését is” – mondta el lapunknak Hires-László Kornélia, a magyar tanszéki csoport koordinátora, a rendezvény egyik szervezője.

S végezetül hadd zárjam a vetítés záró mondatával:
HAZAHÍVOGATÓ MAGYAR SZAKNAP 2013 – folytatás következik.