Hogyan csalogassuk kertünkbe a madarakat?

Szerző: | 2021.03.03., 20:24 | Színes

Forrás: Pixabay

Március elsejével beköszöntött a meteorológiai tavasz, a természet már éledezik, vándormadaraink visszatérnek és ismét birtokukba veszik fészkeiket. A tavaszi napsütés az embereket is kicsalogatja a természetbe, hogy újra felfedezzék a természet szépségeit, maguk mögött hagyják egy kis időre a gondjaikat. Összegyűjtöttük, hogyan tehetjük vonzóvá kertünk vagy az erkélyünk annak érdekében, hogy megfigyelhessük a madarak, ízeltlábúak mindennapjait.

Nem kell a közeli erdőbe, parkba elsétálnunk, hogy felfedezzük, hogyan is élnek a különböző madarak, ízeltlábúak, hiszen közvetlen környezetünket is állatbaráttá tehetjük. Ehhez sok ötletet találunk a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján.

Ha az elkövetkezendő időszakban élvezni szeretnénk a madarak csiripelését, és meg szeretnénk figyelni, hogyan is élnek, nincs más feladatunk, mint itatót, fészekrakóhelyet és élelmet biztosítani számukra.

Madaraink közül több tucat faj a falvakba, városokba is követ bennünket, sokuk egész évben velünk él, így színes megjelenésük, érdekes életmódjuk és – a „vadonban” élő rokonaikhoz képest – bizalmasabb viselkedésük számos területen segítheti az életünket vagy akár a munkákat.

Az általunk kitett itatónkban fürdő vörösbegy vagy az odúban költő mezei veréb, az etetőre járó cinkék és pintyek megfigyelése erőfeszítést sem igényel, ezek az állatok szó szerint házhoz jönnek.

A madáritató egész éves működtetése az egyik legfontosabb alapfeladat.


Madaraink többségének naponta akár többször innia és fürdenie kell, ami az egyre szárazabb nyarakon és a hómentes teleken mind nagyobb kihívást jelent számukra. Különösen igaz ez az egyre víztakarékosabban működő településeken, ahonnan az egykor széles körben elterjedt háztáji állatok itatói is hiányoznak. Ezért a madárbarátok számára a madáritató egész éves működtetése az egyik legfontosabb alapfeladat.

Az emberkövető madárfajok többsége akkor csatlakozott hozzánk, amikor eleink még hagyományos, alapvetően háztáji állattartó gazdálkodást folytattak. A jószágok takarmánya és gyakran az ürüléke is, valamint az általuk vonzott rovarok egész évben táplálékot, a baromfiudvarok talaja porfürdőt, itatójuk pedig ivó- és fürdőhelyet biztosított a madarak számára.

Ezért minél inkább belvárosi környezetben élünk, annál fontosabb, hogy az állatokat – a rovaroktól a békákon, gyíkokon és madarakon át az emlősökig –  itatással, lehetőleg talajitatóval (a fecskéket pedig sárgyűjtőhelyek létesítésével) is segítsük – olvasható az egyesület cikkében.

Fontos tudnivalók az itatók kihelyezésénél

  • A legjobb, legegyszerűbb itató és madárfürdő a 45-50 centiméter átmérőjű műanyag virágalátét, melynek mélysége a kistestű fajok számára is biztonságos öt-hét centiméter.
  • Az itatók vizét rendszeresen, lehetőleg naponta frissre kell cserélni, az elpárolgott vizet napközbeni utántöltéssel pótolhatjuk is.
  • Télen naponta legalább egyszer el kell távolítani a jeget, és langyos csapvízzel kell feltölteni az itatót.
  • Nagy forgalmú itatóknál, különösen nyáron, hetente-kéthetente érdemes a napi vízcserét megelőzően algátlanítani és akár fertőtleníteni is az itatót.
  • Ha az itató közelében több egyedet, elsősorban zöldikéket érintő madárelhullást tapasztalunk, a fertőtlenítést lehetőleg mindennap végezzük el. Ennek legpraktikusabb módja, ha naponta váltogatva két itatótálcát használunk – az egyikben itatunk, a másikat napközben fertőtlenítjük, majd öblítést követően kiszárítjuk, és másnap ezt töltjük fel ivóvízzel, közben az előző napon használt itatónál végezzük el a fertőtlenítést.
  • A kisebb madarak számára veszélyt jelent az öt-tíz centiméternél mélyebb víz, ezért itatónak ne használjunk mély, vízzel telt hordót, konténert; kerti tavak építése esetén alakítsunk ki sekély parti részt.
  • A talajszint fölé helyezett itatóknál, különösen az ablakitatók esetében, figyeljünk a biztonságos rögzítésre, a feldőlés, leesés elkerülésére.
  • Még az öt-tíz centiméter mély itatók vizébe is érdemes beletenni egy kinyúló ágat, nagyobb, lejtős oldalú követ, ahol a madarak kényelmesen és biztonságosan tudnak állni, és szabályozni tudják fürdéskor a vízmélységet.
  • Lehetőleg akkora itatót használjunk, amelyben egy balkáni gerle nagyságú madár is képes megfürödni.
  • A téli etetők mellett is működtessünk itatót!
  • Az itatókészítés, az itatók életének megfigyelése jó környezeti nevelési és turizmusfejlesztési program is lehet.

Egy madárbarát kert növényei

A közelünkben élő madarak és más állatcsoportok faj- és egyedszám növelésének legfontosabb alapfeltétele a természetes élőhelyeket leginkább felidéző növényzet telepítése és megőrzése.

A gyepek megfelelők a földigiliszták, csigák és olyan rovarok számára, amelyek a fekete rigó, az énekes rigó és a vörösbegy kedvelt tápláléka. A biológiai sokféleséget rendkívüli mértékben növelik azok a nyíratlan gyepfoltok, ahol a bogáncs, a gyermekláncfű és a többi gaz szabadon nőhet, remek élőhelyet kínálva számos állatnak.

Ha sövényt telepítünk, használjunk olyan őshonos fajokat, mint a galagonya, magyal és a mogyoró. Ezek búvóhelyet és táplálékot is nyújtanak. Az őshonos fák, mint amilyen a tölgy, a fűz, a nyír, a kőris és a berkenye számos rovart és hernyót táplálnak, amelyeket viszont a madarak zsákmányolnak.

A gyümölcsfák, mint az alma, a körte, a fekete és fehér eper, a cseresznye és a meggy nemcsak mutatósak, de gyümölcseik embert és állatot egyaránt táplálnak.

A bogyók hagyományos őszi táplálékai a rigóknak, ezért egy fajgazdag kert nagy választékot nyújt olyan növényekből is, mint amilyen: a sóskaborbolya, a magyal, a bodza, a tűztövis, a borostyán és a madárbirs. A színpompás virágok pedig vonzzák azokat a rovarokat, amiket viszont a poszáták, füzikék, cinegék fogyasztanak, míg a növények magjai a pintyféléknek jelentenek táplálékot – olvasható az egyesület cikkében. 

Néhány szempont a növényzet, a kert kialakításához:

  • A cserjéken érdemes fészekrakásra alkalmas elágazásokat kialakítani a metszés során.
  • Hagyjunk meg olyan sövényszakaszokat és bokrosokat is, amelynek nem egyenesre metszettek az oldalai.
  • Ne távolítsuk el minden bokor alól a hullott leveleket, ezzel az avarszinten élő élőlények megtelepedését segíthetjük elő, ami terített asztalt jelent a rigóknak.
  • A kiszáradt vastagabb fákat lehetőleg ne a talajszinten vágjuk ki. A három-négy méter magasra visszavágott törzs már nem balesetveszélyes, viszont nagy vonzerőt jelent a harkályok számára.
  • Az oldalról zárt bokorcsoportok biztonságos fészkelőhelyet nyújtanak a madaraknak.
  • Hagyjuk meg a kertben az idős fákat, kíméljünk meg néhány idős gyümölcsfát is. Célszerű régebbi, ellenállóbb gyümölcsfajták beszerzése, szaporítása.
  • Legyen a kertben fenyők, örökzöldek csoportja vagy idősebb egyede.
  • A növényfajok kiválasztásánál érdemes arra is figyelni, hogy ezek termése nyáron, ősszel és télen is táplálékot jelentsen a madaraknak.

Segítsük a madarakat a fészekrakásban is

Nemcsak úgy tudjuk madárbaráttá tenni kertünk, erkélyünk, hogy a madarak, rovarok számára táplálékot nyújtó növényeket telepítünk, hanem azáltal is, hogy a fészeképítéshez szükséges alapanyagot biztosítunk a számukra. Ha pedig még fészekrakó helyet is kialakítunk számukra, akkor akár testközelből is megfigyelhetjük, hogyan is építik a fészkeiket, majd később a költési időszak végén nyomon követhetjük, hogyan is fejlődnek a madarak.

A fészekanyag összegyűjtése rengeteg munkával jár, miközben a kisebb termetű fajok fokozottan kiszolgáltatottak a ragadozóknak, és táplálkozni sem tudnak, ezért a madarak ahol csak tudják, próbálják egyszerűsíteni gyűjtögetésük.

Az énekesmadarak számára az egyik legfontosabb, de a településeken egyre kevésbé hozzáférhető fészekbélelő anyag a szőr, amit hajdanán az istállók környékén gond nélkül össze tudtak szedni.

Háztáji állattartás hiányában a kutyát tartó madárbarátok tudnak sokat segíteni, ha a szükségest a hasznossal összekötve a rendszeres szőrkefélés „termékét” összegyűjtik, és tavasszal több helyre nagyobb mennyiségben is kihelyezik – tanácsolja honlapján az egyesület.

Még inkább vonzza a madarakat, ha a szőrrel, hajjal és növényi szálakkal jól kitömött zsákocskába több-kevesebb madártollat is beszúrunk.

Megoldások a kellemetlenségek elkerülésére

Persze sokak számára azért nem vonzó az állatbarát kert, mert az állatok sokszor gondot, kellemetlenséget okoznak, például az ereszek alatt fészkelő fecskék miatt a ház fala ürülékes lesz, vagy éppen egyes, kisebb testű madarak a postaládában fészkelnek. De ezekre is van megoldás.

A ház falát a fecskeürüléktől a fecskepelenkával tudjuk megvédeni. Ennek elkészítése egyszerű, csak egy körülbelül harminc centiméter hosszú és húsz centiméter széles fa, fém vagy műanyag lapra van szükségünk, amit elhelyezünk a fészek alatt.

A fecskepelenka felfogja az etető madarak és a fiókák ürülékét, így a fészek alatti terület tiszta marad. A fecskepelenkáról könnyedén el lehet távolítani a felgyűlt ürüléket. Ha nagyon muszáj, a fecskepelenka aktív fészkek alá is felfúrható, felszegelhető, a néhány perces zavarás szinte biztosan nem zavarja a madarakat – olvasható az egyesület honlapján.

A fecskék védelme azért is fontos, mivel az elmúlt két évtizedben sajnos több mint 50 százalékkal csökkent a hazai fecskeállomány, azaz mára minden második madár eltűnt az ereszek alól. A folyamat megállítása, megfordítása közös érdekünk.

A széncinegék postaládákba költözése billenőajtóval felszerelt levélgyűjtővel és mesterséges odúval előzhető meg.

Amennyiben a cinegék már beköltöztek, a postaláda rendeltetésszerű használatát fel kell függeszteni, mert a bedobott küldemények a kotló szülőket, a tojásokat és a fiókákat is veszélyeztetik. Ilyenkor a kotlás és a fiókanevelés körülbelül egy hónapnyi időtartamára szereljünk fel alternatív levélgyűjtőt a madarak által elfoglalt mellé, valamint függesszünk ki egy tájékoztató kiírást is a postás számára.

Méhecskehotel, ha nemcsak a madarakat szeretnénk megfigyelni

A darázsgarázs elsősorban a magányosan élő méhfajok szaporodását segítő természetvédelmi eszköz. A magányos darazsak és méhek, amint azt a nevük is mutatja, nem agresszív nagycsaládokban élnek. A néhány millimétertől a poszméhek centiméteres nagyságáig változó méretű, változatos alakú és színű nőstények három-tíz milliméter átmérőjű és három-tíz centiméter mély természetes vagy maguk készített üregekbe rakják petéiket. Ezek az állatok löszfalak, vályogházak, nádtetők hiányában egyre jobban kiszorulnak a modern városokból, olyannyira, hogy Nyugat-Európa számos területéről el is tűntek. Nem véletlen, hogy az ottani természetvédők dolgozták ki a darázsgarázsokat.

Darázsgarázs tűzifában:
Tíz-húsz centiméter átmérőjű tűzifákba akár többtucatnyi költőüregből álló darázsgarázs készíthető, ha három-tíz milliméter átmérőjű fúróval sűrűn átlyuggatjuk három-tíz centiméter mély lyukakkal. Általában a rönkök hossztengelyével párhuzamosan, tehát a keresztvágási felületbe fúrunk, de ha hozzájutunk vagy készíteni tudunk hasított és a hasítási felületen csiszolt rönköket, akkor a törzs oldalába is fúrhatunk.

Farakásba:
A legkönnyebb dolgunk akkor van, ha a fantasztikus farakásunkba szeretnénk darázsgarázsokat készíteni. Ebben az esetben akár több száz lyukat is fúrhatunk a fenti módon a tűzifa rönkökbe, jó nagy darázsgarázs telepet kialakítva.

Nádszövetből:
Szorosan összecsavart, tíz-húsz centiméter vastag nádszövetből finomabb fogazatú fűrésszel vágjunk le egy harminc-negyven centiméter hosszú darabot, majd a két végén szorosan drótozzuk össze, végül egy megfelelő vastagságú dróttal, ágacskával vagy szeggel tágítsuk ki a nádszövet mindkét oldalán a nádszálak üregeit. A nádszövetből készült darázsgarázs zsinórral függesztve, vagy nyárs vastagságú villás ág lábra tűzve a virágágyásba is állítva is kihelyezhető.

Forrás: hirado.hu

Pin It on Pinterest

Share This