Így ne beszéljünk a gyermekkel! – De akkor hogyan?

Szülőként számtalan hibát elkövetünk a gyermekekkel folytatott kommunikáció során, ezek egy része óhatatlanul megtörténik, azonban ha kicsit odafigyelünk, sokat kiszűrhetünk közülük – írta a csalad.hu.

Voltaképpen senki sem szereti, ha megmondják neki, mit tegyen. Nincsenek ezzel másként a gyermekek sem, így nem csoda, ha a parancsolgatással nem megyünk sokra. A téma egyik szakértője, az amerikai Jennifer Lehr úgy véli, a trükk az, hogy megpróbáljuk együttműködésre bírni a gyerekeket – írta a csalad.hu.

Inkább kérjünk, mint utasítsunk

Ha mélyen magunkba nézünk, mi sem szeretjük, ha parancsolgatnak nekünk, ezért ne csodálkozzunk, ha a „most rögtön rendet raksz a szobádban!” nem működik. Pláne, ha a gyerek egy kicsit rendetlenebb környezetben érzi otthonosan magát.

Akkor már többre megyünk azzal, ha megpróbáljuk megbeszélni vele, miért fontos a rend, engedünk neki egy kis játékteret abban, mikor pakoljon össze, és kisebb gyerek esetében akár még valamilyen játékot is kitalálhatunk. Mindez persze kicsit bonyolultabb, mint egy mondattal elintézni az egészet, de az biztos, hogy hosszú távon többre megyünk vele.

Ne csak egyszerűen dicsérjünk, inkább értékeljünk

A szimpla dicséret jól hangzik, de hosszú távon rossz irányba viheti a gyereket, mert arra kondicionálja, hogy minden egyes cselekedetét értékelik, így a megfelelés kényszere vezeti majd a tetteit. Jobbat teszünk vele, ha az egyszerű dicséret helyett értékeljük munkáját, cselekedetét, kiemelve, mi tetszik benne, esetleg megemlítve, hogy mi nem.

A gyerek is ember

Már babakorban adjuk meg neki a tiszteletet és a személyes teret, tiszteljük az érzéseit, gondolatait, érdeklődését. „Sok ember néha csak felkapja a gyereket, mint egy tasak zöldséget, pedig lehet, hogy a baba a maga szintjén éppen valami számára nagyon fontos dolgot tanulmányoz a világban. Tehát mielőtt felvesszük, mondjuk meg neki, mi fog vele történni, várjunk pár másodpercet, adjunk neki esélyt az együttműködésre” – hangsúlyozta a szakértő, Jennifer Lehr.

Ne mondjuk meg neki, hogyan érezze magát

„Katona dolog, ezért nem érdemes sírni!” Ismerős, ugye? Mi is számtalanszor mondtuk ezt a gyereknek, amikor elesett a játszótéren, vagy megütötte magát – ma már bánjuk.

Nyilván jót akartunk vele, azt akartuk hangsúlyozni, hogy nem történt semmi borzasztó, de ha belegondolunk, hogy egy-egy esés után felnőttként is milyen nyomorultul tudjuk érezni magunkat, akkor gyorsan elszégyelljük magunkat. Ha elesett, megütötte magát, igenis pátyolgassuk kicsit, ölelgessük meg, és ne rendezzük le annyival, hogy nem történt semmi – mert történt.