Ismeretlen ismerősünk: a csalán

A legtöbben gyerekkorunkban megtapasztaljuk, hogy milyen érzés az, ha a kelleténél közelebb kerülünk a címben szereplő növényhez, a csalánhoz. Az érintkezés helyén megjelenő apró, égető és viszkető érzést keltő hólyagocskák több órán keresztül emlékeztetnek bennünket, hogy máskor tartsuk meg a tisztes távolságot a növénytől.

A nagy csalán (Urtica dioica) 50-150 cm magas, évelő növény, mely az északi félteke mérsékelt övében honos. Szinte mindenütt megterem, kifejezetten kedveli az üde, nedves területeket, erdei tisztásokat, ligeteket, gyomtársulásokat, gyakran előforduló faj az emberi települések közelében. Tömeges jelenlétével jelzi a talaj magas nitrogéntartalmát. Igen sokféle elnevezése ismeretes a népnyelvben: csihány, csihán, csalány, csanál, csovány, s a Kárpátalján is elterjedt csonár.

A növény szárát és leveleit szinte mindenütt csalánszőrök borítják. A csalánszőrök fala részben meszesedett, részben kovásodott, a legkisebb érintés hatására is könnyen letörik a vége, aminek következtében apró tűként fúródik be bőrünkbe. Ezen keresztül sokféle anyag, többek között az égető, csípős érzésért felelős hangyasav – ami, mint látjuk, neve ellenére nem csak a hangyák szervezetében termelődik – és a gyulladást okozó hisztamin és szerotonin. Egyébként egyes csalánfajok csípése jóval fájdalmasabb és hosszabb ideig tartó is lehet: egy, a Kis-Szunda-szigeteken előforduló csalánfaj (Urtica urtissima) – melyet a helyiek csak ördöglevélként említenek – csípése magas lázat és hetekig tartó fájdalmakat okozhat. Aggodalomra azonban semmi ok, ez a faj nálunk nem honos.

Bármennyire is kellemetlen a nagy csalán csípése, a történelem során bevett szokásként volt elterjedve (főleg Európa hidegebb éghajlatú északi területein) az urtikáció, vagyis a reumás testrészek megcsapkodása csalánnal. Több óráig tartó melegérzetet okoz, a bőr erősen kipirul, s a kialakult helyi vérbőség következtében a reumatikus fájdalmakat okozó lerakódások és gyulladások csökkennek.

Leveleiből vagy fiatal leveles szárából készült teája gazdag béta-karotinban, C-, B-, és K-vitaminokban, flavonoidokban, emellett klorofillt, vasat, kalciumot és káliumot is tartalmaz. Kifejezetten hatékony a köszvény okozta panaszok kezelésére, mert csökkenti a vérben a húgysav koncentrációját.

Vizelethajtó hatása miatt segíti az esetleges húgyúti fertőzéseket okozó baktériumok kiürítését a szervezetből. Mértékletes fogyasztása csökkenti a vesehomok és a vesekő kialakulásának kockázatát.

Kiváló allergiaellenes hatással bír, köszönhetően a növényben jelenlévő kvercetin nevű flavonoidnak, amely gátolja az allergénre adott túlzott allergiás válaszreakció kialakulását az emberi szervezetben.

Csalántea készítéséhez egy teáskanálnyi csalánlevelet forrázzunk le 2 dl vízzel, majd 5-10 perc múlva szűrjük le. Naponta 2-3 csészével fogyaszthatunk belőle hat héten keresztül, majd tartsunk ugyancsak hat hét szünetet. Nem szerencsés sem a napi bevitelt, sem pedig a kezelés időtartamát túlhaladni, mert mellékhatások léphetnek fel. Szintén nem ajánlott a fogyasztása várandós kismamák számára, mert szélsőséges esetekben növelheti a vetélés kockázatát.

Külsőleg borogatás formájában fájdalomcsillapításra, ízületi panaszok enyhítésére használhatjuk; csalánpép formájában a bőr pórusainak tisztítására, fájdalomcsillapításra. Erősíti és egészségesebbé teszi a hajszálakat.

A felsoroltak mellett még számos jótékony hatását ismerjük, tehát bátran kijelenthetjük, hogy a szúrós külső ellenére egy igen jó barátra találhatunk benne egészségünk megőrzése szempontjából.

Molnár Ferenc

Kárpátalja.ma