Itt a szőlőmetszés ideje!

Az idei évben, úgy tűnik, hamar beköszönt a tavasz. A februári jó időjárásnak köszönhetően a nagy ültetvénnyel rendelkező gazdák már hetekkel ezelőtt el tudták kezdeni a szőlő metszését. A kis területen gazdálkodók, vagy csak udvari lugassal rendelkezők azonban csak mostanában látnak munkához.

Kezdő gazdálkodóknak komoly fejtörést okoz a szőlő metszése, de a már régóta szőlővel foglalkozók is elgondolkodnak ilyenkor: vajon az új ukrán vagy magyar fajtáikat hogyan metsszék meg? Bizony, nem lehet általánosítani, minden fajtának más és más igénye van. Vegyük tehát sorra a metszést befolyásoló főbb tényezőket.

Először is vizsgáljuk meg, mi is az a metszés, és mi a célja. A szőlő metszése a vesszők nyugalmi időben történő visszavágása. Megkülönböztetünk alakító és fenntartó metszést.

A szőlő metszéséről termesztésbe vétele pillanatától lehet beszélni. Miért van rá szükség? Biológiai okok: a termés mennyiségének és minőségének fenntartása. Technikai okok: biztosíthatjuk a szőlő művelhetőségét és a tőkeművelési mód fenntartását. Tehát metszésre feltétlen szükség van.

A metszés végrehajtásához ismernünk kell a szőlőrügyek összetételét. A szőlőrügyek között összetett és vegyes rügy is van, ezért egy rügyből több hajtás is fejlődhet. A rügyből fejlődött hajtásokon képződik a termés. A szőlő termése két év alatt alakul ki. A fürtkezdemények az előző évben differenciálódnak a levelek hónaljában képződő téli rügyben. A fürtkezdemények száma később nem változik. A legtermékenyebbek mindig a világos rügyek, ezeket követik a sárrügyek, az alapi rügyek és végül a rejtett rügyek. Egy rügyön belül mindig a legtermékenyebb a főrügy, utána következik a mellékrügy.

Nagy különbség tapasztalható a fajták rügytermékenyülésében. Egyes fajták még a mellékrügyekből is sok termést hoznak (pl. szürkebarát), míg mások a főrügyeken is keveset (pl. Afuz Ali). A fajta rügytermékenyülési sajátosságait mindenképpen figyelembe kell venni a metszés és terhelés tervezésekor.

Másik fontos tényező a metszésnél a szőlő csúcsdominanciája. A szőlő hajtásai eredetüktől függően másképp fejlődnek. Ennek oka az, hogy a felsőbb helyzetű tenyészőcsúcsok (rügyek, hajtások) erőteljesebben növekednek az alsóbb helyzetűekhez képest – ezt nevezzük csúcsdominanciának. A fiatal tőkék kialakításánál könnyen kihasználhatjuk ezt a tulajdonságot. A termő szőlőben viszont a metszés a csúcsdominancia elleni állandó küzdelem. A csúcsdominancia elleni küzdelem lehetőségei: kopaszmetszés, rövid csapos metszés, a rövid és hosszú csapos metszési elemek kombinálása. Ha figyelmen kívül hagyjuk a csúcsdominanciát, akkor fokozódik a felmagasodás, felkapaszkodás, a tőke nem tartható a hozzá tartozó támrendszeren.

Következő fontos tényező a termőegyensúly. A termőegyensúly a vegetatív és generatív tevékenység összhangját jelenti. A generatív rész maga a termés, melynek mérése egyszerű. A vegetatív rész (levél, szár stb.) viszont már nehezebben mérhető. Fontos ez az egyensúly ahhoz, hogy a tőkék termőképessége hosszú távon is fenntartható legyen, hiszen tudjuk, a szőlő nem egy-két évig él, hanem akár 50-60 évig is. Tehát meg kell figyelnünk a hajtások mennyiségét, vastagságát és hosszát a terméshez képes! Ha sok a termés és ehhez csak gyenge, elvékonyodó hajtások tartoznak, akkor tőkénket túlterheltük. Abban az esetben viszont, ha a tőkék lombjával és hajtásaival nem tudunk mit kezdeni, és a tőkéken nincs is csak egy-két fürt, akkor áll fenn a vegetatív túlsúly. Mind a két esetet kerülni kell. Tehát a tőkék metszésékor be kell állítanunk a tőkék terhelését.

Mi is az a terhelés? A terhelés a tőkén metszéskor meghagyott világos rügyek számát vagy fakadás után a hajtások számát, esetleg a fürtök számát jelenti. Tehát megkülönböztetünk rügy-, hajtás- és fürtterhelést. Tavasszal általában rügyterhelésről beszélünk, hiszen ez a legegyszerűbben kiszámítható. A rügyterhelést számíthatjuk rügy/m2-ben vagy rügy/tőkében. Tehát a terhelés számításakor figyelembe kell venni a sor- és tőtávolságot, valamint a művelési módot is. Összefoglalva: a rügyterheléssel állíthatjuk be a termés mennyiségét is. Mindenképpen másként kell számolni a nagy fürtű csemegeszőlőknél, mint a kisebb fürtű borszőlőknél.

Vegyük először a borszőlőket. A minőségi bort adó fajták fürtjei általában nem nagyok (200-400 gramm) ennek megfelelően, ha egy tőkén 2 kg körüli termésmennyiséget szeretnénk, kb. 8-12 fürtre van szükségünk. Mivel nem minden rügy hoz termést (fürtöt) ezért egy átlagos termőképességű tőkén 20-30 világos rügyre van szükség. Ezt a mennyiséget több módszerrel érhetjük el. Két végletet említek. Az első két darab 15 rügyes szálvessző (ernyőművelés esetén), a második pedig 15 darab kétrügyes hajtás (ez utóbbit senkinek nem ajánlom).

Az ernyőművelési mód hosszú szálvesszőkkel kiválóan alkalmas pl. a traminer fajtához, amely vidékünkön is elterjedt. Sokan panaszolják, hogy gyengén terem. Ennek egyik oka, hogy rövid vagy csak 4-5 szemes csapokra metszik. A traminer fürtjei inkább az ötödik rügy felett lévő rügyekben differenciálódnak, ezért rövid csapos metszéssel nem terem kielégítően. A hosszú szálvesszős metszésnél viszont figyelnünk kell arra is, hogy ne legyen túl sok termés a tőkén, hisz ez a minőség romlásához vezet. A legjobb módszer a szálvesszős metszés termésmennyiségének a beállítására a fürtritkítás, amit virágzás előtt és után is végezhetünk. Előnye, hogy sok termés esetén a fürtöket viszonylag gyorsan és könnyen ritkíthatjuk, míg rövidre metszés esetén már nem tehetünk hozzá a fürtökhöz. Viszont nem eshetünk túlzásba sem, mivel nem old meg mindent a fürtök és a hajtások ritkítása!

A rövidcsapos metszést igénylő fajták azok, amelyek bőven teremnek – pl. furmint, Medina. Ezek a fajták már 2-4 világos rügyből is hoznak termést, ezért felesleges rajtuk hosszú szálveszőket hagyni.

Minőségi bor előállításához semmiképpen ne törekedjünk nagy mennyiségre. Minél nagyobb a tőkék terhelése, annál gyengébb lesz a bor minősége.

Ha már tisztában vagyunk a metszés alapelveivel, nekikezdhetünk a munkának. Ehhez egy jó állapotú éles metszőollóra és esetleg egy fűrészre lesz szükségünk.

Van néhány alapszabály, amit be kell tartani. A felesleges hajtásokat nem túl mélyen, de vesszőcsonk meghagyása nélkül távolítsuk el. A vesszőn található kacsokat, hónaljvesszőket, fürtkocsány-maradványokat távolítsuk el. A szőlővesszőt mindig az ízközben, távol az utolsó ott maradó rügytől, rendszerint az intermédium derekán kell elmetszeni. A vesszőn a metszéssel ejtett sebfelület lehetőleg ne a rügyek irányába lejtsen, mert a könnyezési nedv rájuk folyva és megkocsányosodva károsíthatja (bevakíthatja) a metszéskor meghagyott rügyeket, amelyeknek kifakadására számítunk. A metszést lehetőleg a nedvkeringés (könnyezés) megindulása előtt fejezzük be. Ezek a szabályok mind a csemege, mind a borszőlőkre vonatkoznak.

A csemegeszőlők metszésének sajátosságai. A csemegeszőlőket alapjában hasonlóan metszik, mint a borszőlőket, azonban nagy különbség van a fürttömegek között. Egy csemegeszőlő fürtje akár 1-1,5 kg is lehet, ennek függvényében kevesebb fürtre van szükség. Tehát még nagyobb szükség van a termés beállításához a fürtritkításra. Bőtermő csemegeszőlőfajtáinkat nem kell hosszúcsapra metszeni, mert már 3-5 szemes csapokon is elegendő fürtöt hoznak. Mivel csemegeszőlőnél azt szeretnénk eléri, hogy a bogyók minél nagyobbak legyenek, ezért csak virágzás után ritkítsuk a fürtöket. Mivel több fürt van a tőkén, gyengébb lesz a kötés (kevesebb bogyó) a fürtökön, ezért a szemek később nagyobbra nőhetnek.

Összefoglalva: mindegy, milyen fajta szőlőnk van, semmiképpen ne tekintsük sövénynek, amelyet egy magasságban vissza kell nyesni. A szőlő számára a metszés ennél sokkal fontosabb. Ha nem vagyunk biztosok a dolgunkban, kérjük meg olyan ismerősünket, aki már tapasztalt és foglalkozott szőlőmetszéssel, hogy mutassa meg nekünk az alapokat, hiszen a szőlő metszését a gyakorlatban a legkönnyebb elsajátítani, és a szakszerűen elvégzett metszés az első alapfeltétele az őszi jó szüretnek.