Lesz termés bőven?

Szent György hava, Szelek hava, Rügyezés hava – mindhárom megnevezés a héten ránkköszönő áprilist takarja. Az igazi tavasz érkezéséről, a szeszélyes és változékony időjárásról, a növények sarjadásáról, a mezőgazdasági munkákról, a jószág szaporulatáról egyaránt szól ez a hónap, s ezek köré csoportosulnak a hónaphoz köthető jeles napok, ünnepek, s a hozzájuk tartozó hagyományok.

A hónap időjárásából a népi időjóslások szerint az elkövetkező hetek időjárására és a termésre is lehet következtetni. Pl.: Áprilisnak szárazsága jó gazdának bosszúsága, áprilisnak nedvessége fáknak termőképessége. Április hava esős legyen, hogy a gyökér igyon-egyen, jó bor legyen a szőlőhegyen. A Szent György havi eső kergeti a fagyot és esős májust jósol. Április hónap, ha nedves, aratás lesz bő és kedves. Ha túlságosan nedves, a csigáknak kedvez. Áprilisi hőség után ritka a bőség. Ha a fecske fészket rak már, búzával telik a hambár. – Ezek fényében reménykedjünk, hogy szőlőből lesz sok és nem csigából.

Április 1. – bolondok napja. Az április elsejei ugratás nem magyar eredetű szokás. Eredetét tekintve többféle nézet is létezik. Gyökerezhet a hónap időjárásának „bolondos” voltában, de ókori tavaszkezdő örömünnepben is. Elsősorban a gyerekek ugratásáról szól, de előszeretettel tréfálkoznak egymással a felnőttek is. A Magyar Néprajzi Lexikon a vajdasági Topolyáról jegyzi, hogy április elsején „a gazda a szomszéd tanyára küldte a kiskanászt szúnyogzsírért. Pénzt is adtak a gyerekeknek, és a boltba küldték esernyőmagért, trombitahúrért, hegedűbillentyűért”. Aki valamelyik tréfának bedől, azt csúfolják április bolondjának.
Elseje vetésre a hagyomány szerint nem alkalmas, mert nem lenne szerencsés a termés. Aki elsején vetett, azt bolondnak tartották. Emellett e napon akasztotta fel magát Júdás, s a bolondos hónapban született gyermekekről úgy tartották, virgonc, rakoncátlan természetük lesz.

Április 12. – Gyula napja. Az év századik napja. Ekkor kezdték el ültetni a dinnyét. Némely magyar területen féregűző napnak számított. Kitakarították a házat, a portát, nagymosást tartottak, a lovakat, teheneket is lemosták.
Amilyen az idő Gyula napján, annak pont az ellenkezője várható a következő 40 napban.

Április 14. – Tibor napja. Több időjóslás is tartozik hozzá. Ha Tibor napjára még nem zöldek a rétek, a gazdák túlzott jó termést nem remélnek. Ha zöld, üde a vetés, jó időre van kilátás. Megfigyelések szerint e napon szoktak megszólalni a kakukkok, pacsirták, ezért „Tibor a pacsirta megszólaltatója”.

Április 24. – a keresztény egyházakban Szent György napja, az igazi tavasz kezdete. Szent György katona és keresztény mártír. Előkelő kappadókiai családból származott, Diocletianus császár idején állt hadi szolgálatba. Kiváló katona volt, ezért hamar magas rangot szerzett, ám amikor a császár üldözni kezdte a keresztényeket, lemondott hivataláról és ellene fordult. Bebörtönözték, megkínozták, hogy megtagadja hitét, de mivel nem jártak sikerrel, végül kivégezték. Több ország, továbbá a katonák, földművesek védőszentje, lovagrendek partónusa.

E napon hajtják ki az állatokat először a legelőre, zöld ággal ösztökélve őket, hogy jó legyen a szaporulat, bőséges a tejhozam, elkerülje őket a betegség, a rontás, illetve, hogy ne kóboroljanak el. Gyakorta tűzön, füstön, vagy éppen tojáson, láncon, a gazdasszony kötényén is áthajtják a jószágot, szintén rontáselhárító céllal. Nemcsak az állatokat, de gazdájukat és annak családját, otthonát és az ólat is igyekeztek megvédeni a rontásoktól: körülfüstölték, zöld ágat tűztek az ajtóra (sokan virágvasárnapon megszentelt barkaágat tűznek védelmi céllal az ajtó fölé), kapura stb. Hogy mire ez a nagy védelem? A néphit úgy tartja, hogy Szent György napján különösen aktívak a boszorkányok (jó nap ez a varázslásra), előszeretettel tesznek rontást a jószágra, főleg a tehénre, ellopják (elapasztják) annak tejét.

A tehénhez, illetve tejhozamhoz és a terméshez kötődik a harmatszedés különböző céllal történő szokása. A harmatot kötény vagy vászonabrosz segítségével „szedték”, majd a harmattal átitatott anyagot belefacsarták a tejesedénybe, hogy sok tej és vaj legyen. Másutt a kenyértésztába cseppentették, hogy szebb legyen a kenyér, sőt, pogácsát is készítettek vele, amit aztán kiszárítottak, megsóztak és a tehénnel megetették, hogy jól tejeljen. Egy marék füvet is szedtek, amit a tehénnel megetettek. Nemcsak meghozni, de elvinni is lehetett így a hasznot, ha más földjén végezte az, akinek saját földje, vetése gyenge termést mutatott. Egy Dédához (Beregszászi járás) kötődő történet szerint egy boszorkány úgy lopta el a tehén tejét, hogy napfelkelte előtt végigment a barázdán, a kötényébe kézzel harmatot szedett, és amikor a tehén bement az istállóba, feltette a hátára a kötényt. Egy 2013-ban megjelent cikkünkben egy tiszabökényi asszony mesélte a következőket: „A boszorkányok Szent György napján elviszik a tejet a szomszédból. Természetesen elvitték azt más napokon is, s ha esetleg nem volt, akkor a kútágast is képesek voltak megfejni. Hogy ez ne történhessen meg, Szent György-nap előtti este mákkal hintették körül az ólat, s mákot szórtak az ól ajtaja elé is, mert így csak akkor juthatott be a boszorkány, ha előbb felszedegette a mákszemeket. A boszorkány azonban nem csak ellopni, hanem teljesen elapasztani is képes volt a tehenek tejét, vagy megbetegíteni őket. Így ha egy jószág nem tejelt, azonnal tudták, hogy ki a ludas érte. Az állatot ilyenkor eladták, s amint az más faluba került és átlépte a falu határát, annyi tejet adott, mint azelőtt.”
Szent György-napon sze­gőd­tették a jószágot őrző pásztorokat is, akik néhol végig­járták a falut, s azok a gazdák, akiknek jószágait őrizte, tojással, szalonnával, borral, pálinkával kínálták, ajándékozták meg őt.
Több hiedelem kötődik a Szent György előtt fogott gyíkhoz, kígyóhoz: a gyík torkánál háromszor végighúzták a gyűrűsujjukat, majd háromszor végighúzták azt saját torkukon, mert ez megvédett a torokgyíktól; máshol úgy vélték, amelyik kézzel megfogta valaki a gyíkot, azzal gyógyítani lehet; aki Szent György előtt megüt egy kígyót, annak nagy lesz az ereje, de ha az állat el tud menekülni előle, akkor elviszi az erejét is.
Végül a hozzá kötődő időjóslások: Ha Szent György előtt megszólalnak a békák, az korai tavaszt és nyarat, illetve esőtlen nyarat is jelent helyenként. Szent György-nap előtti dörgés gazdag termés. Ha Szent Györgykor dörren, lesz termés bőven.
E nap alkalmas az uborka, a kukorica és a bab vetésére.

Április 25. – Szent Márk napja. A katolikus közösségekben Szent Márk evangélista napja a búzaszentelés, a vetés megáldásának napja, mely a jó termést szolgálja. Tekintve, hogy Kárpátalján sokak fő megélhetési forrása ma is a földművelés – ez pedig korábban hatványozottan volt igaz –, a mezőgazdasággal foglalkozó közösségek számára különösen fontos e nap. A búzaszentelés a mezőgazdaság és az állattartás szempontjából is fontosságal bír. A szentelés korábban a vasárnapi misét követően a mezőn történt. A nagy létszámú prosekció (menet) a pap kíséretében, liturgikus énekeket énekelve, zászlókkal és kereszttel az élen vonult ki a határba, ahol a pap megáldotta a vetést. Mostanság viszont már helyben szentelik és osztják ki a búzát, 5-6 szálat vesz magához általában mindenki. A szentelt búzaszálat, mint minden más szentelményt, nagy becsben tartják. A kárpátaljai településekre is jellemző, hogy a búzából adnak a jószágnak, hogy ne érje őket betegség, vész, vagy a tehén esetében azért, hogy jól tejeljen. A szálakból feltétlen kerül egy az imakönyvbe. Koszorúkat is készítenek a búzaszálakból, amik aztán a templomi liturgikus zászlókra kerülnek. Némely területen a koszorúk csak néhány napig voltak a zászlókon, kereszteken, majd a szántóföld négy sarkába tették, hogy megóvja a földet a jégveréstől. Beteg feje alá is tették, bízva gyógyító erejében. A búzaszemekből a baromfik is kaptak, hogy ne legyenek betegek. A kiszárított búzaszálat vihar idején meggyújtották, mert a felszálló füst használt a mennydörgés és villámlás ellen. Ily módon füstölték meg a megijedt gyermeket is.

A következő időjóslások kötődnek hozzá: Ha Márk napján szól a béka, kisebb lesz idén a véka. Ha Szent Márk napján a fülemüle hallgat, akkor változó tavasz várható. Ha énekel, dalával csodás tavaszt hirdet.

Fontos leszögeznünk, hogy az említett szokások közt, bár egyházi ünnephez kapcsolódnak, akadnak olyanok, amelyek alapvetően nem képezik részét az ünnep egyházi hagyományának. Tehát azt, amit főleg a babona jelzővel illetünk, nem szabad összekeverni az egyházi szokásokkal.

Espán M.