Mennyi sóra van szüksége az embernek?

A túlélésben segít vagy egészségkárosító? – a sóról igencsak megoszlanak a vélemények. Mi igaz a közhiedelmekből, és mi az, amit a tudomány biztosan állít erről? Egy német-amerikai kutatócsoport új eredményeket tett közzé nemrégiben.
Csak nyúlnánk a sótartó után – máris szemrehányó pillantásokat kapunk az asztal túlsó oldaláról: végül is ma már mindeni tudja, hogy a só növeli a vérnyomást és emeli a szívinfarktus és az agyvérzés kockázatát. Még soha nem foglalkoztak az emberek ennyit a só fogyasztásával, mint ma – magyarázza a német orvos, Karl-Ludwig Resch a Die Welt című napilapnak. Tíz éve még csak tudományos téma volt, manapság pedig a tévéadások visszatérő eleme mindez – teszi hozzá a Német Egészségkutatási Központ ügyvezető igazgatója.

Ám az eredmények azért nem olyan egyértelműek, mint azt sokan hiszik – vagy ahogy azt szeretnék hinni. A tudományos életben ugyanis komoly viták folynak a konyhasó (nátrium-klorid, NaCl) élettani szerepéről. Egyelőre csak annyi biztos, hogy nem tudunk eleget a sóról. Eredetileg ez egy nagyon értékes kereskedelmi árucikk volt, ami a vízháztartás, a csontfejlődés, az idegrendszer és az emésztés számára is fontos. Március közepén egy német-amerikai kutatócsoport új lendületet adott a vitának: a só újabb lehetséges élettani előnyös hatását fedezték fel a tudósok.

Korábban is ismert volt, hogy ha az ember túl sok sót eszik, akkor ezt a felesleget a bőr tárolja. De miért? A kutatók most azt ismerték fel, hogy a nátrium-kloridból a nátrium a sebek környékén gyülemlik fel. Ez az egereknél és az embernél is így van. A rágcsálók esetében az is kiderült, hogy a só az immunvédekezést erősítette.

A tárolt sóval a bőr a fertőzést kiváltó kórokozókkal szemben védekezik – magyarázza eredményüket a kutatásról szóló tanulmány egyik társszerzője, Jonathan Jantsch, aki a Regensburgi Egyetemen dolgozik. A só aktiválja a falósejteket, amelyek megsemmisítik a kórokozókat – írják a tudósok a Cell Metabolism című folyóiratban. Ugyanakkor Jantsch szerint ez az eredmény nem sarkallhatja az embereket arra, hogy mértéktelenül fogyasszanak sót. Aki túl sokat eszik belőle, azt továbbra is fenyegetik a szív- és érrendszeri betegségek.

A só fontos a test számos funkciója szempontjából, só nélkül nem maradnánk életben. A sejtek folyadék- és tápanyagháztartásának egyensúlya is felborulna e nélkül, s az anyagcserében is zavar állna be. Ezért van minden ember testében körülbelül 200 gramm só – ez érzékelhető abból, amikor könnyezünk vagy izzadunk.

Az, hogy mennyire fontos a só egy élőlény számára, az kitűnik az állatkísérletekből is. A nátrium az egyetlen anyag, amit az állatok is érzékelnek, ha hiány van belőle. Ezért céltudatosan keresik a lehetőséget, hogy az egyensúlyt helyreállítsák – magyarázza Hubert Spiekers, a Bajor Mezőgazdasági Hivatalhoz tartozó Állatélelmezési és Takarmányozási Intézet vezetője. Ha az állatok nem jutnak elég sóhoz, földet esznek, vagy fát harapdálnak. A haszonállatoknál a sót a takarmányba keverik, de van, ahol külön adagolják nekik (németül és franciául „nyalókőnek” nevezik a sótömböket, amelyeket az állatok nyalogathatnak).

De mennyi sóra van szüksége az embernek? Resch szerint ezt még kutatni kell, egyelőre nincs olyan tanulmány, amely megbízhatóan kimutatná, hogy a sófogyasztás káros. Tudományos szempontból a só még mindig csak egy „fantom” – fogalmazott. Az Egészségügyi Világszervezet ugyanakkor magabiztos: a csökkentett sófogyasztás a WHO szerint mérsékli a szívinfarktus és az agyvérzés kockázatát. Így emberéletek milliói menthetők meg. Jelenleg azonban az emberek általában napi tíz gramm sót vesznek magukhoz, mi a WHO által ajánlott dózis kétszerese.

A sófogyasztás szerepét azért nehéz megfigyelni, mert az emberek nem önmagában eszik ezt az anyagot – és függ az életkörülményektől, a teljes táplálkozástól. Resch szerint egyszerűen lehetetlen kizárólag a sót megfigyelni. Ugyanakkor vannak azért rizikócsoportok: a vesebetegek és a magas vérnyomással küzdők.