Mi a különbség az információkérés és az állampolgári folyamodvány között?

„A közelmúltban csökkentették a nyugdíjamat. Jogászismerősömhöz fordultam, aki azt tanácsolta, hogy kérjek hivatalosan információt a Nyugdíjalaptól a történtek okairól, így gyorsabban kapok választ. A Nyugdíjalapnál azonban azt mondták, hogy levelem nem információkérésnek minősül, hanem állampolgári folyamodványnak, s ennek megfelelően válaszolnak rá, azaz egy hónapon belül. Kérdésem az volna, hogy végül is mi a különbség az információkérés és az állampolgári folyamodvány között, s jogában áll-e a hivatalnokoknak tetszésük szerint megítélni, hogy adott esetben melyikkel van dolguk? Mit tehetek ebben a helyzetben?”

– Az olvasó panasza nem egyedi eset, sajnos a hivatalnokok gyakran fordulnak ahhoz a cselhez időhúzás céljából, hogy Ukrajna törvénye a nyilvános információhoz való hozzáférésről helyett valamely más jogszabály, például Ukrajna törvénye az állampolgári folyamodványokról normáira hivatkoznak.

A helyzet ezzel szemben az, hogy Ukrajna törvénye a nyilvános információhoz való hozzáférésről 19. paragrafusának 1. része az információkérést úgy határozza meg, mint egy személynek az információval rendelkezőhöz intézett kérését arra vonatkozóan, hogy az bocsássa rendelkezésére a birtokában lévő nyilvános (vagy ahogyan a törvény fogalmaz: publikus) információt. Ugyanezen törvény 1. paragrafusa pedig kimondja, hogy nyilvános (azaz publikus) információnak minősül minden olyan megszerzett, vagy a hatalmi jogkörök szubjektumai által, a jogszabályokban rögzített kötelezettségeik teljesítése közben létrehozott, bármely módon, bármilyen adathordozón megjelenő és dokumentált információ. Esetünknél maradva, a nyugdíj mértékére és kiszámításának módjára vonatkozó információk birtokosa a Nyugdíjalap illetékes szerve. Ezt az információt a szóban forgó szerv munkatársai hozzák létre a jogszabályok által rájuk ruházott kötelezettségek teljesítése közben, vagyis az nyilvánosnak, publikusnak minősül.

A fentiekből következik, hogy az olvasó levelében ismertetett esetben nem volt alkalmazható a hivatalnokok által Ukrajna törvénye az állampolgári folyamodványokról, melynek 3. paragrafusa kimondja, hogy folyamodványokon a javaslatokat (észrevételeket), kérvényeket (beadványokat) és panaszokat kell érteni. Hiszen a folyósított nyugdíj összegére és kiszámítási módjára vonatkozó információkérés nem tartalmaz javaslatokat, tanácsokat a társadalmi viszonyok és a polgárok életkörülményeinek rendezésére, az államigazgatás és a társadalmi élet jogi normáinak, az állam és a társadalom működése társadalmi-kulturális és egyéb szféráinak tökéletesítésére vonatkozóan. Azaz egy információkérést nem lehet holmi javaslattal (észrevétellel) azonosítani.

Az információt igénylő személy nem kérte az Alkotmányban és a hatályos törvényekben rögzített jogainak és érdekeinek érvényesítését sem, illetve nem tájékoztatott e jogszabályok megsértéséről valamely vállalat, intézmény, szervezet, népképviselő vagy hivatalos személy által, nem jelezte működésük hiányosságait sem, továbbá nem fogalmazott meg javaslatokat működésük, tevékenységük javítását illetően. Ezen kívül azt sem kérte, hogy ismerjék el valamely konkrét státusát, jogát, szabadságát stb., vagyis az információkérést a kérvényezéssel (beadvánnyal) sem lehet összekeverni.

A Nyugdíjosztályhoz benyújtott kérésében az olvasó nem követelte jogainak helyreállítását, vagy törvényes érdekeinek megvédését, melyek az államhatalmi szervek tevékenysége (vagy tétlensége), az államhatalmi és önkormányzati szervek, vállalatok, intézmények, szervezetek, társadalmi egyesületek, hivatalos személyek döntései következtében sérültek. Tehát az általa benyújtott kérelem a folyamodvány egyik fajtájának minősülő panasznak sem tekinthető.

Az olvasó levelében is utal rá, azért nyújtott be kérelmet, s nem folyamodványt jogászismerőse tanácsára, mert az általános szabály szerint a kérelemre a benyújtásától számított öt munkanapon belül válaszolni kell. Ezzel szemben egy folyamodvány megválaszolására a hivatalnokoknak a beérkezésétől számítva akár egy hónap is rendelkezésére állhat.

Vannak esetek, amikor a jelzett öt munkanapnál gyorsabban is kaphatunk választ információ iránti kérelmünkre. Például olyankor, ha a kért információra egy adott személy életének, szabadságának védelmében, olyan, a környezet állapotával, élelmiszerek és háztartási eszközök minőségével, balesetekkel, katasztrófákkal, veszélyes természeti jelenségekkel és egyéb rendkívüli eseményekkel kapcsolatban van szükség, melyek megtörténtek, vagy meg fognak történni, s emberek biztonságát veszélyeztetik. Ilyenkor a válaszadásra legfeljebb 48 óra áll az információt birtoklók rendelkezésére. Ami a folyamodványokat illeti, hasonló esetekben azokra közülük, melyek nem igényelnek pótlólagos tanulmányozást, haladéktalanul, de legkésőbb 15 napon belül kell válaszolni.

Előfordulhatnak esetek, amikor hosszabb válaszadási határidővel kell számolnunk információkérés esetén. Éspedig olyankor, ha nagy mennyiségű információról van szó, vagy a kért információt egy nagy adathalmazból kell előkeresni. Ilyen esetekben az információ birtokosa legfeljebb húsz napra tolhatja ki az információszolgáltatás határidejét, ám eljárását ez esetben indokolni köteles.

Ami a folyamodvány megválaszolását illet, ha nem lehetséges egy hónapon belül megoldani az abban felvetett kérdéseket, az illetékes szerv, vállalat, szervezet vezetője vagy annak helyettese megállapítja az eset kivizsgálásához szükséges időt, amiről tájékoztatják a folyamodvány benyújtóját. A folyamodványban felvetett kérdések megoldása ilyen esetekben sem haladhatja meg a 45 napot.

Elmondható tehát, hogy az információkérés megválaszolásának határideje az állampolgári folyamodványéhoz viszonyítva lényegesen kedvezőbb. A jogalkotó többek között éppen abból a célból teremtette meg ezt a lehetőséget, hogy lerövidítse a hivatali ügyintézés idejét. Ezért is volna elvi jelentőségű minden hasonló esetben rábírni a hivatalnokokat, hogy ne keressenek kibúvókat a kötelezettségeik alól. Jelen helyzetben az olvasónak jogában ál a Nyugdíjalap illetékeseinek eljárása ellen panaszt emelni az ügyészségen, amely hivatalból köteles kivizsgálni az ilyen eseteket.