Miért jók a szaunák?

Az északi országokban úgy vélik, hogy a szaunázás elengedhetetlen ahhoz, hogy fizikailag és érzelmileg is jól érezzük magunkat. Mi tagadás, világszerte rengetegen járnak rendszeresen szaunázni.

Európa északi régióiban és azon túl újabb és újabb nyilvános és privát szaunák nyílnak, de a meglévő szaunákat is elárasztják a látogatók – írja cikkében a BBC. A szaunázás eredetéről úgy gondolják, hogy 10 ezer évre nyúlik vissza. Első megjelenése a gödörszauna volt, amely szó szerint egy földbe ásott gödör, alján egy halom kővel, amelyet tábortűz mellett melegítettek fel.

„Miután a kövek felmelegedtek, a gödröt beborították náddal vagy tőzeggel, majd vizet öntöttek a kövekre, hogy gőzt hozzanak létre” – magyarázza Dalva Lamminmäki, a Kelet-Finnországi Egyetem szaunakultúra-kutatója. A korai izzasztóházak, amelyek a bronzkorból származnak,  az Egyesült Királyságban és Írországban is fellelhetők. A szaunák és izzasztóházak szintén elterjedtek voltak az ősi iszlám világban, valamint Mexikó és Észak-Amerika őshonos kultúráiban is. Az izzasztóházban szertartásokat és rituálékat tartottak. Japánban a természetes barlangokat izzasztófürdőként használták, amelyek fürdőházakká fejlődtek a templomok és a kolostorok mellett.

Manapság sokan úgy kezelik a szaunát, mint az egészségmegőrzés legújabb felfedezését a jóga, a masszázs és az arckezelés mellett – a rohanó 21. századi életmód tökéletes ellenszereként.

„Az elmúlt évszázadokban azonban szerepük messze túlmutatott a jólét érzésének és a kikapcsolódás helyszínének megteremtésén. A fürdőhely mellett főzésre, len és rozs szárítására, szappankészítésre, betegek gondozására, temetés előtti halottmosásra és szülésre is használták őket”- magyarázza Lamminmäki. A szauna spirituális aspektusa fontos volt. Hagyományosan az ősi finnek, akárcsak az indiánok, imádták a négy elemet (levegő, víz, tűz, föld) átélni a szaunában.

„A szauna Finnországban fontos része volt a népi gyógyításnak” – mondja Lamminmäki – „Steril, meleg és privát volt, és az emberek azt hitték, hogy ősök és istenségek erejével töltött. A szauna nem pusztán egy épület volt, hanem spirituális hely e világ és egy másik világ között.” 1890-ben azonban Finnországban a népi gyógyítást illegálisnak nyilvánították, és a spirituális vagy természetfeletti szauna gyakorlata és az arról való beszélgetés tabuvá vált.

„Finnországban a szauna az egyik legfontosabb nemzeti szimbólum, pontosan azért, mert ez nagyon is mindennapi rituálé a finnek számára, több mint 3,3 millió szaunával az 5,5 milliós lakosú országban. A mindennapi rituálék azért is fontosak a nemzeti identitás szempontjából, mert idővel széles körben elfogadott megértést alakítanak ki a kultúráról és arról, hogy milyen egy ország polgárának lenni. Azt mondják, hogy a szauna alapot teremt annak megértéséhez, hogy mi a finnség”– mondja Lamminmäki

2020-ban a finn szaunakultúra felkerült az UNESCO világörökségi listájára. Az UNESCO leírja, hogy „a szaunakultúra a lakosság többsége életének szerves része, és a legtöbb ember csecsemőként éli át először a szaunázást”. A szaunák és a hidegvízi úszás újonnan felfedezett népszerűsége a szaunaturizmust Finnország első számú vonzerejévé tette. A helsinki Löyly, amely 2016-ban nyílt meg, évente több mint 200 ezer látogatót vonz.

De Lamminmäki rámutat, hogy ez a szaunareneszánsz néha figyelmen kívül hagyja a szauna élményének egyik legfontosabb tulajdonságát. „A szauna az egyenlőség helye. Minden nemet és szexualitást szívesen látunk, mindenféle testet. A szauna szereti az egymellű testeket, az egylábú testeket, az öreged testeket. A szauna szereti a szegényeket, azokat, akiknek nincs munkájuk, a hétgyermekes embereket és azokat, akik szomorúak, mert gyermektelenek. A szauna az introvertáltak helye – nem baj, ha nem beszélsz –, magányos emberek társasága és az énidő helye.”

Forrás: HáziPatika.com

Nyitókép: Pixabay