Rukkola: keserű, de egészséges

A klasszikus fejes salátán és jégsalátán túl érdemes különlegesebb fajtákkal is kísérletezgetni, így a sajátos ízű rukkolával is.

A rukkola, vagy más néven borsmustár, a keresztesvirágúak családjába tartozik, rokonai a káposztafélék. A Földközi-tenger térségéből indult el hódító útjára, ma már világszerte ismert és használt salátaféle. Hazánkban az utóbbi évtizedben vált igazán keresetté.

Balkonon is nevelhető
Levelei sötétzöldek, formája a gyermekláncfűre emlékeztet, íze pedig – a benne található olajoknak köszönhetően – kissé kesernyés, csípős, mely egyesek szerint a tormáéhoz, mások szerint a földimogyoróéhoz, dióéhoz hasonlít. Nem igényel különösebb gondoskodást, a házi kiskertekben, de akár balkonládákban a teraszon, erkélyeken is termeszthető. Szereti a félárnyékos helyet, nap hatására ugyanis levelei sötétebbek, íze pedig erőteljesebb lesz. Vetéstől számítva 4-6 héten belül szüretelhető. A rukkolát érdemes még zsenge korában leszedni, kissé kesernyés íze ekkor még nem annyira jellegzetes. Minél öregebbek és nagyobbak a levei, íze is annál karakteresebb, csípősebb.

Segíti az emésztést
A rukkola jó hatással van az emésztésre, ezért érdemes egy-egy nehezebb étel mellé fogyasztani belőle (az olasz ételek mellé – tészta, rizottó, pizza – sokszor éppen ezért kínálják). Szabályozza a koleszterin- és a vércukorszintet is, csökkenti egyes daganatos betegségek kialakulásának esélyét, és segíti a tüdő működését. Vitamin- és ásványianyag-tartalma rendkívül magas, megtalálható benne az A-, B2-, B5-, C- és K-vitamin, valamint a kalcium, kálium, vas, magnézium, foszfor és szilícium is.

Használjuk tészták, pizzák mellé
Jellegzetes íze miatt sokan nem kedvelik, viszont pozitív egészségügyi hatásai miatt mindenképpen érdemes rendszeresen fogyasztani belőle. Saláták készítésénél ügyeljünk arra, hogy ne a rukkola domináljon az ételben, inkább csak színesítse azt. Emellett használhatjuk tésztaételek, rizottók, pizzák tetejére szórva, de akár húsok mellé szervírozott köretekhez is. Adhatjuk szendvicskrémekhez, túróhoz, de önmagában egy kevés olíva- vagy dióolajjal és citromlével meglocsolva is páratlan. Olaszországban likőrt (rucolinó) és pesztót is készítenek belőle.

A hűtőben 2-3 napig eltartható, fagyasztásra kevésbé alkalmas, elveszíti ropogósságát.