A rovarokhoz hasonlóan „repülnek” a tengeri pillangók
A tengeri pillangóként ismert, szárnyas tengeri csigák egy új kutatás szerint nevükön túl több jellegzetességen is osztoznak a valódi rovarokkal: szárnyukat pontosan ugyanúgy csapkodják a víz alatt, mint a legyek vagy a tripszek.
A zooplanktonok közé tartozó Limacina helicina csigafaj az Északi- és Déli-sark jeges vizeiben honos. Mozdulatlan állapotában nehéz háza miatt kavicsként süllyed el, mígnem ki nem választja azt a nyálkás „hálót”, amellyel lebegni tud. Emellett szárnyszerű függelékei is vannak, ezek az úszást biztosítják. Mostanáig a kutatók nem tudták, pontosan hogyan is mozgatják „szárnyukat” eme csigák, és mindez miként teszi lehetővé mozgásukat.
David Murphy baltimore-i kutató és csapata ezért először vette filmre ezt a fajta mozgást. Négy, nagy sebességű kamerát állítottak fel egy tartályban, és egy 2×2 centiméteres vízoszlopra irányították. A szárnyak körüli vízáramlást nyomon követendő, apró részecskéket vegyítettek a tengervízbe, és két lézert használtak megvilágításukhoz. Ezt követően 20 csigát helyeztek a tartályba. Szerencséjükre egy-egy példány háromszor is áthaladt a megfigyelt vízoszlopon.
A kutatók meglepte a felvétel, hiszen a legtöbb zooplankton függelékeit evezőként használja, hogy áttolja magát a vízen. A tengeri pillangó viszont a muslicához hasonlóan csapkod szárnyával. Annak ellenére, hogy a haslábúak és a rovarok 550 millió éve váltak el egy közös őstől, a tengeri csigák ugyanazon szárnymozdulattal élnek, mint a legyek, vagyis az egyedi „nyolcas számot” leíró mozdulatsorral.
A tengeri csigák szárnycsapkodásának vizsgálata alapján alaposabban feltérképezhetik a rovarok repülését is. A muslicákhoz hasonló állatkák olyan gyorsan – másodpercenként 200 csapás – mozgatják szárnyukat, hogy nehéz nyomon követni az aerodinamikát.
A tengeri csiga sokkal lassabb másodpercenkénti öt szárnycsapásával. Egyik egyedülálló jellegzetessége bukdácsoló teste. Ahogy a víz alatt „repül”, testét minden egyes szárnycsapással előre és hátra billenti, az egyes irányokban 60 fokos a dőlés. Vele ellentétben, a repülő rovarok testüket viszonylag mozdulatlanul tudják tartani.
Murphy szerint ez a mozgás segíthet neki, hogy szárnyát bepozicionálja a vízben, ezáltal nem kell annyira szétterítenie, ami hidrodinamikai előnnyel jár.