A világ első mobiltelefonos hívása a rivális fejlesztőknek szóló üzenet volt

Az elmúlt évtizedek során kétségtelenül egyre nagyobb szerepet játszanak életünkben a mobiltelefonok. Szinte napról napra egyre fejlettebb képességekkel rendelkeznek, innen visszatekintve pedig sokszor nehéz elhinni, hogy egykor még lehetetlen volt vezeték nélküli összeköttetésben lenni egymással a mindennapokban. Napjaink telefonjai kényelmesen kezelhetők, könnyűek és nem csupán kommunikációra, de szórakozásra is kiválóan alkalmasak – valódi mindennapi társainkká váltak.

Történelmük azonban nem nyúlik vissza a távoli múltba. Az első prototípust mindössze 46 éve, 1973-ban fejlesztették ki, ez pedig még igen távol állt a mobiltelefon mai fogalmától. Ez az eszköz körülbelül egy kilogramm tömegű volt, akkumulátora pedig körülbelül 20 perc használati időt biztosított. Az úgynevezett „cipőtelefont” – nevét onnan kapta, hogy mérete nagyjából egy cipődobozénak felelt meg – mintegy tíz órán át kellett elektromos hálózatra csatlakoztatva tartani a teljes töltöttség eléréséhez.

A fejlődés előző lépcsőfoka a személyautókba szerelhető telefon volt, amely azonban inkább egyfajta rádióként működött – az első, összesen 36 kilogramm tömegű példányokat 1946-ban próbálták ki a Bell mérnökei a Missouri állambeli St. Louis-ban.

A Motorola egykori mérnöke, a ma már 90 éves Martin Cooper kulcsszerepet játszott a mai értelemben vett mobiltelefonok kifejlesztésében. Napjainkban is a technika megszállottja, és továbbra is a mobilkommunikáció fejlesztésének szenteli idejét. „Az volt az álmunk, hogy egy napon senki sem beszél már vezetékes telefonon. Mindenki vezeték nélküli telefonon beszélne” – mondta el a Reuters hírügynökségnek. Tekintve, hogy ma már világszerte hárommilliárdan használnak mobiltelefont, álmához egyre közelebb kerül.

Coopert legfőképpen az 1973. április 3-án történtek miatt tekintik a mobiltelefonok atyjának. A New York-i Hatodik Sugárúton sétált, az 53. és az 54. utca között, amikor kezdeményezte a történelem első mobilhívását. Minthogy a tudomány és technika élvonalát mindig is a nagyfokú versengés jellemezte, természetesen amellett döntött, hogy legfőbb riválisát, a Bell Labs fejlesztőjét, Joel Engelt tárcsázza.

Egy, a BBC-nek adott interjúban felidézte az első szavakat, amelyek hordozható telefonon keresztül hangzottak el: „Joel, éppen egy valódi mobiltelefonról hívlak. Egy hordozható, kézi telefonról.” Engel nem szólt semmit, csend volt a vonal túlvégén. Cooper elmondta: „Joel a mai napig nem tudja felidézni azt a hívást, és nem is hibáztatom érte.” Talán a sokkhatás lehet az oka annak, hogy a rivális fejlesztő részleges emlékezetkiesésben szenved.

A sikeres hívás csupán megerősítette Coopert abban, hogy nem szabad a babérjain ülni, és folytatta munkáját a mobiltelefonokon – e lelkesedés a mai napig nem veszett el, idős kora ellenére sem. Soha nincs híján álmoknak és ötleteknek, ha a jövő technikájáról van szó. Egy első hallásra inkább a tudományos fantasztikum világába illő elmélete szerint hamarosan oda is el fog jutni az emberiség, hogy telefonjaink a testünkbe lesznek ágyazva. Szerinte ez nem csupán a kommunikációt, de jólétünket és egészségünket is elősegíti majd.

„Gondoljanak csak bele, milyen egy világ lenne, ha fel tudnánk mérni a testünk paramétereit, amikor megbetegszünk, és ezeket az adatokat azonnal egy orvoshoz vagy egy számítógéphez juttathatnánk. Azonnal, vezeték nélkül lehetséges lenne a diagnózis és a gyógyítás.” Eddigi munkája azt sugallja, talán nem jár messze az igazságtól – elvégre amikor a legelső mobiltelefont fejlesztette, a legtöbben nem hitték volna, hogy végül sikerrel jár.

Cooper a mobiltelefonok továbbfejlesztése során egészen az alelnökségig vitte a Motorolánál, és óriási szerepet játszott a mára már kevésbé divatos csipogók, valamint a karórákban használatos kvarckristályok tömeges gyárthatóságának fejlesztésében. Véleménye szerint az emberek mindig szkeptikusak és konzervatívak, amikor a technikai fejlődés kérdése felmerül. Mindazonáltal legendás áttörése és a mobiltelefonok azóta tartó evolúciója azt bizonyítja, a technikai fejlődés sokszor megállíthatatlan, és az idő múlásával egyre elfogadottabbá válik.

Amikor a BBC-nek adott interjúban arról kérdezték, mi az, ami továbbra is hajtja arra, hogy ennyi idősen is dolgozzon, azt válaszolta: „Miből áll az élet azon kívül, hogy elérjünk dolgokat és csináljunk dolgokat?” Hozzátette: „Amíg képes vagyok hozzáadni valamit, addig folytatom.”