„Ahol a hősöket nem feledik” – ’56-os konferencia a Rákóczi-főiskolán
Az 1956-os forradalom hatása és következménye a szomszédos keleti blokk országokban címmel szervezett nemzetközi konferenciát a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola és Magyarország Beregszászi Konzulátusa február 27-én a főiskolán.
A kommunizmus áldozatainak emléknapjához kapcsolódva 2016-ban Kárpát-medence-szerte egy éven át tartó eseménysorozat kezdődött az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulójára és a Gulagra történő elhurcolásra emlékezve. Az ’56-os emlékév és Gulag-emlékév programjai során Kárpátalján tárlatokkal, megemlékezésekkel, tudományos előadásokkal állítottak emléket a megalázott, meggyilkolt százezreknek. A 2016-os tematikus év helyi záróakkordja a most megrendezett konferencia volt.
A köszöntők sorát Mélykuti Ferenc, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezető konzulja kezdte, majd dr. Orosz Ildikó, a főiskola rektora kívánt aktív eszmecserét a konferencia résztvevőinek, ezt követően dr. Brenzovics László parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke köszöntötte a jelenlévőket. A köszöntők sorát Jánosi Katalin, Nagy Imre egykori miniszterelnök unokája, festő- és gobelinművész zárta, aki életének meghatározó momentumait idézte fel, melyek nagyapja szomorú történetéhez kapcsolódtak, valamint Nagy Imre történetének néhány szívfacsaró részletét osztotta meg a jelenlévőkkel.
– Nagy Imre 1953 és 1955 között, valamint az 1956-os forradalom alatt a Minisztertanács elnöke volt. A forradalomban betöltött szerepéért egy kirakatper során 1958. június 15-én a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Az utolsó szó jogán a következőket mondta: „Igen tisztelt népbíróság! Igen tisztelt elnök úr! Az ügyész úr vádbeszédében reám a legsúlyosabb, tehát halálbüntetés kiszabását javasolta. Többek között azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet, amely könyörületes lenne. Sorsomat a nemzet kezébe teszem. Védelmemre semmit felhozni nem kívánok, kegyelmet nem kérek.” Védője hivatalból adódóan kegyelmi kérvénnyel élt, így a formának megfelelően még ugyanezen a napon összeült a testület, mely az ítéletet is meghozta. Elnöke, Vida Ferenc indokolás nélkül elutasította a kegyelmi kérvényeket, ezáltal az ítélet a kihirdetés pillanatában rögtön jogerőre emelkedett. Másnap, június 16-án kora hajnalban kivégezték. Holttestét a börtön udvarán temették el, kátránypapírba drótozva. Két és fél évvel később, 1961. február 24-én titokban hantolták ki az éj leple alatt Nagy Imre földi maradványait, és átvitték a rákoskeresztúri Új köztemető főbejáratától legtávolabb eső, 301-es parcellájába, arccal a föld felé. A temetői nyilvántartásba hamis nevet jegyeztek be. 1989. június 16-án Nagy Imrét és társait ünnepélyes keretek között újratemették Budapesten, több százezer fő részvételével – emlékezett Jánosi Katalin.
Köszöntőjének végén felhívta a figyelmet az ’56-os tematikus év mottójára: „Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig születnek újak”, majd hozzátette: „Ahol a politika jól működik, ott nincs szükség ilyen hősökre.”
A konferencia tudományos részét Földváryné dr. Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökének 1956: a forradalom és következményei című előadása nyitotta, majd dr. Ötvös István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Legújabbkori Történeti Tanszékének vezetőjének Legitimitás és forradalom című előadása került sorra. Dr. Palasik Mária, az Állambizottsági Szolgálatok Történeti Levértára kutatási osztályvezetője Nők a forradalomban és a megtorlásban; Gulyás Martin, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kutatója Munkás önigazgatás ’56-ban; dr. Seres Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának (MTA BTK) Történelemtudományi Intézetének munkatársa Távol a forradalomtól. Magyar állampolgárok a Szovjetunióban 1956 október–novemberében; dr. Janek István, az MTA BTK Történelemtudományi Intézetének munkatársa Csehszlovákia kormányának reakciója az 1956-os magyar eseményekre; dr. Lönhárt Tamás, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának Magyar Történeti Intézetének Jelenkor Története és Nemzetközi Tanulmányok tanszékvezetője Nemzet és nemzetiség a pártállami érdekek hálójában: 1956 Erdélyben és a magyar–román kapcsolatrendszer; Balahó Zoltán, a Nagy Imre Társaság elnöke pedig a Civil szervezetek szerepe az 1956-os forradalom emlékének fenntartásában Magyarországon kívül címmel tartott előadást. A sort dr. Váradi Natália, a Rákóczi-főiskola történésze zárta Az 1956-os forradalom utáni megtorlások Kárpátalján című előadásával.
Az eseményen kihirdették az 1956 Kárpátalja emlékezetében, valamint a Nagyapám azt üzente Szolyváról című pályázat díjazottjait.
A tudományos nap a témával kapcsolatos kerekasztal-beszélgetéssel zárult, melyen részt vett többek között dr. Brenzovics László, dr. Orosz Ildikó, dr. Köteles László, a Csemadok általános elnöke, dr. Csatáry György, a Rákóczi-főiskola Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpontjának vezetője, valamint a központ más kutatói.
Kárpátalja.ma