Atomfegyverek az ókorban?

Robert Oppenheimer fizikus, a Manhattan terv vezetője, „az atombomba atyja” különös kijelentést tett a New York-i Rochester Egyetemen, amikor egy hallgatói a következő kérdést tette fel: „Tényleg a Manhattan terv keretében Alamogordóban felrobbantott bomba volt az első? Azt válaszolta: „Nos… igen. Legalábbis a modern időszámítás korában.” Oppenheimer ugyanis olvasta az ókori indiai szanszkrit nyelvű irodalmat, melyben különös szövegekre bukkanhatunk…
Az indoárja törzsek Kr. e. 1500 körül hatoltak be északnyugat felől Indiába, akik elől az őshonos dravidák a szubkontinens déli harmadába szorultak vissza. A különböző nyelveket beszélő árja törzsek írástudói később megszerkesztettek egy irodalmi nyelvet a különböző beszélt nyelvek alapján, ez lett a szanszkrit (jelentése is az: megszerkesztett), s ezen jegyezték le a Mahábhárata és a Rámajána c. eposzokat, valamint különböző hindu vallásos szövegeket, az ún. Védákat.
A Mahábháratában többek között azt olvashatjuk egy ősi háborúról: „A földkerekség minden energiáját tartalmazó izzó füst és lángtorony, tízezer nap fényessége emelkedett tündöklően… Ismeretlen fegyver volt, fémes mennydörgés, a halál óriás hírvivője, amely porrá változtatta a vrishnik és andhakák (két hadviselő nép – a szerk.) egész faját… A testek annyira megégtek, hogy felismerhetetlenek lettek. Hajuk és körmük kihullott. Cserepek törtek össze látszó ok nélkül, és a madarak kifehéredtek. Pár óra múlva az összes élelem megfertőződött… A tűzből menekülve a katonák a habokba vetették magukat megtisztítani testüket és felszerelésüket.”
A szanszkrit szövegek „Brahma fegyverének” vagy „Indra lángjának” (Brahma hindu isten, Indra hindu istennő) nevezik ezt a fegyvert, melynek bevetés kapcsán arról olvashatunk, hogy a „vasnyilak” kilövése után forró szél söpör végig a csatatéren, felkapva és megégetve a harci elefántokat, a katonákat, a lovakat, a harci szekereket. Sőt egy helyütt még arról is olvashatunk, hogy a vizek felforrtak, és a vízi állatok is megégtek. A fegyver hatásait nézve tehát láthatunk egy felemelkedő, tízezer nap fényességével világító izzó füst- és lángoszlopot – ami arra emlékeztet, mintha csak egy nukleáris fegyver ledobása után létrejövő éles fényű tűzgömböt és felemelkedő izzó gombafelhőt néznénk. Azután itt van a roppant hőhatás, illetve a forró szél, melyek az atombomba forró lökéshullámára emlékeztetnek. A látható ok nélkül összetörő cserepek is talán a lökéshullámra utalnak. Ugyancsak a nukleáris fegyver hatására emlékeztet, hogy a katonák a felismerhetetlenségig összeégtek, hajuk és körmük kihullott, a túlélők pedig a vízbe vetették magukat, hogy lemossák testüket és felszerelésüket. Tudjuk, hogy a sugárfertőzés ellen mosakodni és mosni is kell. S szintén a sugárfertőzés jele lehet, hogy a fegyver bevetése utáni pár órán belül az élelmiszerek megfertőződtek. A „vasnyilak” pedig akár rakéták is lehettek.
De kik készítették ezt a fegyvert? Világos, hogy nem az ókori indiaiak. Óriási technikai fejlettségbeli különbséget láthatunk az ókorban élő, harci elefántokkal és harci szekerekkel hadba vonuló indusok, és az „ismeretlen fegyver” készítői között. Nem az előbbiek készítették a fegyvert, hanem nyilván a hindu istenek, ezért nevezik „Indra lángjának”, illetve „Brahma fegyverének”. De kik lehettek ezek az istenek, akikről azt is olvashatjuk a szanszkrit szövegekben, hogy „hatalmas égi városokon” repülnek valahol odafent? Indra egy ízben még le is ereszkedik „égi városával” a tengerbe India partjainál, s amikor egy démon egy másik „égi várossal” megtámadja, akkor lelövi az ellenséget… De mi is ez? Talán űrállomás? Vajon a hindu istenek és démonok egymással hadakozó idegen lények voltak? Ők avatkoztak be valamiért a különböző indus államok konfliktusába, ők tanítottak be egyes embereket a nukleáris fegyverek kezelésére, és ők adtak atombombát a kezükbe? Fellibben-e valaha a fátyol a Mahábhárata különös, homályos szövegeiről?

Újfalussy Géza

Kárpátalja.ma