Az emberszabásúak evolúciójára világít rá egy új kövület
Egy 11,6 millió éve Spanyolország területén élt gibbonszerű élőlény jó állapotú, részleges koponyája és csontváza megvilágítja a modern emberszabású majmok evolúciós történetét.
Egy kutatócsapat csütörtökön mutatta be az apró, gyümölcsevő nőstény megkövesedett maradványait. Az élőlény meleg, nedves erdős területen élt, amelyben hemzsegtek az állatok, többek között elefántrokonok, orrszarvúk és kardfogú tigrisek.
A 4-5 kilogrammos emberszabású főemlőst a Pliobates cataloniae névre keresztelték, beceneve Laia lett. David Alba, a Barcelona közeli Katalán Paleontológiai Intézet paleobiológusa kifejtette, ma nincsen a Pliobateshez hasonló főemlős, amely a modern, emberszerű majmok jellegzetességeit ötvözné a primitívebbekkel. Hozzátette, egy apró emberszerű majmot képzelhetünk el – mint a ma élő gibbonok legkisebbike -, koponyáját illetően gibbonszerű megjelenéssel, de másfajta testarányokkal: karja és mellső mancsa rövidebb volt.
Alba szerint a miocén időszakban élt Pliobates a modern gibbonoktól eltérő módon közlekedett a lombozatban: a modern lajhármakikhoz hasonlóan lassan és óvatosan mászott, néha pedig az ágakon függeszkedett. A maradványok mintegy 70 csontot vagy csonttöredéket ölelnek fel, többek között a koponyát, amely kivételesen ép állapotú egy ilyen korú főemlősnél. Foga a mai emberszabásúakéhoz – mind a kisebb testű gibbonokéhoz és sziamangokéhoz, és a nagyobb testű orangutánokéhoz, gorillákéhoz és csimpánzokéhoz – képest primitív.
Koponyája általános formáját tekintve hasonlít a modern emberszabásúakéhoz, de jóval közelebb áll a gibbonokéhoz, mint a nagyobb testűekéhez. Könyöke és csuklója szintén a modern leszármazottakét idézi. De a csontos külső fül már jóval primitívebb a modern emberszabásúaknál és majmoknál megfigyelt szervnél.
Alba szerint a Pliobates azt sugallja, hogy a kis testű emberszabásúak sokkal fontosabb szerepet játszottak a ma élő emberszabásúak származásában, mint ahogy eddig hitték, és utolsó közös ősük több szempontból – koponya- és testforma – a véltnél jóval gibbonszerűbb lehetett.
A gibbonok Ázsia esőerdeiben fákon élő, apró testű emberszabásúak. Alba szerint a gibbonok és a többi emberszabású evolúciós elválása 20-15 millió évvel ezelőtt történt, vagyis a Pliobates kora miatt nem lehet napjainak emberszabásúinak és az embernek utolsó közös őse.
Viszont elképzelhető, hogy egy olyan emberszabásútól származott, amely jóval az evolúciós szétválás előtt élt. Ennek folyományaképpen maradványaival betekinthetnek abba, milyen külleme lehetett ennek a közös ősnek.
A vizsgálatról a Science folyóirat számolt be.