Az invazív gyomok mezőgazdasági szerepe

A vírusokat terjesztő idegenek már a kertünkben vannak. Akár ez is lehetne a címe a következő írásnak. Az invazív növényekről leggyakrabban a természetkárosító hatásuk miatt szoktunk hallani, azonban mezőgazdasági károkozásuk is jelentős lehet.

A mezőgazdaság számára mára már nem a szükséges víz és tápanyag pótlása a legnagyobb kihívás, hanem a kártevőkkel és a növények betegségeivel folytatott küzdelem. Ennek a versenynek azonban van egy olyan szereplője is, aminek jelentőségére csak az utóbbi időben kezdenek rájönni a kutatók. Ennek az összetett rendszernek egy fontos elemét jelentik a gyomok, különösen a behurcolt, idegenhonos fajok.

A földrajzi felfedezések kora óta az ember számos növény- és állatfajt hozott be akár szándékosan, akár véletlenül Európába. Ezek a fajok nemcsak természetvédelmi, erdő- és mezőgazdasági, de jelentős humánegészségügyi és ökonómiai problémák kiváltói is lehetnek. Nagyon fontos tehát ezeknek a fajoknak a folyamatos követése és új területeken való megjelenésük időben történő észlelése.

Invazív fajok

Az invazív vagy inváziós fajok (özönfajok) kifejezést a sikeresen megtelepedő és terjedő, nem őshonos (idegen) fajokra használják. Habár az özönnövények sokszor okoznak természetvédelmi és esetenként gazdasági (főként mezőgazdasági) kárt, ennek a definíciónak nem része a faj negatív hatása. Pedig akad ebből is szép számmal. Azon kívül, hogy ezek a fajok jelentősen befolyásolják a természetes növénytársulások összetételét (kiszoríthatnak egyes őshonos fajokat, táplálékot vonnak el a talajból, árnyékolnak stb.), gyakran jelennek meg mezőgazdasági területek közelében is. Ez egyáltalán nem véletlen. Az agrártevékenység alapja az, hogy a művelt területről kiszorítsunk minden számunkra nem hasznos növényt. Ezt talajműveléssel és vegyszerek használatával lehet elérni. Az ilyen területek pereme kiváló élőhelyet biztosít a zavarást jól tűrő, igénytelen növények számára. Az idegenhonos növények leggyakrabban némi előnnyel versenyeznek az őshonos növényekkel szemben, hiszen nincsenek természetes ellenségeik, és általában a klímaváltozás hatásai is kevésbé érintik őket.

Japánkeserűfű a Tisza partján

Növényi kórokozók

A mezőgazdasági növényeket számos kártevő gerinctelen állat károsítja, amelyek nagyon gyakran visznek át kórokozókat is azokról a növényekről, amelyeken korábban táplálkoztak. Minden gazda tisztában van azzal, hogy például a levéltetvek ellen nemcsak az általuk okozott mechanikai kártétel miatt kell védekezniük, hanem az általuk terjesztett kórokozók miatt is. A növényeket fogyasztó rovarok közül azok képesek kórokozók terjesztésére, amelyek tápnövényt váltanak, ugyanis a váltás közben az előző növény által hordozott vírusokat és baktériumokat is átviszik magukkal az új tápnövényre. Az ilyen módon kórokozókat terjesztő állatokat vektoroknak nevezzük.

Itt jön képbe a gyomok szerepe. Az általunk művelt területek peremén ezek a növények vígan élnek, és a termesztett kultúrákra káros kórokozókat tartanak fenn, amelyeket aztán a vektorok nagyon rövid úton tudnak átvinni a haszonnövényekre. Ezek a kórokozók a gyomnövényekben gyakran semmilyen tünetet nem okoznak, így annak korlátozó hatása sem tud érvényesülni. Ez még inkább igaz az idegenhonos növényekre.

Az idegenhonos növények szerepe

A kutatók egyre több invazív növénnyel kapcsolatban mutatták már ki, hogy milyen sok vírus hordozására képesek. Nemrégiben egynyári seprence, betyárkóró és kanadai aranyvessző fajok vizsgálata során kiderült, hogy akár 17 vírusfaj hordozására is képesek lehetnek, amelyeket a rajtuk tavasszal táplálkozó levéltetvek könnyűszerrel átvihetnek a gazdasági növényekre a nyári tápnövényváltásuk során. Ez még önmagában nem is lenne nagy meglepetés, az viszont a kutatókat is meglepte, hogy a vírusok között olyan egzotikus növények kórokozóit is megtalálták, mint például a cukornád vagy az ananász.

Ezek a növények Kárpátalján is nagy területeken vannak elterjedve, így közvetett kártételük jelentős lehet. A megye területén több mint 40 idegenhonos invazív növényfajt tartanak számon. Az előzetes vizsgálataink azt mutatják, hogy ezeken gyakran táplálkoznak levéltetvek is, így potenciális veszélyt jelenthetnek haszonnövényeinkre is.

Az invazív növények többsége kora tavasszal hajt ki, így kiváló táplálékot biztosítanak a frissen kikelt levéltetvek számára. A kikelést követően néhány generációváltás következik, amely során nem hagyják el a friss, zsenge hajtásokat. Egy idő után szárnyas egyedek jelennek meg a populációban, ezek átvándorolnak a végleges tápnövényükhöz, ami sok esetben valamelyik haszonnövényünk.

Mi a megoldás?

A gazdák és a döntéshozók számára a helyzet megoldásának első lépése a kockázat felismerése. A megművelt földjeink közelében szinte biztosan találunk invazív növénypopulációkat. Úgy tűnik, hogy ezeknek a területeknek a kezelése csökkenti a haszonnövények fertőzöttségének kockázatát és a levéltetvek mennyiségét is. Érdemes tehát a földjeink és kertünk környezetével is foglalkozni kicsit megelőzési céllal, hogy a későbbiekben kevesebbet költsünk a károk enyhítésére. Ezzel nemcsak a saját területünkön csökkentjük a kórokozók megjelenésének esélyét, de ezeknek a veszélyes fajoknak a visszaszorítását is segíthetjük. Egy kaszálás a legtöbb esetben olcsóbb, mint a károkat helyrehozni.

Az írás létrejöttét a Collegium Talentum Program támogatta

Molnár Attila
MATE Biológiatudományi Doktori Iskola