Feltámad az Aral-tenger? – A világűrből is látható a katasztrófa
Jelen állás szerint 2020-ra teljesen kiszárad az Aral-tenger, ami ténylegesen egy tó, a világ egyik legnagyobbika volt.
Valaha. Ami történt, az az egyik legnagyobb ember okozta ökológiai katasztrófa… De van még remény?
Kolbai Danabaer kazah önkormányzati tisztviselő nagyon szeretne meginni egy hideg sört tóparti lakóhelyén, Aralvárosban. A gond csupán az, hogy a tó nagyon messze van a kikötővárostól, amely egykoron az egyik legforgalmasabb halfeldolgozó központ volt világon. Az Aral-tenger (ami ténylegesen egy tó, méretei miatt tengerként is emlegetik/emlegették) valaha a világ négy legnagyobb tavának egyike volt 68 ezer négyzetkilométeres területével, az 1960-as évek óta folyamatosan zsugorodik. Amikor még a Szovjetunióhoz tartozott, vizét gyapotföldek öntözésére szivattyúzták ki. A mértéktelen iparosítás azonban nemcsak vizet szívott el, hanem a növényvédő szerek használatától keletkezett, mérgező porból álló veszélyes üledéket is hátrahagyott.
Jelenleg az Aral-tenger területe mindössze tíz százaléka az eredetinek, és az egykoron partján lévő, halászatból élő falvak és városok a túlélésért küzdenek. Bár a halászoknak állított szobrok a helyükön vannak, és néhány elhagyott hajó is található a régi kikötőben, a tó ma már 20 kilométerre van Aralvárostól, korábbi nevén Aralszktól.
A világűrből is látható
Ami történt, az az egyik legnagyobb ember okozta ökológiai katasztrófa, és a világűrből is látható. Mindennek ellenére azért van ok a reménykedésre. Egy gátnak köszönhetően, amely a Világbank finanszírozásában a tó északi részén, Aralváros közelében épült, a tó 2005 óta kezdi visszanyerni korábbi nagyságát. Nemrég bejelentették a rehabilitáció második szakaszát, amelynek eredményeként a víz az utolsó 20 kilométert is megtéve „hazatér”.
„Remélem, hogy 2013-ban már vízparton ihatok meg egy sört a városomban!” – mondta Danabaer a The Daily Telegraph című brit lapnak.
Az újjászületés mindazonáltal nem megy könnyen. Újságírók egy csoportja, amelynek tagjai egy, a kazah kormány által szervezett körúton vettek részt, különböző – 2013 és 2020 között változó – becsléseket hallott arra vonatkozóan, hogy mikor tér vissza a tó Aralvároshoz.
Az első dolog, amelyet az újságírók a legközelebbi repülőtértől megtett tízórás autóút után szerettek volna megtekinteni, a „hajótemető” volt, de kérésükre elmondták, hogy az már nem létezik. A vashulladék túl értékes volt ahhoz, hogy hagyják a sivatagban heverni, és manapság a turisták, akik sokszor több ezer mérföldet tesznek meg az egykori Selyemút nyomvonalán, már csak néhány fémdarabot látnak.
A kazahok inkább az első, a sivatagban új tavat teremtő gátat akarják megmutatni. A történet egyike a tóval kapcsolatos ritka kedvező fejleményeknek. A Szir-Darja folyón 2005-ben emelt gát helyreállította az Aral-tó északi részének egy darabját, ahol ha kis méretekben is, de halászat folyik. A környező falvaknak újból van bevételük, és hagyományos kazah vendégszeretettel tárják szem elé frissen szerzett gazdagságukat.
Karatemben a helyiek ragaszkodtak hozzá, hogy díszebédet adjanak a vendégek tiszteletére, mielőtt eldicsekedtek az aznap reggeli nagy halászzsákmánnyal.
Ők a szerencsések közül valók. Az újságírók hallottak olyan falvakról, amelyek valaha halászatból éltek, de sosem fogják viszontlátni a tengert, és számukra csak a szegénység marad.
Akmaral Utemisora helyi pedagógus szerint az Aral környékén élők „még mindig a tóról álmodnak”. Úgy gondolja, hogy a víz 2015-re tér vissza.
A korábbi vízszintet nem lehet helyreállítani
Az igazság csak később hangzott el. A repülőgéppel két órányira lévő, gépkocsin tíz órás úttal elérhető Almatiban, az Aral-tó Megmentésére Alakult Nemzetközi Alapnál (IFAS) elmondták, hogyan épül az új gát, és honnan szerzik hozzá a megépítéséhez szükséges pénzt.
A rehabilitáció második szakasza azonban épp csak elkezdődött, és a legkorábban 2018-ban fejeződhet be.
Ha a víz vissza is tér Aralvárosba, akkor is a tó északi részének csak egy kis szelete kel életre. Az Aral déli része Üzbegisztánhoz tartozik, ahol kevesebb a pénz, mint Kazahsztánban és csekélyebb a lelkesedés is, hogy helyreállítsák a tavat. Mi több, többen aggódnak, hogy az üzbégek változatlanul szivattyúznak ki vizet a tó megmaradt részéből öntözés céljára.
„A jelenlegi körülmények között az Aral-tó korábbi vízszintjét nem lehet visszaállítani – közölték az IFAS-nál. – Nem kétséges azonban, hogy a hatékonyabb vízfelhasználás és vízgazdálkodás jelentősen javíthatna a helyzeten, és a teljes kiszáradás felé mutató trend visszafordíthatóvá válna.”
Nem is annyira az Aral-tó helyreállítása a lényeg, hanem inkább a térségben élők életének javítása és annak megakadályozása, hogy a baj még nagyobb legyen.
Danabaernek talán tovább kell várnia, mint gondolja, de az a sör egész biztosan nagyon finom lesz.
forrás:szon.hu