Gulág Emlékév – az 1944-es elhurcolásokról tartottak konferenciát Beregszászban

A magyar kormány a 2015–2017 közötti időszakot Gulág Emlékévnek nyilvánította. A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévének alkalmából az egész Kárpát-medencében visszaemlékezéseket, konferenciákat szerveznek és emléktáblákat avatnak a magyarországi vagy helyi kormányhivatalok, szervezetek és aktivisták.

Az emlékév keretein belül szeptember 27-én Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola adott otthont a Gulág emlékkonferencia elnevezésű rendezvénynek, mellyel a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) is csatlakozott a magyar kormány által meghirdetett programhoz.

„A költő itt a hóba ír,
mert nincs papír.
És mint a gyémánt, megfagyott,
de nem ragyog
a hó, s a szó, mit hóba vés,
nagyon kevés.

Nem futja már idő, ideg,
az éj hideg;
nem futja már a balga hit,
a szavait nem olvassa el senki sem –
mégis üzen.

A költő itt a hóba ír,
mert nincs papír.
A jég hátán senki sem él,
kemény a tél.
S a lét csak tárgyi tévedés:
az érv kevés.

Ha él, ha vall, ha néha sír,
a hóba ír,
hogy itt is költő – és magyar –
és jót akar,
hogy itt is hinni, írni mer,
hogy írni kell.

Ha erre futtok szarvasok,
megálljatok:
az ember itt a hóba ír,
mert nincs papír.
S a hóba rótt szó nem fehér,
az ón a vér.”

Karig Sára versét idézve kezdte köszöntését Bali János, az NSKI kutatási, stratégiai és koordinációs igazgatója. Felszólalásában a költőnő súlyos szavaival kívánta hangsúlyozni, hogy a málenykij robotról különösen nehéz beszélni, mivel Kárpátalján nincs olyan magyar család, melyből ne szakított volna ki hozzátartozókat a szovjet kényszermunka.

A Rákóczi-főiskola képviseletében Rácz Béla prorektor köszöntötte a jelenlévőket. Felhívta a figyelmet arra, hogy történelmünkben vannak olyan események, melyekre szívesen emlékezünk vissza és a tanárok is előszeretettel oktatják, de a pozitívumok mellett a negatívumokra is emlékeznünk kell. Múltunkat nem szabad elfelejtenünk, s a történelemkutatóknak az a feladata, hogy ezeket az eseményeket a lehető legmélyebben feltárják, kutassák, hogy a következő generációk minél több ismeretet szerezzenek ezekről a fájdalmas eseményekről.

Szalipszki Endre, a Beregszászi Magyar Konzulátus vezetője folytatta a köszöntések sorát. Majd Molnár János római katolikus esperes-plébános beszéde következett, aki egy személyes szomorú történetet mesélt a jelenlévőknek, miszerint nagymamája is áldozatul esett a malenykij robotnak, mivel férjét is elhurcolták. Több alkalommal Beregrákosról gyalogszerrel kereste fel a szolyvai gyűjtőtábort, hogy egy kis elemózsiát vigyen neki. Társa később eltűnt, s ezek után sosem tért vissza. Nagymamája évtizedek után az egyik szolyvai emléktáblán olvasta eltűnt férje nevét. Az esperes-plébános felhívta a figyelmet arra, hogy a kutatásokat végezve, előadásokat hallgatva ne csak a számokra és a statisztikákra gondoljunk, hanem élő magyar emberekre, élő magyar családokra, akiknek egyik percről a másikra rombolódtak szét álmai és reményei.

„S évtizedeken keresztül csak egy nagy »MIÉRT?« a magyar emberek szívében. Még mindig nem kaptunk választ arra, hogy miért történt mindez. S még mindig nem hallhattuk azt, hogy sajnáljuk, hogy bocsánatot kérünk. Míg ezeket nem hallottuk, addig nem hallgathatunk el, addig beszélnünk kell róla” – zárta gondolatati Molnár János.

A köszöntőket Szász Jenő, az NSKI elnöke zárta. „Akkor elhurcolták Kárpátalja férfiait, ma pedig elűzik őket a háborús helyzet miatt. S ezen körülmények miatt kiemelkedően fontos az együttérzésünk, a jelenlétünk” – jelentette ki az elnök, majd pedig megköszönte a vendégek jelenlétét, és tartalmas időtöltés kívánt a következő néhány órában.

Az előadásokat Molnár D. Erzsébet történész, Gulág-kutató, a felsőoktatási intézmény adjunktusa kezdte, aki a kárpátaljai elhurcolások történelmi hátteréről, okairól, történetéről számolt be.

Rövid szünet után Szamborovszkyné Nagy Ibolya történész, a főiskola könyvtárának igazgatója folytatta Kárpátaljai szovjet elhurcolások egy mikrotörténeti megközelítésben – Nagybereg c. előadásával. A prezentációkat Fodor Gusztáv református lelkész, egyháztörténész zárta Élő Egyház a halál völgyében. Kárpátaljai református lelkészek a Gulág munkatáboraiban c. előadásával.

A konferencia után Szász Jenő a sajtónak nyilatkozva elmondta: nagyon fontosnak tartja, hogy minél szélesebb körben megismerjék a kárpátaljai magyarság második világháború utáni tragikus történetét. „A közös gondolkodás, tervezés után közösen kell cselekednünk” – mondta végezetül az NSKI elnöke.

Tóth Tünde

Kárpátalja.ma