Két hónapig is emlékeznek átejtőikre a hollók
Osztrák és svéd kutatók kiderítették, hogy a hollók legalább két hónapig emlékeznek arra az emberre, aki becsapta őket. Eredményeik szerint eme adottság a természetben is segítheti a szárnyasokat.
Szinte mindenki tudja, hogy a varjúfélék családjába tartozó madarak igen elmések. Az Animal Behaviour folyóiratban közölt új tanulmányban a kutatók többféle kísérlet eredményeit írják le. A kísérleteket úgy tervezték meg, hogy letesztelhessék velük, vajon a hollók felismerik-e a különféle negatív viselkedéseket más-más emberektől, tudnak-e rá reagálni, és ha igen, meddig?
A kísérletek során szelíd hollókat betanítottak rá, hogy egy finomabb falatért cseréljék el élelmüket egy emberrel. Néha az emberi alany azonban megfosztotta őket jutalmuktól.
Mind a hét madárnak adtak egy darabka kenyeret, amit szerettek elfogyasztani. Ezt követően viszont lehetőséget kaptak rá, hogy a kenyérdarabot egy nagy darab sajtra cseréljék, amit sokkal jobban kedveltek. Amint megtanulták a rutint, az emberi alanyok változtattak a felálláson, alkalmanként becsapták a madarakat.
Amikor a madár felajánlotta kenyérdarabját, az ember elvette, de aztán a sajttal együtt megette. Összehasonlítási célból nem mindegyik ember tett így, és két másik madár végignézhette a jelenetet, de nem vehetett benne részt.
A kutatók megfigyelései szerint két nappal az első tesztek után a becsapott madarak nem voltak hajlandók cserélni azokkal az emberekkel, akik átejtették őket, helyette csak a becsületes vagy semleges alanyokkal (akik nem vettek részt az eredeti csereberében) óhajtottak “alkudozni”. A megfigyelő madaraknál nem figyeltek meg preferenciát.
Arra is fény derült, hogy két hónappal később is csak egyetlen madár volt hajlandó cserélni egy olyan emberrel, aki korábban becsapta. A vizsgálat arról tanúskodik a kutatók szerint, hogy a madarak képesek felfogni, ha átvágják őket, és azt ráadásul összekapcsolni egyetlen egyénnel.
Az eredmények azt is bizonyítják, hogy hosszan emlékeznek az eseményekre. Az ilyen adottságok a szerzők szerint valószínűleg igen jól jönnek a természetben, mivel a szociális madarak társaik hasonló ármányainak is ki vannak téve.