„Nem a díj számít, hanem az azt tükröző tudás” – Kárpátaljai matematikus a modern algebra fejlődésének meghatározó személye

„A nép továbbélésének legfőbb követelménye a tudás, de ehhez sokat, keményen kell tanulni” – véli Bódi Béla, a Debreceni Tudományegyetem nyugalmazott professzora, a Rákóczi-főiskola Matematika és Informatika Tanszékének vezetője és előadó tanára, számos elismerés, nívós díj birtokosa.

„A háború után, a ’60-as években sok magyar anyanyelvű diák került be a felsőoktatásba, a szülők – köztük az én édesanyám – legfőbb célja az volt, hogy gyermekük tanulhasson. Az ungvári egyetem kiváló tanulóinak fele magyar volt” – kezdi beszélgetésünket Bódi Béla, aki 1935-ben született az ungvári járási Pallóban. Az elemi iskolát szülőfalujában végezte. Kétszer járt negyedik osztályba, mert nem volt hol továbbtanulnia. Majd Sislócra került, s a hetedik osztályt követően az Ungvári 1. Számú Középiskolában folytatta tanulmányait anélkül, hogy – saját állítása szerint – tíz szónál többet tudott volna ukránul. A matematikában azonban nem akadt párja, s a későbbiekben sikerült minden tantárgyból leküzdenie nyelvi hátrányait.

A középiskola után az ungvári egyetemre felvételizett, ahol a véges csoportok reprezentációjával foglalkozott S. Berman professzor vezetése alatt.

Másodikos hallgatóként már dolgozni kezdett. A harmadik évfolyamon az USzSzK Tudományos Akadémiájának Közlönyében publikálták vezetőtanárával közösen készített kutatási anyagát, majd egy évvel később az Ukrán Matematikai Folyóiratban jelent meg publikációja.

„A negyedik évfolyam után már szinte teljesen elkészültem a kandidátusi disszertációmmal – mondja a professzor –, amikor el kellett hagynom az egyetemet: ekkor derült ki, hogy apám a Gulagon halt meg, hát nemkívánatos személlyé váltam, nem volt maradásom. Egyetemi tanulmányaimat a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetemen folytattam. Az ország legrangosabb felsőoktatási intézményében kutatásaimat Kuros professzor vezetése alatt végeztem, aki a Szovjetunióban az algebrai kutatások vezető egyénisége volt. Ő meghatározó szerepet játszott tudományos érdeklődésem további formálódásában.”

Bódi Béla a Lomonoszov Egyetemen summa cum laude diplomát szerezett, lehetőséget kapva ezáltal arra, hogy azonnal és ugyanott bekerülhessen az aspiránsok szigorúan válogatott és nem túl népes táborába. A tudományos vezetője továbbra is Kuros professzor volt, akit ma is példaképként nevez meg beszélgetőtársam. Aspiráns éveiben a keresztszorzatok általánosításával kezdett el foglalkozni. A témában számos egyedülálló eredményt ért el, az első eredményei összefoglalóját például az akkori legtekintélyesebb akadémiai kiadvány – a Доклады АН СССР – közölte.

Kandidátusi értekezését Félcsoportok és gyűrűk keresztszorzatai címmel 1964-ben védte meg. A dolgozat meghatározó szerepet játszott a modern algebra ma dinamikusan fejlődő ágának kialakulásában.

A kandidátusi fokozat megszerzését követően szeretett volna visszatérni az ungvári egyetemre, ám az édesapja elhurcolásának ténye továbbra is útját állta. A korábbiakban említett Kuros professzor a minisztériumon keresztül kieszközölte, hogy a fiatal matematikust mégis visszavegyék az egyetemre, s aki ezután közel 30 évig dolgozott a tanintézmény kötelékében.

Bódi Béla 1988-ban a Szentpétervári Állami Egyetemen védte meg A csoportgyűrűk egységcsoportjának struktúrája című értekezését, amivel ő lett az akkori Szovjetunió első és egyetlen magyar nemzetiségű nagydoktori fokozattal rendelkező algebristája. A Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága 1993-ban a tudományos fokozatot honosította.

„Magyarországra küldtek dolgozni, mert pénzre volt szükség a helyi könyvtár felújításához – mondja Bódi Béla. – 1991 szeptemberétől a Kossuth Lajos Tudományegyetemen (KLTE) voltam vendégelőadó. Egy évig küldtem haza a fizetésem, s az egyetemen szerették volna, ha egy újabb évig maradok náluk, de nem egyezett bele az ungvári vezetőség, és elbocsájtottak az állásomból. Továbbra is a KLTE-n dolgoztam vendégelőadóként, majd 1994 júliusától 2005 augusztusáig az intézmény kinevezett egyetemi tanáraként.”

Oktatói-kutatói munkája során a Debreceni Egyetemen a moduláris csoportalgebra egységcsoportjának vizsgálatát tűzte ki célul. Munkájával meghonosította a csoportalgebrai kutatásokat Magyarországon, s ezzel nagyban hozzájárult a magyarországi algebrai kutatások spektrumának bővítéséhez.

A Debreceni Egyetemen újjászervezte az algebrai kutatásokat és az algebra oktatását. Algebrából új tantervet és szigorlati tematikát készített. Jelentős részt vállalt az oktatásban, emellett fontosnak tartotta az algebrai gyakorlatok átszervezését, hasznosítva a Lomonoszov és az Ungvári Nemzeti Egyetemen szerezett sokéves oktatási és kutatási tapasztalatait. A professzor szerint az elmélet magas szintű elsajátításához mind az előadásokon, mind a gyakorlatokon sok gyakorló példára van szükség, ezért a követelményeknek megfelelő új tankönyveket írt a hallgatók részére. Többek között a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola első és második évfolyamán tanuló hallgatók is Bódi Béla tankönyvéből tanulhatnak, melyet az ukrán felsőoktatási tantervek szerinti magyar nyelvű képzés igényeinek megfelelően készített el a szerzőjük.

A professzor 2007-től dolgozik a beregszászi tanintézmény oktatójaként. A hallgatóknak azt tanácsolja, hogy a tanulás legyen az elsődleges céljuk. A megfelelő elhelyezkedésben azonban már az államnak is szerepet kell vállalnia. „Nem vagyok politikus – mondja –, elsősorban a tudománynak élek, de úgy gondolom, hogy föderális berendezkedésre van szükség, ahol minden kisebbség jól érzi magát. Egy olyan hellyé kell alakítani Kárpátalját, hogy a fiatalok megmaradjanak, ne hagyják el a szülőföldjüket.”

Bódi Béla több mint 35 nemzetközi konferencián vett részt, járt Brazíliában, Angliában, Spanyolországban, Portugáliában, Kanadában, s az Arab Emirátusokban. Az oktatás területén elért eredményeit 1989-ben Kiváló Dolgozó kitüntetéssel díjazták a Szovjetunióban. Tudományos tevékenységének eddigi terméke 85 cikk és 7 könyv. Publikációira több mint 550 hivatkozás regisztrált. 1999 és 2003 között Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült. 2001-ben a Bolyai János Matematikai Társulat Szele Tibor-emlékéremmel tüntette ki. A debreceni egyetemen folyó nemzetközileg elismert algebrai kutatásokért, valamint a csoportalgebra meghonosításáért Magyarországon 2004 januárjában megkapta az Oktatási Minisztérium kutatási munkáért járó legmagasabb kitüntetését, a Szent-Györgyi Albert-díjat. 2005-ben professor emeritus címet kapott a Debreceni Egyetemen, 2006-ban pedig professor honoris causa címet az ungvári egyetemen.

„A rengeteg díj és elismerés számára nem jelent sokat, az ezeket tükröző tudás, ami igazán számít” – véli. Bódi Béla nemrég töltötte be a nyolcvanadik születésnapját. Minden szabad percét a tudománynak szentelte, állítása szerint most sem élhet munka nélkül: minden egyes nap dolgozik. Jelenleg két könyv kiadásának előkészítésén munkálkodik, s az új tanév kezdetén tovább folytatja a tanítást a beregszászi főiskolán.

Pallagi Marianna

Kárpátalja.ma