Új műszert fejlesztettek magyar tudósok a légszennyezés mérésére
A szegedi kutatók újonnan kifejlesztett műszere képes feltárni, milyen korom van a levegőben, és az mennyire káros. Valós időben méri a részecskék fényelnyelését, ezáltal azonnali információt nyújt róla, hogy a városi szmogot az autók által kibocsátott korom vagy a helytelen fatüzelés okozza.
Naponta hárommillióan halnak meg a Földön légszennyezés miatt a WHO adatai szerint. Csak Magyarországon évente 10 ezer ember életét követeli a levegő szennyezettsége. Bár régóta mérik a szállópor mennyiségét, hogy az valójában mennyire veszélyes, még mindig nem tudjuk igazán.
Ám, úgy tűnik, Szegeden megtalálták a megoldást. Az egyetem kutatócsoportja olyan fotoakusztikus műszert fejlesztett ki, amely képes feltárni, milyen korom van a levegőben, és, hogy az mennyire káros.
Szabó Gábor, az egyetem rektora az M1 – Kék bolygó című műsorában kifejtette, az egyik első terepi mérést a műszer tesztelésére Budapesten végezték, ahol jól látható különbség volt téli napokon az éjszakai és a nappali korom között.
A műszer valós időben képes mérni a részecskék fényelnyelését. Tehát azonnal meg tudja mondani, hogy például a városi szmogot az autók által kibocsátott korom vagy a helytelen fatüzelés okozza.
A fotoakusztikus elven működő, mobil aeroszol laboratórium egyedülálló a világon. Egyszerre több hullámhosszon képes mérni a szállóport és a benne található nanoméretű, széntartalmú részecskéket.
Pintér Máté, az MTA-SZTE Fotoakusztikus Kutatócsoportjának szakembere kifejtette, a készülékkel a levegőt szívják be. Három mintavételi pontja van, ebből kettő egy-egy műszerhez tartozik (a tömegmérés és a szerves-szervetlen szénaránymérő saját mintavevő feje), a harmadik pedig az összes többi műszeré.
Az autóba pumpával jut be a levegő. Utry Noémi a kutatócsoport másik szakembere hozzátette, a rendszer része egy olyan elosztóegység, amely négyfelé osztja az aeroszolmintát.
Ezt négyféle, periodikusan szaggatott fénnyel világítják meg. Egy tiszta koromszemcse valójában grafit, ezért ha az ultraibolya fénytartományban eltérést mérnek, akkor biztos, hogy szerves folyadékréteg van a korom felületén.
Utry Noémi kifejtette, ha a szemcse tartalmaz szerves szénvegyületeket, akkor az ultraibolya tartományban sokkal magasabb fényelnyelést mutat, amennyiben nem, akkor sokkal kisebb a fényelnyelés aránya.
Miközben a részecske elnyeli a fényt, hang keletkezik, amit mikrofonokkal rögzítenek és mérnek. Az így kapott spektrum meredekségéből pedig kiolvashatóak a korom tulajdonságai.
A műszerrel megvizsgálták a kipufogóban lévő kormot is. Így derült ki, hogy valójában nem minden bio, ami annak látszik. Egyes biodízelekben a kibocsátott korom mérgezőképessége megnő.
Szabó Gábor hozzátette, az előállítás során maradnak aromás vegyületek a biodízelben, ami még önmagában nem volna nagy baj. A korommal az a probléma, hogy úgy működik, mint a gázálarcbetét: a koromszemcse a felületén megköti ezeket az anyagokat, ezáltal be tudja vinni a rákkeltő anyagokat a tüdőnkbe – magyarázta a műsorban.
Ezt az újszegedi mikrobiológiai tanszéken baktériumtenyészetekkel is igazolták. Manczinger László az egyetem docense kifejtette, toxikológiai vizsgálatokat végeztek kétféle mikrobával: a Pseudomonas putida és a Salmonella typhimurium baktériummal.
Miután az aeroszolmintákat baktériumtenyészetre oltották, kiderült, hogy egyes koromszemcsék valóban komoly hatással vannak a baktériumok túlélésére és szaporodására.
Szavai szerint megállapították, hogy Szeged levegőjében is bizonyos helyeken igen nagy mennyiségben vannak jelen az egészséget veszélyeztető vegyületek.
A mikrobiológiai vizsgálatok és a fotoakusztikus mérések egymást igazolták.
A szegedi egyetem rektora szerint újra kellene gondolni az elavult szabályzókat, és minél több autót fel kellene szerelni mérőműszerekkel, hogy kiderüljön, valójában mennyire mérgezők az üzemanyagok.