„A bor a barátság itala” – beszélgetés Papp Péter borásszal

Bor – a magyarok szent itala. A borkedvelők asztalára széles választékból kerülhet egy-egy palackkal; megtalálhatjuk ízlésünknek, hangulatunknak és alkalomnak megfelelően a legideálisabbat. Hogy hogyan vélekedik egy borász e remek nedűről, azt Papp Péter, az egyik nagyenyedi pincészet tulajdonosa maga meséli el a marosvásárhelyi Félsziget Fesztiválon.
– A Nagyenyedi Borászok Egyesületének vagyok a tagja. Nagyenyed az erdélyi-hegyaljai borvidékhez tartozik, Alvinctől Felvincig terjed, a Maros-öböl bal partján terül el. Római korból ismert borvidék, tehát nagy hagyományra épül a borkészítés. IV. Béla 1238-ban szász telepeseket hozott Enyedre, akik szerették a szőlőt és a bort; az enyediek ezáltal még komolyabban foglalkoztak a szőlővel, kihasználták ezeket a szép dűlőket; így megerősödött a szőlő- és borkultúra. Nekünk pedig kötelességünk ezt ápolni és továbbvinni, tehát megtartani a bor a kultúráját és tradícióját. Enyedet a borok városának is nevezik.
– Mit jelent az Ön számára maga a bor?
– A bor a barátság itala. Hangulatot, jókedvet hoz az ember számára. A magyar embernek a szent itala, amely elkísér minket a bölcsőtől a koporsóig. Tehát a magyar ember életében a bor mindenhol ott van. Nagyon fontos, hogy mértékkel fogyasszuk. Ne űzzünk csúfot a borból és magunkból se! A bornak meg kell adni a tiszteletet; kulturált módon fogyasszuk! Stresszoldó hatása van, tehát amikor nagyon rossz állapotban vagyunk, elesettnek érezzük magunkat, vegyünk egy palack bort, üljünk le a kedvenc helyünkre, igyunk belőle egy pohárral, vagy kettővel, majd dugjuk vissza palackot! Az a két pohár ital megváltoztatja a hangulatunkat, és egy egészen más világba visz át minket. De ez nem azt jelenti, hogy az üveg fenekére kell néznünk! A bor szép. Meg kell találnunk benne az izgalmat. Meg kell találnunk azt, amit meg tud nekünk adni. Nem véletlen, hogy a középkorban a szép nőkhöz és a zenéhez hasonlították. A szépet, a zsengeséget, az üdeséget keresték benne. A borban meg lehet mindezt találni mind a mai napig is. Arra kell nagyon ügyelnünk, hogy tiszteljük a bort, és ilyen formában, kulturáltan fogyasszuk.
– Mindig ezzel foglalkozott?
– Nem, de az életnek megvannak azok a hullámai, amelyek megkövetelik, hogy az ember váltson. Örvendek annak, hogy a változás ilyen pozitívan alakult. Azért kezdtem el ezzel foglalkozni, mert szeretem a természetet, szeretem benne azt, amit az ember lát. Én megtalálom a szőlőben és a borban a saját életemet. Megtalálom a gyerekkoromat, fiatalságomat, de meg fogom találni öregségemet is benne. Mert a bornak, akár az embernek, van gyerekkora, és eljut az aggastyánkorig. Persze, ehhez odaadó munkára van szükség, mert a bor szeszélyesebb, mint a feleség: hamarabb megcsalja az embert. Ezért figyelmesen kell ápolnunk egészen aggastyánkoráig.
– Miért igyunk bort?
– Azért igyunk bort, mert ez a legegészségesebb ital. Olyan, mint a piramis: négy oldala van, ebből három napos: élelem, orvosság és a barátság itala. Az árnyékos oldalról nem fogok beszélni. A napos oldalaival kimerítettem azt a bőséget, amellyel a bor rendelkezik.
– Hogyan igyunk bort?
– Mindig civilizáltan és mindig odafigyelve annak szépségére, mert a bor nem más, mint művészi alkotás. A borban meg kell találni azt a szépet, amit a borász és ugyanakkor Isten alkotott. Abban a pillanatban, amikor meglátjuk a poharunkban, megismerkedünk annak színével, koronájának gazdagságával, gyűrűjének vastagságával. Majd a következő fázisban megismerjük az illatát, végül pedig beteljesedik, és megkóstoljuk a bort. Ez azt jelenti, hogy érzékszerveinket nagyon széles körben igénybe vesszük. Ha elénk kerül például egy Munkácsy-alkotás, csupán megnézzük a szemünkkel és ennyiben maradunk, bármilyen remekműről is van szó. Nem mondom, hogy én művész vagyok. Ez az életem része.
– Melyik a kedvence?
– Kedvencem mondjuk a Sauvignon Blanc. Ez egyike azoknak a legszebb boroknak, amelyik minden évben jeleskedik. Nagyon kellemes ízekkel, illatokkal rendelkezik. Csiholt tűz, de kilőtt puskacső illatot is meg lehet találni benne, ugyanakkor a szőlővirág illatát is. Ízében a bodzát, az erdei gyümölcsök zamatát hozza. Színe gyönyörű szép: zöldessárga. Mindig a fiatalságot fogja eszünkbe juttatni, a Vivaldi-zenét, amely a tavaszra emlékeztet. Ebben megtaláljuk az életet, azt, ami előttünk áll.
– Mit ajánlana azoknak, akik nem találják az élet értelmét?
– Mindegyikben meg lehet találni az élet értelmét. Fogyasszanak egy pohár bort, ápolják a szőlőt, mert a szőlő mindig az életet fogja jelenteni és a megmaradást.
– Melyik a legnépszerűbb bor a fesztiválon?
– A mi standunkban a Sauvignon és a Tramini a legkedveltebb bor. A Tramini elegánsságával, kellemes illatával, rózsás ízével egyike volt a legelegánsabb és legszebb boroknak. A Sauvignon ellenben szép megjelenésével, ugyanakkor diszkrét illatával jeleskedett ezen a fesztiválon. Az emberek ízlése nagyon különböző. Van, akinek a szőke, van, akinek a barna. De mindkettőben megtaláljuk azt a partnert, ami az életet jelenti. Tehát kóstoljuk meg a bort! Bort mindig bor mellett kóstoljunk. Ekkor rá fogunk jönni arra, melyikben is találjuk meg mindazt, amit keresünk. És amikor megtaláljuk, abban a pillanatban – ha a bor egészséges és szép – el kell azt fogadnunk. Ne felejtsük el azt sem, hogy egy borász egy évet kínlódott vele: dolgozott rajta, amíg a szőlőből bort tett valakinek az asztalára! Becsüljük meg annak a munkáját, mert nagyon sok verejték folyt el addig, amíg a munkából szőlő lett, amiből végül elkészült a bor.
– Hol találhatunk rá az Ön boraira?
– A családi pincészetünk Nagyenyeden van. Szívesen látunk csoportokat is előzetes bejelentés alapján. Borkóstolóssal és -bemutatóval színesítjük a programot, mellé persze borkorcsolyával. Megígérhetem, hogy senki nem fog bágyadtan távozni innen.
Ne feledjük: ápoljuk a szőlőt, mert az az életet jelenti.