Felvidék ma: Vajda Júlia hazatért

Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában nyílt meg Vajda Júlia festőművész műveinek kiállítása. Azt is mondhatjuk, hogy Vajda Júlia hazatért, hiszen bár Trencsénben született 1913-ban, de 1923-tól 1935-ig Pozsonyban élt és dolgozott varrónőként. Akkor érett meg benne az elhatározás, hogy többre hivatott és Budapestre ment, ahol beiratkozott az Iparművészeti Főiskola textiltervezői szakára.

Budapesten került kapcsolatba a kor képzőművészeivel és ott indul el pályája, amely nyugton állíthatjuk, ugyancsak göröngyös volt. De rá is igaz, hogy a tehetség utat tör és előbb vagy utóbb, meghozza az elismerést. Nála ez talán kevésbé az életében, inkább halála után következett be.

A pozsonyi tárlatnyitón Jarábik Gabriella, a múzeum igazgatónője üdvözölte az egybegyűlteket, kiemelve, hogy pontosan 18 évvel ezelőtt nyitották meg múzeumukat és büszkén mondhatják, hogy ezalatt az idő alatt számos alkotónak, képzőművésznek adtak alkalmat a bemutatkozásra.

Olyanoknak, akik itthon alkotnak, de olyanoknak is, akik magyar gyökerekkel rendelkeznek, viszont külföldön találták meg a boldogulásukat.

Köszönetet mondott mindazoknak, akik ebben a törekvésükben segítségükre voltak és segítőkezet nyújtottak abban is, hogy működésük alatt számos felvidéki emlékhelyet rendbe hozhattak, amelyeket mára már sokaknak lett alkalmuk megismerni.

Kún Kelemen Melinda, a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma Kisebbségi Kulturális Osztályának igazgatója elemzésében kifejtette, örömünkre szolgálhat, ha ilyen művészek alkotásai, mint Vajda Júliáé eljutnak hozzánk és gyermekeinknek, utódainknak is bemutathatjuk ezeket. Különösen örvendetes, ha azon művészek munkáiban is gyönyörködhetünk, akik alkotásai a múltban nem jutottak el hozzánk.

Vajda Júlia is életének több szakaszában úgy alkotott, hogy festményei csak szűk körben kerültek bemutatásra. Az örökség, amely 1982-ben bekövetkezett halála után ránk maradt, rendkívül gazdag, mintegy 3500-4000 képet tartalmaz.

Pozsonyban Erdész László, a kiállítás kurátora, a szentendrei Erdész Galéria tulajdonosa vázolta Vajda Júlia alkotói munkásságát.

Érzékeny művésznek nevezte, minden képe magán viseli a női lélek, a női kéz, a női fantázia és a női elegancia jegyeit.

A festőnő ezt írta magáról: azok közé a festők közé tartozom, akik csaponganak, engednek az ihlet és az ötlet impulzusainak. Képeit nézegetve ezt pontosan nyomon követhetjük.

Egyetlen képzőművész alkotásai sem tetszhetnek mindenkinek, de tény, hogy Vajda Júlia képei senkit sem hagynak érzéketlenül. Egyik képén a színgazdagság, másikon a szinte kiszűrődő zeneiség, majd továbbin a jelentés-rendszerek vagy az apró jelek, aztán megint másikon a körök, hasábok és lépcsők geometriai játéka vonzzák a tekintetünket.

Érdekes sorozata a Tánc címet viselő. A kisméretű, papírra olajjal festett képek sajátos megközelítésből ábrázolják a mozgást, a bámulatos könnyedséget, az átélést, a nyugtalanságot, a szenvedélyt.

A pozsonyi tárlat darabjai csupán ízelítőt adnak a gazdag életműből, de ez is elég ahhoz, hogy felkeltse érdeklődésünket a tájainkról indult, nehéz sorsú, sokszor méltatlanul háttérbe szorított művész munkái iránt.

Köszönet érte a múzeumnak, a Hagyományok és Értékek Polgári Társulásnak és nem utolsósorban a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatójának, Venyercsan Pál úrnak, aki maga ment el és hozta el a képeket Szentendréről hozzánk.

A kiállítást március óta szervezték, a koronavírus-járvány miatt azonban csak most kerülhetett sor a megnyitására. A látogatók szeptember 20-ig tekinthetik meg a Žižka utcai Brämer kúria kiállítási termeiben. Lépes Anikó, a múzeum munkatársa az anyagot a Facebookon is megosztotta az érdeklődőkkel.

A kiállítás viirtuálisan ITT barangolható be.