Hektárokat mosnak alá a határfolyók az ukrán oldalon

A határfolyók partszakaszainak elhanyagolása miatt Ukrajna területe évről évre csökken. A falusiak félnek, hogy föld helyett csak az azt igazoló papírfecnik maradnak a kezükben.

A folyómedrek a határszakaszokon a szomszédos oldalak felől meg vannak erősítve, azonban az ukrajnai térfélen ugyanezek a szakaszok igen elhagyatottak, s lassan nagyobb ellenségei Ukrajna területi egységének, mint egyes radikális politikusok.

Az időjárás szeszélyei és az emberi nemtörődömség következtében évről évre több száz hektár ukrán föld kerül a határ másik oldalára. A földmérő szakemberek csak ide-oda forgatják a településekhez tartozó földek térképét. De akárhogy is forgatja, a papíron látható hektárokat a valóságban már sehogy sem lehet megtalálni – derült ki a TSN tévécsatornán közölt riportból.

A Nyugati-Bug homokos partjai nem bírják a víznyomást, és elnyelik a földterületet. A környékbeli falvak lakóira nézve ez katasztrófa. A víz lassan eléri kertjeiket. „Ezeken a földeken burgonyát termesztek, meg másat, ha elnyeli a víz, ki fogja kompenzálni a kárt?” – panaszkodik egy helyi lakos.

A Nyugati-Bug évente 5-10 métert „lop” a partból. Ma már 100 hektár földterület forog kockán. „Számításaink szerint a Bug egész határ menti részének megerősítéséhez 300 millió hrivnya szükséges” – mondja a vízügyi vezető.

Egy határőr szerint szinte minden évben bizonyos határ menti jelzéseket egy méterrel visszább kell hozniuk a parttól, hogy megakadályozzák azok Nyugati-Bugba való omlását.

Kárpátalja és Románia határa szintén vízút mentén húzódik. A föld itt kincset ér. A folyó állandóan alámossa az ukrán partot, így a természet szeszélyeinek következtében a föld a másik oldalon, a románoknál köt ki.

A lakatlan dunai Maikan-sziget mintha ukrán is, meg román is lenne. A Duna csatornája ebben a térségben drámaian megváltozott, és egy egész sziget került mögé. A nemzetközi szabályok értelmében az országok közötti határvonal a folyó mentén halad, hacsak a felek nem állapodtak meg másként.

Gyenge, meg nem erősített partvonalak, erős áramlatok és árvizek –ezek a tényezők a földdarabok elmozdulásának fő okai.

A Csernyihiv megyében a Dnyeper partjának megerősítésébe már csak akkor fogtak bele, amikor egy egész falu elsüllyedésének veszélye fenyegetett. A határok eltolódásában nemcsak a természet, hanem az ember is hibás. A szomszédos ország partvonalán kőrakások, úgynevezett hullámtörők vannak, amelyek az áramlást a gyengébb, azaz az ukrán parthoz irányítják.

Az erős és gyakori áradások rákényszerítették az állami vezetést arra, hogy pénzt fordítsanak a partok megerősítésére. De a románok sem sajnálták soha erre a pénzt. Nevük elhallgatását kérő tisztviselők beszámolója szerint a román fél, a nemzetközi normákat megsértve, nem egyezteti a megerősítő munkálatokat az ukrán féllel, és nem hagynak árteret arra az esetre, ha árvíz jönne.

Hogy mennyi ukrán föld került román oldalra, csak a megmaradt legelők és kertek felmérése alapján mondható meg. Az erre a célra több éve létrehozott ukrán-román bizottság sehogy sem akarja befejezni munkáját. Ez idő alatt pedig az ukrán terület darabjai a másik oldalra „vándorolnak”.