Skócia szakít az angolokkal?

Megvettek bennünket, eladtak minket az angolok aranyáért, micsoda rakás gazember él ebben a nemzetben! – fakadt ki egykoron Robert Burns, a dalnok, a skótok bárdja. És Skócia most talán megint független lehet.

Skóciában – a részben autonóm brit tartományban – parlamenti választásokat tartottak. Az nem igazán okozott nagy meglepetést, hogy Alex Salmond és az általa vezetett Skót Nemzeti Párt (SNP) megszerezte a szavazatok többségét, de az már igen, hogy egyedül is abszolút többséget kapott. Skóciában soha ilyen nagy nem volt még a választási részvétel, amely ezúttal meghaladta az 50 százalékot.

A választási győzelem, a parlamenti többség azt jelenti, hogy a 129 tagú skót parlament akár úgy is dönthet: népszavazást ír ki a függetlenségéről. Pontosabban: nem csak kiírhat, de Alex Salmond pártvezető szerint az öt évig tartó parlamenti mandátum alatt a skótok az urnáknál dönthetik el, hogy több mint 300 évvel az Angliával kötött unió után szeretnének-e újra független, szuverén nemzetállamban élni.

Skócia a brit szigetek északi harmada, területe alig 80 ezer négyzetkilométer, lakossága nem sokkal haladja meg az ötmilliót. Csak Angliával határos, amúgy minden oldalról a tengerekkel. Viharos történelme során afféle átjáróház volt – a rómaiak soha nem tudták megszállni –, s a korai középkorban kovácsolódott lakossága nemzetté. Királyai voltak és örökös harcban állt Angliával, bár az idők folyamán perszonáluniót alkottak: skótok is ültek az angol trónon. A történelem legendás figurája Stuart Mária, a skótok királynője, aki francia királyné is volt, amikor elűzték a skótok trónjáról, Angliában keresett menedéket – ahol viszont igényt tartott a brit trónra is. Amiért is I. Erzsébet angol királynő hosszú éveken át különféle börtönökbe záratta, majd – mivel személyében állandó fenyegetést látott, tegyük hozzá, nem is alaptalanul –, hosszú habozás után, 1567-ben kivégeztette.

Teltek az évek. Anglia mindent megtett, hogy rátegye a kezét Skóciá­ra, míg végre 1707-ben létrejött az áhított egyezség a két államalakulat uniójával. Robert Burns, a skótok nemzeti költője évtizedekkel később fakadt ki az árulásról, amely idegen kézre juttatta Skóciát.

Most ez az egyezség válhat kérdésessé – bár Alex Salmond és a skótok nemzeti pártja igencsak óvatos. Egyáltalán nem mondta meg, hogy mikor akar népszavazást, csak arról beszélt, hogy a választási mandátum vége felé, azaz 2016 előtt sort kerít a referendumra.

Senki nem tudja biztosan, hogy maguk a skótok valóban akarják-e a függetlenséget. Az viszont biztos, hogy a múlt heti parlamenti szavazás a tiltakozásról szólt: a Skóciában eddig vezető szerepet betöltő Munkáspárt alapos vereséget szenvedett. Nagyon rosszul szerepeltek a konzervatívok is, koalíciós partnerük pedig, a liberális demokraták összeomlottak. Így jött létre a Nemzeti Párt abszolút többsége: a skótoknak elegük lett a hagyományos brit pártokból.

Alex Salmond függetlenségi tervei előtt azonban számos akadály tornyosul. Először is a skót parlamentnek törvényt kell alkotnia a népszavazásról. Magát a voksolást nyilván óriás „mellette és ellene”-kampány fogja megelőzni, és nincs garancia, hogy az igenek győznek.

Ráadásul a skótok nem írhatják egyszerűen a szavazócédulára, hogy „akarja-e Skócia függetlenségét”. Először arról kell döntenie, hogy Skócia tárgyaljon-e Angliával, illetve a brit kormánnyal egy olyan új megállapodás megkötéséről, amely elvezethet Skócia függetlenségéhez. És ekkor még csak a tárgyalásoknál tartunk, amelyeken számos további kérdésről is meg kell állapodni – miközben jelenleg is folynak a megbeszélések a brit parlamenttel a skót autonómia további szélesítéséről. Lehet, hogy a skótok többsége éppen ezt akarja, és nem vágyik a sok vesződséggel járó és elég bizonytalan kimenetelű függetlenségre: hosszú évszázadok alatt Nagy-Britannia összenőtt. Vonatkozik ez a pénzügyekre, a hagyományokra, a politikai kultúrára és minden egyébre – miközben a skótokat senki sem bántja, ha igazi skótok akarnak lenni.

Az biztos, hogy a brit kormány – ezt már hivatalosan is közölte – egy lépést sem fog tenni a skót népszavazás ellen: mindenki népszavazhat, ennek akadályozását a politikai kultúra nem engedi. A Skót Nemzeti Párt pedig, akár akarja, akár nem, hatalmas nemzeti vitával számolhat. Az idő nem a Nemzeti Pártnak dolgozik. A „függetlenség” szót tartalommal is meg kell tölteni.

A. Fodor György – Szabad Föld