501 éve hunyt el Bakócz Tamás esztergomi érsek

501 éve, 1521. június 15-én hunyt el Bakócz Tamás esztergomi érsek, a Magyar Királyság prímása, bíboros, 1513-ban a pápai cím egyik legfőbb várományosa. Jobbágyi sorból indulva bátyja támogatásával képezhette magát a legjobb európai egyetemeken, majd Mátyás király, később II. Ulászló udvarában szerzett egyre magasabb pozíciókat. A mesés befejezés ugyan elmaradt, nem őt választották pápává, ennek ellenére a magyar történelem egyik kiemelkedő alakjaként tartjuk számon.

Kitörés a jobbágyi sorból

„Lelki és anyagi ügyeinek rendezését már csak kevés napig élte túl. Fájdalom és küzdelem nélkül, mint a kialvó mécs lángja, aludt el az örök álomra, junius 15-ikén, esti 10 órakor” – írta Fraknói Vilmos 19. századi történetíró.

A Magyar Királyság egyik legbefolyásosabb személyisége, Bakócz Tamás 1521. június 15-én hunyt el. Az országnak egy olyan államférfitól kellett végső búcsút vennie, akinek magyarként a történelem folyamán talán a legnagyobb esélye kínálkozott arra, hogy pápává válasszák.

1444-ben – a pontos dátumot nem ismerjük – született Erdődön, édesapja, Bakócz Ferenc a Drágffy család jobbágyaként a kerékgyártó mesterséget űzhette, amelyre egyértelmű utalás a családi címerpajzson található ábrázolás.

A papi pályára legidősebb testvére, Bakócz Bálint terelte, aki már öccsét megelőzve egyházi karrierjének építésébe fogott: Janus Pannonius titeli prépostságát örökölte meg, amikor a magyar költő és humanista megkapta a pécsi püspökséget.

Bakócz Bálint támogatta öccsét, így Tamás tanulmányait a domonkosok szatmárnémeti iskolájában kezdte, majd kora nevesebb egyetemein, Boroszlóban, Padovában és Krakkóban hallgatott jogot és teológiát, végül Krakkóban doktorált 1464-ben. Ugyanebben az évben a ferrarai egyetemen gazdagította tudását, fiatal éveiben az Endrődi Tamás (ál)nevet használta.

1470-ben tért haza, bátyja révén megismerkedett Rangoni Gábor erdélyi püspökkel, aki megnyitotta előtte az uralkodó, Mátyás király udvarát.

Bakócz Tamás sokrétű tehetségére bizonyíték, hogy 1474-ben még hadvezéri képességeiről is tanúbizonyságot tett a sziléziai hadjárat során, és oroszlánrészt vállalt Boroszló védelmének szervezéséből. A dícsőség még nem jelentett magától értetődően bizalmas szerepkört: évekig csak jegyzői és fogalmazói állásokat töltött be a kancelláriában.

Az uralkodó kíséretének tagjaként többször vett részt a törökök elleni hadműveletekben, így idővel az udvari ranglétrán is előbbre léphetett: kancellárhelyettessé, majd királyi tanácsossá nevezték ki. Az egyházi karrierjét sem hanyagolta, előbb 1486-ban Győr, majd 1491-ben – az anyagilag is jövedelmező – Eger püspöke lett.

Alkalmazkodásból jelesre vizsgázott, Mátyás halála után először Corvin Jánost támogatta, majd amikor II. Ulászló főkancellári címet ígért neki, oldalt váltott, és a lengyel király trónra kerülésében segédkezett. Az udvar politikájára ekkor gyakorolta a legnagyobb befolyást, 1493 és 1499 között még az egyik koronaőri pozíciót is betöltötte.

A pápaválasztás izgalmai

Az ország első számú egyházi méltóságává 1497-ben vált, amikor az egri püspökségét „elcserélte” Estei Hippolyt bíbornokkal, így Bakócz Esztergom érseke és egyben Magyarország prímása lett. VI. Sándor pápa 1500-ban bíborossá nevezte ki, majd utódja, II. Gyula a pápai címet követő második legmagasabb evilági titulussal, a konstantinápolyi pátriarka címmel is kitűntette.

A nagyhatalmi szövetségek és politika mentén jól egyensúlyozott, igyekezett kibékíteni a Szent Liga alapítóit – elsősorban Velencét, és a szövetséghez csatlakozó pápát – a francia királlyal és a Szent Ligát ellenző bíborosokkal.

Bár Európa-szerte ismertséget szerzett magának, ambícióit ez még nem elégítette ki. 1512-ben Rómába utazott, hogy részt vegyen a pápa által összehívott V. lateráni zsinaton. II. Gyula pár hónappal később, 1513 februárjában elhunyt, így Bakócz a pápai cím egyik legfőbb várományosává lépett elő.

Riválisa a neves itáliai családból származó – és nála jóval fiatalabb – Giovanni Medici volt, aki nem csak a bíborosok, hanem a római lakosság körében is nagy népszerűségnek örvendett. Bakócz Tamás ugyan ígéretet tett, hogy vagyona jelentős részét a törökök elleni védekezésre fordítja, de ez sem volt elég: a 25 bíboros szavazásán első körben senki sem szerezte meg a kétharmados többséget.

Fraknói Vilmos leírása szerint a legtöbb szavazatot (összesen 13-at) a bíborosok rangidőse, Valenciai János kapta, őt követte Bakócz Tamás 8 szavazattal. Ezután váratlan fordulat következett: „Mivel az öregek meggyőződvén a felől, hogy a fiatalokat Medicitől el nem vonhatják, arra határozták el magokat, hogy ők is csatlakoznak hozzá. Egymás után fölkeresték őt lakosztályában, és bemutatták neki hódolatukat. Még ugyanazon napnak (martius 10-ikének) esti óráiban befejezett tény volt az ő egyhangú megválasztatása, mely másnap reggel, formaszerű szavazással szentesítve lett”.

A döntés lényegében megszületett, a választás következő szakasza csupán formalitás maradt: Giovanni Medici – aki a X. Leó nevet vette fel – ülhetett fel Szent Péter trónjára. A többség a mecénást, a békés fejlődés előremozdítóját látta alkalmasabbnak, az új pápát 1513. március 19-én iktatták be tisztségébe.

X. Leó egyik első intézkedése volt, hogy egyik legfőbb riválisát teljhatalmú legátussá nevezze ki: megbízta egy átfogó, törökellenes hadjárat szervezésével. Bakócz a pápai bullát magával vitte a Magyar Királyságba, ahol elérte, hogy az I. Szelimmel kötött békét megszegve, 1514. április 16-án meghirdessék a keresztes háborút.

Azonban a hadak szervezésébe belebukott, a – közvetve – általa is kiváltott Dózsa György-féle parasztfelkelés törést hozott karrierjében, renoméja megromlott. Sikertelensége és nagyösszegű, felesleges kiadásai a reformációnak is megágyaztak Erdélyben, sőt, még törvényt is hoztak, hogy többé jobbágy származásúak ne ülhessenek püspöki vagy érseki székbe.

II. Ulászló 1516-os halálával és II. Lajos trónra lépésével hatalma és befolyása az udvarban is csökkent, életének utolsó szakaszában már egészsége is megromlott. Köszvény kínozta, ráadásul 1519-ben szélütést szenvedett, és végleg visszavonult az állami ügyek intézésétől. 1521-ben, 79 évesen hunyt el, nyughelye az általa építtetett Bakócz-kápolnában található.

Nem csak életében, hanem halálában is fontos volt számára, hogy aktívan részt vegyen a politika és környezete alakításában: végrendeletében nem feledkezett meg a török elleni harcokról, egyházáról, valamint a szegények támogatásáról.

Fraknói Vilmos így összegzi végakaratát: „A királynak, a végvárak megerősítésére, 40,000 arany forintot hagyományozott. Az általa alapított esztergomi kápolnának, illetőleg a káptalannak, mely a kápolnában az isteni tiszteletet végezni volt hivatva: a somogymegyei Szinyér kastélyt, a hozzá tartozó uradalommal; Gyöngyös mezővárosának általa zálogczímen birt negyedrészét; a borsodmegyei Czekin faluban egy birtokrészt; Budán és Pesten egy-egy házat; ingó vagyonának egyik felét. Lelke üdvének javára, szegények segélyezésére és az isteni tisztelet fényének emelésére ingó vagyonának másik felét hagyta.”

Forrás: mult-kor.hu
Fotó: Bakócz Tamás (jobbra, kép forrása: Wikipédia/ Muhi Sándor grafikus/ CC BY-SA 3.0) és riválisa, X. Leó (balra)