Egykor két krajcárért lehetett csak átkelni az Erzsébet hídon
A jelenlegi Erzsébet híd elődje akkor semmisült meg, amikor 1945. január 18-án a németek visszavonulásuk közben a levegőbe repítették a budai hídfő déli lánckamrájában elhelyezett robbanótöltettel. Ennek következtében elszakadt a két pillért összekötő lánc, és a Dunába zuhant az építmény. Az újraépítését több, mint tizenöt év után kezdték el.
Az új Erzsébet hidat 56 éve, 1964. november 21-én adták át. Budapest felrobbantott hídjai közül utoljára az Erzsébet híd épült újjá az eredetitől eltérő tervek alapján, mert a közúti forgalom kinőtte a régi szerkezetet.
A Duna legkeskenyebb fővárosi szakaszán sokáig rév, hajóhíd vagy repülőhíd biztosította az átkelést. A megépítését 1885-ben javasolta Pálóczi Antal építész, a parlament törvényt is hozott róla. 1893-ban a Magyar Királyi Kereskedelemügyi Minisztérium nemzetközi pályázatot írt ki a Fővámtéri (a mai Szabadság) és az Eskü téri (a mai Erzsébet) híd tervezésére.
Utóbbira 53 pályázat érkezett, s ezek közül a német Julius Kübler tervét nyilvánították győztesnek. A híd mégsem Kübler elképzelése szerint épült meg, mert Magyarországon akkor nem tudtak kábelt gyártani, az pedig elképzelhetetlen volt, hogy ne hazai legyen az alapanyag.
A megbízást ezek után Czekelius Aurél, Beke József, Gálik István, Gottlieb Ferenc és Nagy Virgil, a minisztérium Duna-híd szakosztályának tagjai kapták, akik akkoriban egyedülálló, 4094 szemből álló lánchíd tervével álltak elő.
Újdonság volt a pilonok fém burkolata és az is, hogy azok ingaoszlopként csuklós sarukon álltak. Az építkezés megkezdéséhez a Belváros szűk kis utcáit és a szemközti budai oldalt is át kellett alakítani, egyebek között lebontották a híd tengelyébe eső városházát, a Belvárosi templomot viszont kikerülték.
A 378,6 méter hosszú híd 1903-as első átadásakor a világ legnagyobb, 290 méteres nyílású lánchídja volt, és 1926-ig az is maradt.
A 11 méter széles, négysávos kocsiút mellett kétoldalt, a láncok külső oldalán két 3,5 méter széles járda készült, ezen a hídon épült először Budapesten villamospálya. A hídon 1918-ig két krajcár hídpénzt kellett fizetni, ezt az őszirózsás forradalom után törölték el.
Az Erzsébet hidat a második világháborúban a Budára visszavonuló németek 1945. január 18-án felrobbantották, de a pesti pilon állva maradt, igaz híd nem tartozott hozzá, a budai pilon pedig elcsavarodva fúródott a mederbe.
A munkák megkezdése előtt ki kellett emelni a többméternyi iszappal fedett roncsot, ez 1958-tól 1960-ig tartott, ugyanekkor bontották le a mementóként álló pesti pilont is.
A terveket Sávoly Pál készítette, aki külföldi tanulmányútja után dolgozta ki a híd részleteit. Többek között az 1951-ben épült kölni Mülheimer hidat is tanulmányozta, amely kísértetiesen hasonlít a budapestire. A pillérek lényegében azonosak maradtak régi hídéval, ennyiben örökíti át az 1903-as híd szerkezetét az új.
A felrobbantott híd helyén 1962 elején kezdték meg a régi-új pillérek építését.
A régi kontúrjait megőrző híd teljes szélessége 24,2 méterre nőtt. Mindkét pillért mauthauseni gránitkő burkolattal vonták be.
A pályaszerkezet ortotróp acéllemez, a 61 elemi kábelből álló kábelkötegeket a hídfők vasbeton tömbjeibe horgonyozták le.
A pályát a kábelekre 10 méterenként függesztették fel, a járdák a kábeleken kívülre kerültek. Az ingaoszlop-pilonok felállítása után először egy iránykábelt húztak át, majd egyenként az elemi kábeleket, amelyeket ezután fontak egybe.
Az egybeépített főtartót, merevítőt és pályalemezt 27 darabban, középről kifelé haladva, úszódaruval emelték be.
A híd akkor kerülne maximális terhelés alá, ha felállna rá hatvanezer ember. Ennyi ember pontosan el is férne a hídon, bár kissé szorosan. Minden kvadrátméterre hat ember jutna. Ha felhoznák Pestre Székesfehérvár egész lakosságát a csecsemőktől kezdve az aggokig, az egész város felsétálhatna rá – nyilatkozta Sávoly Pály a Magyar Nemzetnek 1964-ben.
Az új Erzsébet hidat 1964. november 21-én avatták fel és a főváros egyik büszkesége lett. Délelőtt az Országház kupolacsarnokában kitüntették a legkiválóbb hídépítőket.
A zászlókkal és virágokkal feldíszített hídon délután két órakor elhangzott a Himnusz, majd Vass Lajosnak a híd megnyitására írt kantátája, az Acélhang kórus előadásában.
Ezután Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter mondott ünnepi beszédet, majd átadta a hidat Sarlós Istvánnak, a Fővárosi Tanács elnökének, aki felkérte Kádár Jánost, a kormány elnökét, hogy a hagyományoknak megfelelően szalag átvágásával nyissa meg az új Erzsébet hidat.
Ezután a meghívott vendégek átmentek az új hídon, majd fellobogózott villamossal úttörők érkeztek a pesti oldalról Budára. A forgalom 16 órától megindult az új hídon, estére pedig felkapcsolták a kandeláberek adta fényeket is.
Még vasárnap is akkora tömeg volt kíváncsi a hídra, hogy a járművek csak lépésben haladhattak. Binszky István hídmester még hetekkel később is arról számolt be, hogy egyesek hetente többször kijöttek a hídhoz.
A villamosjáratokat 1973-ban, a kettes metró átadása után megszüntették, a forgalom 1975 óta kétszer három sávon zajlik.
A híd 2009-ben kapott új díszkivilágítást, a pesti hídfőnél a Ferenciek tere átalakításakor nemrégiben megszüntettek egy alagutat, új gyalogátkelők létesültek és díszburkolatot raktak le. A japán nép ajándékaként a költségek felét Japán állta, a kidolgozást Isii Motoko japán tervezőnő végezte.
Forrás: hirado.hu