Romzsa Tódor-emlékművet áldottak meg Nyíregyházán

Június 25-én Luscsák Nílus, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspöke áldotta meg a nyíregyháza-örökösföldi görögkatolikus templom kertjében elhelyezett Romzsa Tódor-emlékművet.

A Monostori Viktória ikonfestő művész által megfestett, a vértanú püspököt ábrázoló egészalakos emlékikont a Nyíregyházi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat állította.

A megáldás előtt Luscsák Nílus segédpüspök Szent Liturgiát mutatott be ószláv és magyar nyelven. Szabó Tamás nyíregyháza-örökösföldi parókus köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy a lengyelországi Wladowicéből, Szent II. János Pál szülővárosából hozott facsemete és az örmény népirtás emlékére állított kőkereszt után egy újabb nemzetiség is képviselteti magát a templom kertjében. Mint mondta, Romzsa Tódor személye nemcsak mártírhalála végett jelentős, hanem azért is, mert három nép, a magyar, az ukrán és a ruszin is saját boldogjaként tekint rá – ugyanakkor ez nem szétszakítja, hanem egységbe forrasztja őket, amely példa lehet Európa és minden nemzet számára.

Luscsák Nílus segédpüspök szentbeszédében emlékeztetett arra, hogy a julián naptár szerint ők éppen pünkösd ünnepzárásának az idejében járnak, annak a Szentléleknek az ünnepkörében, amely betölti minden imádságos összejövetelünket, s amely áthatotta Romzsa Tódor püspök életét is. Azt az életet, amelyet nem nagy csodák kísértek, hanem egyszerűségben, szeretetben és imádságban telt. A Szentlélek adott neki erőt ahhoz is, hogy ne meneküljön el a kommunista üldöztetés idején, hanem kitartson a hite és Krisztus mellett a végsőkig. Hiteles megtestesítője volt az evangéliumi jó pásztor személyének, aminek köszönhetően több mint száz pap vett példát róla, akiknek sokszor nehezebb volt az üldöztetés vállalása, hiszen családjukra is gondolni kellett. Azonban a Szentlélek ereje velük volt – nekünk is ezért az erőért kell esedeznünk, hogy napjaink nehézségei közepette is megtartsuk hitünket, s kiálljunk Jézus mellett.

A Szent Liturgiát követően Varga Márta, a Nyíregyházi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat elnöke köszöntötte a jelenlévőket és nyitotta meg a ruszin fafaragók és festőművészek alkotásait bemutató kiállítást, amely a templom két oldalsó karzatán kapott helyet, majd Boldog Romzsa Tódor püspök élete és vértanúhalála címmel Bodnár István, a Nyíregyházi Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat elnökhelyettese tartott előadást.

Az ünnepség a templomkertben zárult a Romzsa Tódor-emlékmű megáldásával.

Romzsa Tódor 1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón (Velikij Bicskov), Máramaros vármegye rahói járásában, görögkatolikus magyar családban. A huszti reálgimnázium után teológiai tanulmányait Rómában végezte. Itt szentelték pappá 1936 karácsonyán. A Pápai Gergely Egyetemen szerezte licenciátusát.

1937 júliusában tért haza Kárpátaljára, ahol a lelkipásztori munka mellett 1939-től az ungvári szeminárium spirituálisa és filozófiatanára volt. Dudás Miklós hajdúdorogi görögkatolikus püspök, Scheffler János szatmári és Madarász István kassai püspökök szentelték püspökké Ungváron 1944. szeptember 24-én. Jelmondata: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem; az Úr az én erősségem és oltalmam.”

Egy hónap múlva a Vörös Hadsereg megszállta és a Szovjetunióhoz csatolta Kárpátalját. A szovjet vallás- és egyházüldözés idején ˜– amely a görögkatolikus egyház megszüntetésére, az ortodox egyházba való beolvasztására irányult – Romzsa Tódor püspökként a békés ellenállás fontos alakjává vált. Határozottan elutasította a Rómával való egység megtagadását, kitartásra és egységre szólítva papjait és híveit. A katolikusok ellen rágalomhadjáratot indítottak, templomaikat lefoglalták, mindennaposak voltak a letartóztatások, a kirakatperek, a szibériai száműzetések, börtönbüntetések és merényletek. 1947-ben Sztálin engedélyezte a püspök likvidálását. Az akció felügyeletével Pavel Szudoplatovot bízták meg.

1947. október végén, a lókai templom felszentelése után, Iványi község mellett balesetet színlelve teherautóval elgázolták Romzsa Tódor és kísérői lovaskocsiját. A merénylet után a súlyosan sérült püspököt a munkácsi kórházba szállították, ahol az államrendőrség ügynöke megmérgezte. A november 1-jére virradó éjszaka halt meg.

Huszonnyolc görögkatolikus vértanútársával együtt II. János Pál pápa avatta boldoggá 2001. június 27-én Ukrajnában, Lvivben.