502 éve indult el Magellán expedíciója
Ötszázkét éve, 1519. augusztus 10-én indult útnak a portugál felfedező, Ferdinand Magellán expedíciója, amely először hajózta körbe a Földet. Magellán azonban nem volt ott az 1522 szeptemberében Lisszabonba hazatérő egyetlen, viharvert hajón, 1521. április 27-én a Fülöp-szigeteken életét vesztette a bennszülöttekkel kirobbant csetepatéban.
Ferdinand Magellán 1480 körül született Portóban, nemesi családban. Miután elvesztette szüleit, II. János király feleségének udvarában nevelkedett, ahol elsajátította a térképészet és a navigáció tudományát.
Huszonöt évesen szállt először tengerre, és a portugál flottával eljutott Indiába, Afrikába és Kelet-Indiába. Számos tengeri csatában harcolt, egy sebesülése miatt azonban élete végéig sántított. Ellenségei rossz hírét keltették az udvarban, és bár az ellene felhozott vádak nem bizonyultak igaznak, elvesztette az új király, I. Manuel kegyét. A sértődött felfedező így odébb állt, és a spanyoloknak ajánlotta fel szolgálatait.
Ekkor már évtizedek óta izgatta a felfedezők képzeletét a fűszerekben gazdag Indiába és Távol-Keletre vezető út. Az 1494-es tordesillasi szerződésben a portugálok és a spanyolok felosztották egymás közt a felfedezésre váró területeket, a portugálok délre és keletnek, Afrika megkerülésével próbálkoztak, a spanyolok pedig nyugat felé indultak.
Magellán sejtette, hogy a Föld gömbölyű, így megkerülhető. Ezáltal viszonylag könnyen sikerült meggyőznie a fiatal I. Károly spanyol királyt, hogy kerülő úton is el lehet jutni a portugálok által ellenőrzött Fűszer-szigetekre, a mai indonéziai Moluka-szigetekre.
A spanyol király jóváhagyta Magellán terveit, így kapott öt hajót, amit két évre elegendő készlettel is elláttak. Emellett a felfedezendő földek kormányzójának is kinevezték, és tíz évre monopóliumot kapott az általa talált útvonalra.
Magellán a tengernagyi lobogót a 110 tonnás Trinidadra húzatta fel, flottája a vezérhajó mellett a San Antonio, a Concepción, a Victoria és a Santiago 270 emberrel a fedélzeten 1519. augusztus 10-én indult el Sevillából, és a Guadalquivir folyón lehajózva szeptember 20-án futott ki Sanlúcar de Barramedából az Atlanti-óceánra.
A spanyol kapitányok önérzetét sértette, hogy egy idegen parancsoljon nekik, és már az indulás után összeesküvést szőttek. A terv kipattant, Magellán pedig a főkolompos kapitányt lecsukatta.
A hajók decemberben elérték a névleg Portugáliához tartozó brazil partokat, és a mai Rio de Janeiro helyén kijavították a hajókat. 1520 januárjában a La Plata torkolatában horgonyoztak le, majd onnan továbbindultak délnek, de a hideg és a rossz időjárás miatt úgy döntöttek, Patagóniában telelnek át.
Ott három kapitánya ismét fellázadt, de a legénység hűséges maradt.
A felderítést végző Santiago 1520. május közepén egy sziklás parton szétzúzódott, de a legénység megmenekült. A maradék négy hajó augusztus végén indult tovább, és októberben végre meglelték a keresett átjárót, amelyet Magellán a mindenszentekről nevezett el.
Az átkelés a vártnál nehezebbnek bizonyult, több mint egy hónapig bolyongtak a szigetek közt, míg megtalálták a kijáratot.
A zsákutcába jutott és magára maradt San Antonio legénysége fellázadt és visszafordult, a maradék három hajó azonban 1520. november 28-án átkelt a szűk, hegyek közti csatornán.
A vidéket az indiánok által gyújtott számtalan tűzről Tűzföldnek nevezték el, a nagy vizet pedig, amelyre kijutottak látszólag békés volta miatt Csendes-óceánnak nevezték el.
Magellán ekkor már azt hitte, célja elérhető közelségben van, de csalódnia kellett. Csak 110 nap és 17 ezer megtett kilométer után, 1521. március 6-án érték el Guamót, majd tíz nappal később a Fülöp-szigeteket.
Mivel nem ilyen hosszú útra készültek, a víz megposhadt, az emberek éheztek, skarlátban szenvedtek, kikötéskor már csak 150-en voltak életben. Cebu szigetén az uralkodót rávették a kereszténység felvételére, de Magellán a nyugati fegyverek fölényében bízva botor módon belekeveredett a helybéliek összetűzésébe, és 1521. április 27-én egy csetepatéban elesett.
Halála után az expedíció egyre apadó létszáma miatt az egyik hajót felgyújtották, a maradék kettő 1521 novemberében rábukkant az áhított Fűszer-szigetekre. A megrongálódott Trinidadot hátrahagyták, a Victoria viszont a Jóreménység-fokát megkerülve, súlyos szenvedések és nélkülözések után 1522. szeptember 6-án hazaért Spanyolországba.
A legénységből csak tizennyolcan érkeztek vissza. A hajóút során számos ismeretlen állatot láttak, felfedezték a déli féltekéről látható csillagképet, a Magellán-felhőt, és az is kiderült, hogy szükség van a dátumvonalra: a visszaérkezők ugyanis hiába vezették pontosan a hajónaplót, egy nap eltérésben voltak az otthon maradókkal.
Az expedíció a világ térképeinek teljes átrajzolását is eredményezte: kiderült, hogy a földfelszín nagyobb részét tenger borítja, amely egységes világóceánt alkot.
Forrás: hirado.hu