Az ember okozhatta az ausztrál megafauna eltűnését

Egy új kutatás eredményei szerint Ausztrália óriási gerinceseit mintegy 40 ezer évvel ezelőtt az emberek vadászták kihalásig.

A széles körű kihalások oka rengeteg vitát generált már, az egyik teória a klímaváltozást ölelte fel. Azonban a 130 ezer – 40 ezer évvel ezelőtti (amikor az emberek megérkeztek a kontinensre) tartományból származó ürülékmintákat vizsgáló kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a vadászat és a tűz volt a kihalások oka. A kihalás eredményeképpen komoly ökológiai változások mentek végbe a tájon.

A kutatók a Lynch-kráterből származó pollent és faszenet vizsgálták. Ez az üledékekkel feltöltött vulkáni kráter Queenslandben található, és az európai telepesek érkezéséig trópusi esőerdő vette körbe. A csapat kimutatta, hogy a növényevők ürülékében növekvő Sporormiella spórák gyakorlatilag 41 ezer évvel ezelőtt eltűntek. Ez olyan időszak, amikor ismereteink szerint nem ment végbe klímaváltozás.

Ezzel egyidejűleg a tüzek előfordulási aránya megnövekedett, ahogy a faszéntöredékek mennyiségének hirtelen megugrása mutatja. Úgy tűnik, hogy az Ausztráliába ekkoriban érkező emberek a kihalásig vadászták a megafaunát – mondják a kutatók.

A megafauna háromméteres óriáskengurukat és erszényes oroszlánokat, valamint óriási madarakat és hüllőket ölelt fel. Susan Role, a canberrai állami egyetem kutatója és csapata arra a következtetésre jutott, hogy az emberek érkezésével a vegetáció is átalakult. A vegyes esőerdőket bőrszerű levelekkel rendelkező, csenevész vegetáció, úgynevezett szklerofill váltotta fel. Azonban a táj eme változásaira az állatok kihalása után került sor, ami azt jelzi, hogy a kihalás eredményei, nem pedig okai voltak- mondják a kutatók.

Az ember gyújtotta tűz – mely szándékos és gyakoribb, mint a villámlás okozta – pusztító hatással járt a korábban védett növényekre. Az akkoriban végbemenő bármely klímaváltozás mérsékelt volt, és nagy valószínűséggel nem befolyásolta a végkifejletet” – mondja Matt McGlone, a vizsgálat egyik szerzője.

Chris Johnson, a kutatás vezetője szerint az eredmények további kérdéseket vetettek fel a kihalás ökológiai hatását illetően.„A nagy testű állatok komoly hatással vannak a növényekre. Ennélfogva, az ilyen állatok eltűnése jelentős változásokat idézhet elő a vegetációban.”

A nagy testű növényevők levadászása megváltoztatta a vegetáció összetételét és szerkezetét, így az sűrűbb és egységesebb lett – magyarázza. „Komoly és érdekes kihívást jelent jobban megismerni, hogy az ausztrál környezetek miként változtak meg a megafauna kihalását követően. Mindez segíthet feltérképezni a jelenlegi ausztráliai ökoszisztémák dinamikáját.”

Dr. John Alroy, új-dél-walesi kutató szerint a vita, miszerint az emberek hozzájárultak-e a széles körű kihalásokhoz „ezzel le kellene záruljon.” Elmondta, mintegy fél évszázada tart már a vitatkozás, mivel az ötlet, miszerint kőkorszaki vadászok rövid idő alatt három teljes kontinensen ilyen pusztítást okozhattak, sok ember számára hihetetlennek tűnt.

Gavin Prideaux, dél-ausztrál kutató szerint azonban további vizsgálatokra van szükség. Elmondása szerint eme új tanulmány „alátámaszt számos korábbit, melyek azzal érveltek, hogy elsősorban nem a klímaváltozás volt felelős a kései pleisztocén-kihalásokért a kontinens egyes részein.”

Hozzátette, hogy a vizsgálatból származó következtetések tesztelésére hasonló tavi üledékeket kellene megvizsgálni Ausztrália egyéb régióiból, és olyan fosszilis lerakódásokat keresni az északkeleti területen, amelyek az óriás állatok csontjait őrzik.”

A vizsgálatról a Science folyóirat számolt be.

Forrás: hirado.hu