18 éve hunyt el Nagy Gáspár
Tizennyolc évvel ezelőtt hunyt el Nagy Gáspár Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, szerkesztő.
A Vas megyei Bérbaltaváron született 1949. május 4-én, földműves családban. A helyi általános iskola után a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban tanult tovább, ahol 1967-ben érettségizett. Első verseit általános iskolásként írta, majd az érettségi után ragadott újra tollat.
Egy évig segédmunkás volt Szombathelyen. Itt ismerkedett meg a Kilencekkel, ezen keresztül pedig költőmestereivel. 1968-tól publikált a szombathelyi Jelentkezünkben. Nagy hatással volt rá a Prágai tavasz. Érdeklődését a rendőrség sem hagyta figyelmen kívül, a rendszerváltásig minden lépését figyelemmel követték. Írásai a Szombathelyen megjelent 1971-es Sor című antológiában is helyet kaptak. 1971-től könyvtárosként dolgozott Budapesten. 1971 és 1975 között esztétikát hallgatott. Közben családot alapított 1974-ben, felesége Szabó Márta lett, akitől három gyermeke született: Réka (1975), Áron (1979) és Rita (1982). 1976 és 1980 között a Móra kiadónál dolgozott.
1977-ben Móricz Zsigmond-ösztöndíjas volt, ugyanebben az évben kapta meg a Radnóti-díjat. Egy évvel később Alföld-díjas lett. 1981 és 1985 között a Magyar Írók Szövetségének titkári pozícióját töltötte be, amit az Öröknyár: elmúltam 9 éves című verse miatt kellett elhagynia. Közben 1985-től közel két évtizedig volt titkára a Bethlen Alapítványnak. A Tiszatájban dolgozott ezután, ahol 1986-ban leváltották a Fiú naplójából című alkotása miatt. 1988-ban a Hitel szerkesztője lett. Itt dolgozott 2004-ig, ahonnan a Magyar Katolikus Rádióba került át, mint kulturális szerkesztő.
Számos elismerésben részesült. 1990-ben József Attila-díjjal tüntették ki. 2000-ben kapta meg a Kossuth-díjat, 2006-ban a Prima díjat.
Nagy Gáspár költészetében a történelmi igazságtalanságok ellen harcolt, nyíltan kiállt 1956 és 1968 szellemisége mellett. Ugyanakkor mély vallásossága is megjelenik költészetében.
„Verseiben egy szakrális tisztaságú és az etikus magatartást minden körülmények között vállaló költő ítéli meg a kort, amelyben él”
– írta róla Görömbei András. Nagy Gáspár nemcsak megújítja a magyar irodalmi hagyományokat, de bekapcsolódik a közép-európai irodalomba, amelynek egyik legmarkánsabb megjelenése a Zónaidő című kötet.
Kötetei:
- Koronatűz (1975)
- Halántékdob (1978)
- Földi pörök (1982)
- Áron mondja (1986)
- Kibiztosított beszéd (1987)
- Múlik a jövőnk (1989)
- Mosolyelágazás (1993)
- Fölös ébrenlétem (1994)
- Augusztusban, Ludvík Jahn nyomában (1995)
- Zónaidő (1995)
- Tudom, nagy nyári délután lesz (1998)
- Szabadrabok (1999)
- Kanizsa-vár (vissza) (1999)
- Hullámzó vizeken kereszt (2000)
- Húsz év a kétezerből (2000)
- Amíg fölragyog a jászol (2001)
- …nem szabad feledNI…! (2002)
- Ezredváltó, sűrű évek (2003)
- Szavak a rengetegből (2004)
- Közelebb az életemhez (2005)
- 1956 fénylő arcai (2006)
Posztumusz kötetei:
- Sárfelirat (2007)
- Nagy Gáspár összegyűjtött versei (2007)
- Nagy Gáspár – Szakolczay Lajos: Ameddig temetetlen holtak lesznek… (2008)
- Szaltószabadság (2008)
- Gedichte unter sich – Versek egymás közt (2008)
- Októberi stációk – Nagy Gáspár és 1956 (2016)
- Látok világomra (2019)
Életéről és műveiről a nagygaspar.hu-n olvashatnak bővebben.
Nagy Gáspár Budapesten hunyt el 2007. január 3-án.