Felhangolva: Interjú Kláriková Zsófiával
Zsófiát egyre több rendezvényen láthatjuk Beregszászban és Kárpátalja-szerte. Ami feltűnt számomra, hogy egyik alkalommal egy táncprodukció tagjaként remekelt, máskor kivételes tehetséggel zongorázott, sokszor szaxofonnal a kezében lépett fel, viszonylag gyakran az énekhangjában is gyönyörködhetünk. Az interjúból kiderül, hogy ez még nem is a teljes listája azoknak a tevékenységeknek, melyekben Kláriková Zsófia tehetséges.
– Van-e gyerekkorodból olyan emléked, amikor érezted, hogy a zene, az szép, és valamilyen szinten a tied?
– Gyerekkoromban anyukám nagyon sokat énekelt nekem, megismertetett engem a zenével. Aztán az óvodában is sokszor felléptem. Sokszor énekeltem, de verseket is szavaltam.
– Amikor elérkezett az iskolás korszak, akkor beírattak a Beregszászi Kodály Zoltán Művészeti Iskolába. Szívesen kezdted el?
– Igen, nagyon szerettem volna járni. Egyszerre két szakra is jelentkeztem: szaxofonra és énekre, később zongorára. Ezek tetszettek a legjobban. A szaxofont azért választottam, mert régebben néztem olyan zenés meséket, melyekben volt szaxofon, már akkor nagyon megkedveltem. A zongora is nagyon tetszett, de amúgy hasznos is, mert kell a zenei alapokhoz, például a szaxofonhoz is.
– Melyiket szereted jobban?
– Mindkét hangszert egyformán szeretem. A szaxofont egy kicsit több ideig gyakorlom, de egyébként mindkettő egyformán nehéz, mégis teljesen más. De az ének szakot is nagyon szeretem, szeretek énekelni.
– És mindháromban sikeres vagy. Ezt a versenyeken elért helyezettek is bizonyítják. Milyen versenyeken vettél részt?
– Minden évben indulok versenyeken, ahol énekelek és szaxofonozok is. Voltam már versenyen Beregszászban, Ungváron, Magyarországon, Romániában. Szinte minden alkalommal dobogós helyezést szerzek. Olyan versenyeken voltam, mint a Pacsirta, Ciripelő, Által mennék és sok más.
– Mit érzel, amikor kilépsz a színpadra, kimondják a nevedet, és tied lesz az első hely?
– Ilyenkor nagyon-nagyon örülök. Érzem, hogy érdemes volt sokat gyakorolni.
– Mit énekelsz általában?
– Népdalokat, klasszikus dalokat, hangszer kíséretében és anélkül is. Néha a templomban is énekelek zsoltárt, vagy karácsonyi koncerten is felléptem ott.
– A zeneiskolai kórusnak is tagja vagy. Jobb a kórusban énekelni, mint egyedül?
– Jobban szeretek egyedül énekelni, de a kórus is nagyon fontos, mert ott megtanulunk együtt énekelni, együttműködni a csapattal. Meg kell tanulni odafigyelni egymásra.
– És mindemellett még táncra is jársz…
– Igen, a Street Dance-be járok, Megyesi Anita néni a tanárom. Szeretek táncolni, a klasszikus táncok és a hip-hop a kedvencem. A tánccsoporttal is gyakran megyünk versenyekre Beregszászba, Munkácsra, Ungvárra, Magyarországra.
– Mit élvezel jobban, a zenét vagy a táncot?
– A zenét jobban szeretem. De azért a tánc is nagyon kapcsolódik hozzá, hiszen a táncot zene kiséri, és mindkettőhöz kell a ritmusérzék. A tánc kikapcsol, megmozgat, és jó a többiekkel együtt lenni.
– Nyolcadik osztályba jársz. Hogyan tudod ezt a sok feladatot összeegyeztetni az iskolai teendőkkel, feladatokkal?
– Minden hétköznap estefelé érek haza, a délutánjaim énekléssel, a hangszerekkel vagy tánccal telnek. Amikor hazaérek, akkor készítem el a házi feladatokat. Kicsit fárasztó, de mindegyiket szeretem.
– Az, hogy anyukád zenetanár, mennyire segítség számodra ilyen téren?
– Nagy hatással volt rám, biztatott engem, hogy tanuljak zenélni. De én is nagyon vágytam arra, hogy megtanuljak hangszereken játszani. Egyébként anyukám a tanárom is egyben a zongora- és az énekszakon. A szaxofontanárom pedig Turjanica Terézke néni.
– Az iskolában van olyan tantárgy, ami nem kapcsolódik a zenéhez, de jól megy és szereted?
– Igen, kedvenc tantárgyam a matematika. Megyei versenyen tavaly második lettem.
– Nagyon ügyes vagy! És van olyan hobbid, ami nem kapcsolódik a zenéhez?
– Nagyon szeretek horgolni. Kis plüssfigurákat készítek, melyekhez ruhát, felsőt is horgolok.
– Akkor most következzen egy fontos kérdés: mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
– Ezen még nem sokat gondolkodtam, de mindenképpen szeretném, hogy zenével kapcsolatos szakmám legyen.
– Szerinted minek köszönheted leginkább azt, hogy ilyen fiatalon ennyi sikert értél el?
– A családi háttér, a biztatás mamámtól és anyukámtól nagyon sokat számít. A családban mindig jelen van a zene, sokat énekelünk, például, ha van valamilyen ünnepség vagy összejövetel. Ez talán a legfontosabb.
Fehér Rita