„Igyekszünk mindig elfogadni a meghívást”– Interjú a Császlóci Csicsergő Csajokkal

Ha Kárpátalját kell képviselni vagy egy rendezvényen szórakoztatni a közönséget, akkor örömmel fogadják el a felkérést. Közben még akár finom töltött káposztát is főznek. Sokoldalúak, lelkesek, fiatalosságukat pedig sok tizenéves megirigyelheti.

– Kik alkotják jelenleg a Császlóci Csicsergő Csajok együttest?

Mancika: – Kricki Margitnak hívnak. Hetvenkét éves vagyok. Özvegy. A férjem tíz éve halt meg. Van egy lányom és egy fiam, valamint két unokám. Korábban egy építkezési vállalatnál dolgoztam.

Klárika: – Kótyuk Klára vagyok. Hatvannégy éves. Özvegy. Két fiam és két unokám van. Nyugdíjas vagyok. Legtöbbet otthon töltöm az időmet. Főzök, befőztölök, emellett néhányan a templomban is szolgálunk: harangozunk, takarítunk, segítünk mindenben. Korábban a kereki községi tanácsnál dolgoztam.

Marika: – Roják Máriának hívnak. Ötvenhat éves vagyok. Tizenegyedik éve vagyok Császlóc polgármestere.

Ágica: – Garay Ágnes vagyok. Hatvanhét éves. Nemrégiben lettem nyugdíjas. Eleinte mentős voltam, majd később a kórházban dolgoztam.

– Nem számítottam arra, hogy a Csicsergő Csajokhoz férfi is tartozik. Nem is egy, hanem kettő.

Mária: – Az együttes civil szervezetként van bejegyezve, és ennek mindenképpen kellett, hogy legyen egy vezetője. Hiszen szükség van olyan emberre, aki megírja a pályázatokat, az elszámolásokat, valamint elvégzi a különböző adminisztrációs feladatokat. Tamás az, aki ezt meg tudja csinálni, és van is erre ideje.

Tamás: – Roják Tamásnak hívnak. A korom a homályba vész. Nőtlen és gyermektelen vagyok. Elvileg szociológus a szakmám, gyakorlatilag itt dolgozom a polgármesteri hivatalban. Édesanyám szokta mondani, hogy én vagyok a jobb és a bal keze.

Vaszil: – Vaszil Szimcserának hívnak. Már régóta dolgozom a községháza területén. Az együttesben én éneklem a ruszin dalokat. 

– Nagyon tetszik a csapat frappáns neve. Ki találta ki?

Tamás: – Én voltam az ötletgazda. 2008-ban, amikor már néhányszor fellépet a csapat, nagyon éreztük, hogy kell egy név. Valamilyen emlékből kifolyólag a Csicsergő név jutott eszembe, a többiek pedig hozzátették a Csajokat.

– Ki az együttes vezetője?

Mária: – A szakmai vezetője Mancika. Ő az, aki megadja a hangot, aki megdorgál, aki szöveget ír a dallamhoz, és végül, akinek az ötlete alapján összejöttünk. Én a fellépéseket szervezem, hiszen polgármester lévén vannak kapcsolataim.

– Mikor és hogyan jött létre az együttes?

Mancika: – Nyolc évvel ezelőtt, amikor Marikát polgármesternek választották, eldöntöttük, hogy meglepjük őt egy dallal. Öten összeálltunk, gyakoroltunk, és végül egy batyubál keretében előadtuk a produkciónkat.  A közönségnek nagyon tetszett. Marika is biztatott, hogy folytassuk. Ő maga és mások is csatlakoztak. Tizenkettőre növekedett a létszámunk.

– Milyen dalokat adnak elő a Csicsergő Csajok?

Marika: – Népdalokat, hazafias énekeket, megzenésített verseket.

– Van-e zenei kísérete a csapatnak?

Marika: – Eleinte felvételről ment a zenei aláfestés, majd többen is kísértek hangszeren. Nyolc éve Bacskai Béla a zenészünk, aki Szalókáról jár hozzánk. Bélát egy alkalommal megkértük, hogy harmonikázzon, miközben szerenádot énekelnénk Mancika hatvanötödik születésnapjára. A csajoknak nagyon megtetszett a kíséret. Azt mondták, hogy ez kell nekik. Így lett ő a mi Bélánk. Ő azért is nagyon jó, mert nemcsak zenél, de szórakoztatja is a közönséget. Olykor más is zenél nekünk. Most például van egy új hegedűsünk: Okszána. Mivel sok népi ének van a tarsolyunkban, ezért szeretnénk népi hangszerek kíséretében  énekelni, mint ahogyan a Kokas Banda vagy a Csipkés Együttes.

– Ha más is szeretne csicseregni Önökkel, csatlakozhat-e?

Marika: – Nyitottak vagyunk, viszont nincs túl sok jelentkező. Talán félnek attól, hogy nehéz lenne beilleszkedni egy összeszokott társaságba. Másrészt a fellépéseink alkalmával sokszor megszabják, hogy hányan mehetünk, talán emiatt én is tartok egy kicsit a bővüléstől.

– Hol adtak koncertet az elmúlt évek során?

Marika: – Nagyon sok helyen jártunk. Voltunk már Erdélyben, Felvidéken, Magyarországon, Vajdaságban, Lengyelországban, Moldovában, és természetesen Kárpátalja számos pontján is felléptünk.

Mancika: – Gyakran voltunk Szarvason, Ajakon.

Marika: – Hívtak már faszénégető napokra, aratónapra, töltöttkáposzta-főző versenyre, halászléfőző fesztiválra, lekvárfőző rendezvényre, kocsonyafesztiválra, lakodalmas napokra, ruszin napokra, vőfélytalálkozóra. Igyekszünk eleget tenni a felkéréseknek, mert mind egy jó lehetőség kapcsolatok teremtésre és azok fenntartásra.

– Melyik volt a legemlékezetesebb koncertjük?

Marika: – Számomra a szerbiai karnevál volt a legemlékezetesebb, ahol 49 ország képviseltette magát, és közel húszezer ember előtt léptünk fel, akik szinte le sem akartak engedni a színpadról.

Tamás: – Számomra a legkedvesebb helyszín a Dunakanyarban található Verőce volt.  Gyönyörű a táj, kedvesek az emberek, segítőkész a polgármester. Éppen lovasíjász világbajnokság volt. Egy régi kárpátaljai házban volt a szállásunk. Se tévé, se internet, távol a civilizációtól. Felemelő volt.

Mancika: – Nekem Ajak a kedvencem, ahol szintén Nagyboldogasszony napján tartják a templombúcsút, mint itt Császlócon. Népviseletben vihetjük a Szűz Mária-szobrot a körmenetben. Az ünnepet egybekötik a lakodalmas fesztivállal. Ezeken a rendezvényeken mindig szívesen vettünk részt.

Klárika: – Szarvason nagyon jól éreztem magam, de a többi fellépésünk is nagyon tetszett.

Ágica: – Számomra a legemlékezetesebb az első fellépésünk, a császlóci, amikor Marikát köszöntöttük. Azt a fogadtatást nem lehet elfelejteni: a falubeliek, de más településről érkezett vendégek is vastapsot adtak.

Vaszil: – Rendkívül érdekesnek tartom minden egyes fellépésünket. Legelőször a Gyöngyösi Ruszin Fesztiválra utaztam az együttessel, ami nagyon tetszett.

– Mit jelent Önök számára az együttes?

Klárika: – Nem hagy megöregedni.

Mancika: – Feldob bennünket.

Ágica: – Nem hagy ellustulni, unatkozni. Szükségesnek, fontosnak érzem magam nyugdíjasként is.

Mária: – Ez egy nagyon jó korosztály. Az ember már megengedhet magának olyasmit, amit addig nem. A gyerekek kirepültek, több a szabadidőnk. Ennek a korosztálynak a „csicsergés” egy nagyon jó lehetőség arra, hogy újra élje az életét.

– Mit kívánnak maguknak a jövőre nézve?

Klárika: – Hogy legyen egészségünk.

Mancika: – Hogy még öt év múlva is ugyanígy bírja a lábunk a sok fellépést.

 

Bundáné Fehér Rita

Kárpátalja.ma