Könyvajánló: A magány templomában

Ferenczi Tihamér: A magány templomában. Intermix Kiadó, 2014.

Ferenczi Tihamér – akit zárkózottnak mondható életformája okán kishazai pályatársai közül többen „badalói remetének” becéznek, a kevésbé termékeny alkotók közé sorolható: ötven éves irodalmi pályafutása alatt évtizedenként csupán egy kötettel jelentkezett. Ötödik kötetét 2011-ben, hetvenedik születésnapjára időzítve adta ki az Intermix Kiadó Tölgyből gerincet címmel.
Új, sorrendben hatodik kötetébe azokat a verseket válogatta be, amelyek eddigi könyveiben nem jelentek meg. Ezek egy része új alkotás, másik részük pedig csak az Együtt folyóiratban, a Magyar Írószövetség Kárpátaljai Írócsoportjának fórumában látott napvilágot.
Új kötete anyagának szerkesztését örömmel vállaltam, mert a szerzőt sokévek óta a barátomnak tudhatom, s talán túlzás nélkül mondhatom: költészetét jól ismerem, nagyra becsülöm. Szempont volt az is, hogy részem legyen a jelenleg legidősebb kárpátaljai magyar költő újabb verstermésének közkinccsé tételében.
Ferenczi Tihamér költészetét leginkább az egyetlen gondolat lakonikus tömörségű kifejtésére „szorítkozó” rövid versek jellemzik. A verseiben érzékelhető gondolati és érzelmi töltet betekintést enged, sőt kínál a részben létkörülményei által rászabott, ugyanakkor önnön alkati sajátosságának megfelelően tudatosan vállalt magány „templomában” gyakran szorongva meditáló költő belső világába. Ez a belső világ korántsem afféle izolált mikro-univerzum, sokkal inkább választott menedékhely, ahonnan a költőnek született ember zavartalanul szemrevételezheti az embervilág és a természet jelenségeit, ahol megfogalmazhatja viszonyulását a történésekhez.
Az irodalom iránt érdeklődő, ám a versolvasástól bármilyen okból ódzkodó olvasók megnyugtatása és biztatása végett önmagamat idézem ötödik kötetének utószavából:
„Ferenczi Tihamér versbeszédének értelmezéséhez nincs szükség semmiféle ’kódra’. Önkifejezési kísérleteihez egyedüli eszköz a nyelv, hát tisztelettel bánik vele. Tudatosan kerüli a többszörösen áttételes fogalmazást (…) Nyilván felismerte, hogy (…) az emberi megmaradásunkat tiszta, szép szavakkal szolgáló üzenetek megfogalmazójának és közvetítőjének szerepkörét ezek nélkül is betöltheti.”
És mivel betölti, Ferenczi Tihamér új kötetét megbecsülendő rtékként ajánlom az olvasók figyelmébe.

Nagy Zoltán Mihály