Könyvajánló: A megmaradás esélyei

S. Benedek András: A megmaradás esélyei: Tanulmányok, esszék, kritikák – Bp.-Beregszász: Hatodik Síp Alapítvány – Mandátum Kiadó, 1996. – 160 old.

Manapság divat a történelmi futurológia. Ha az 1944-45 utáni években, évtizedekben Kárpátalján élt volna egy olyan társadalomtudós, aki – abszurd ötletként tételezzük fel – elfogulatlanul figyelemmel követhette volna az ottani magyar közösség sorsát, s ugyancsak abszurd módon mindezt túlélte volna, az in vivo tapasztalhatja és dokumentálhatta volna mindazt, amit a felvilágosodás nagy gondolkodói is csak utópiákban képzelhettek el: egy történelméből és kultúrájából kiemelt kisebbség szocializációjának kísérletét. A háborút követő, ma már nagyrészt megvallható események következtében elmenekült vagy elpusztult az értelmiség nagy része, a magára maradt paraszti-mezővárosi lakosság kultúrája – sok esetben többéves kényszerű távollét következtében is – a bormelléki magyar nóták szintjére süllyedt. Lehetne ez a történelmi diagnózis túl sommás, túlzó is. Újjászerveződhetett volna a kárpátaljai magyar kultúra saját erejéből, tiszta, szép nyelvéből, népköltészetéből, helyi és iskolai emlékekben vagy magánkönyvtárakban megőrzött közös hagyományainkból építkezve éppúgy, ahogy ez a közösség a biológiai létezés megkérdőjelezésére is vitalitással, demográfiai robbanással válaszolt. A hagyománynélküliség azonban nemcsak következmény, de parancs is volt. Az „ezer éve nem volt itt semmi” társadalmi, egyben nemzetiségpolitikai elvárása, amely oly mélyen rögződött a néhány év némasága után szükségszerűen újratermelődő irodalom (írásbeliség) irányítóiban, hogy hosszú év(tized)eken át alaptételükké vált.