Könyvajánló: Fatemplomok Kárpátalján

Kovács József: Fatemplomok Kárpátalján. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 1990.

„Keletkezésüket tekintve, a ma meglevő létesítmények két nagyobb kategóriába sorolhatók. A legrégebbiek az 1700-as években épültek. Ide tartoznak a XIX. század végéig létesült műemléki értékű fatemplomok. Az építés ideje szerint másodikként azok a templomok említhetők, amelyek a XX. században épültek. Mindkét csoportba soroltak legtöbbje mindmáig funkcionál, és igen jó állapotú.
Néhány templom az eredeti helyén, múzeumi célt szolgál. Van, amelyet falumúzeumba alakítottak. Uzsgorodon (Ungváron) a szabadtéri néprajzi múzeumban néhány éve építették fel újból a „Mihajlovszkaja” fatemplomot, amely eredetileg Selesztovo faluban (a Voloveci kerületben), 1777-ben épült. Ismeretes: egész Európában, így Kárpátalján is előfordult, hogy a fatemplomot más községbe szállították. Így volt ez az eredetileg Ploszkojéban (Szvaljava, Szolyva kerület) 1792-ben épült „Pokrovszkaja” fatemplommal is, amelyet 1926-ban a szomszédos Voloveci (Volóc) kerületben levő Kanora községbe szállítottak át. Nagyobb távolságból, Lengyelországból telepítették át a Velikij Bereznij (Nagyberezna) kerületi Szoly (Sóslak) község fatemplomát, amely a XVIII. század végén épült.
Meg kell említeni e templomok jelentőségét, egyrészt abból a szempontból, hogy évszázadokig számos helyen az egyetlen olyan középület volt, amely alkalmas volt nagyobb tömeg befogadására, gyülekezetek tartására. Másrészt kulturális jelentőséggel bírtak, hiszen sok helyen igen értékes egyházi könyveket, könyvtárakat, dokumentumokat őriztek. De nem utolsósorban a művészeti ágak virágzását is segítették – habár esetenként nagyon szerényen –, mivel az alkotók a templom belsejét is igyekeztek díszíteni. Virágzóvá vált az ikonkultusz. A fa, a fém, az üveg, az arany, a csont, a textília és a még sokféle anyagot megmunkáló kézművesek ezáltal fejlődtek magas művészi színvonalra.”