Könyvajánló: Kik voltak…?

Kovács Vilmos: Kik voltak…? Nyelv- és őstörténeti írások a honfoglaló magyarság kialakulásáról I-II. kötet. Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, Ungvár, 1997.
„És ő, aki megtalálta a patkót, tisztára fújja a portól, ronggyal fényesre csiszolja…”

KOVÁCS VILMOS születésének hetvenedik, halálának huszadik évfordulója alkalmából, a magyar könyvkiadás régi adósságaként látott napvilágot ez a két kötet, a szerző tudományos tárgyú, mostanáig jórészt kiadatlan írásainak gyűjteménye.
Köztudott, hogy életének utolsó hat-hét esztendejében Kovács Vilmos kitartó és gondos történelmi kutatómunkába kezdett. E munka nyomán születtek meg a gyűjtemény dolgozatai, melyekből az íróként és költőként régóta nagyrabecsült alkotónak az olvasók előtt eddig rejtve maradt „másik arcát” ismerhetjük meg. A szakmabeliek és az érdeklődő olvasók számára egyaránt tanulságos tényeket és összefüggéseket tartalmaznak ezek az írások. Megtudhatjuk belőlük, hogy kik voltak azok a népek, amelyek a magyar etnikum, kultúra és nyelv kialakulásában szerepet játszottak, megismerhetjük szavak, személy- és földrajzi nevek százainak eredetét.
A kiadó szándéka e gyűjtemény közreadásával a Kovács Vilmos-i életmű hozzáférhető részének bővítése, hogy képet alkothassunk az életmű egészének arányairól.
„Az ünnepi számvetésnél bizonyosan kiderül, hogy amit birtokba készülünk venni, a háború utáni Kárpátalja legnagyobb szellemi teljesítménye” – olvashatjuk előszavában a szerkesztő, Kozma Endre véleményét. Lehetett valami szándékosság a sors részéről abban, hogy sok évi várakozás után e felelősségteljes ítélet kimondását olyan emberre bízta, aki nem született Kárpátalján, nem ismerte személyesen Kovács Vilmost, irodalmi tevékenységgel nem kísérletezett soha. Állításának hitelét nem rontották előítéletek, melyektől senki sem lehet mentes, ha életútja a Kovács Vilmoséhoz hasonló tipikus kárpátaljai életút, ha e hatalmas munka jelentőségét a szerző különleges egyéniségén, irodalmi alkotásainak mondanivalóján és művészi értékén keresztül próbálja lemérni. Kozma Endre ízig-vérig nagyvárosi, budapesti ember volt, nyelvész és tanár, aki rendkívüli tisztánlátással mindenkor képes volt felismerni a körülmények befolyásától függetlenül létező valódi értékeket. A megvesztegethetetlen ember szigorával ítélt; tudta: az ilyen értékek nem lehetnek viszonylagosak, egyetlen mércéjük a szándékok és a gondolatok együttes tisztasága. Nehéz éveket töltött fáradságos munkával, de önként vállalt feladatát becsülettel végezte el. Szakértelmének, filológusi alaposságának és nem utolsó sorban lelkiismeretességének köszönhetjük, hogy Kovács Vilmos másfél ezer oldalas kéziratából megszülethetett ez a könyv.