185 éve született Zsolnay Vilmos keramikusművész

Zsolnay Vilmos keramikusművész és nagyiparos, a porcelánfajansz és a pirogránit feltalálója 185 éve, 1828. április 19-én született.

A pécsi születésű ifjú apja kívánságára feladta festői ambícióit, kiváló minősítéssel elvégezte a bécsi Technische Hochschule kereskedelmi tagozatát, majd 1865-ben Ignác bátyjától átvette a családi vállalkozásként üzemeltetett, tőkehiánnyal küszködő Zsolnay Keménycserép Manufaktúra vezetését. Az üzemet előbb megmentette az elárverezéstől, majd világhírű gyárrá fejlesztette. Kitartóan kísérletezett a Pécs, Siklós, Mohács, Óbánya környéki agyagfajtákkal, és a felhasználásra alkalmas lelőhelyeket felvásárolta. A neve alatt 1868. május 5-én bejegyzett gépesített üzem nem csak edényeket, építészeti díszeket gyártott, hanem a kereslethez igazodva a kerámiaipar valamennyi ágával foglalkozott.

Zsolnay kémiát tanult, kísérletezett; üzemében hamarosan már fagyálló burkolólapok, elegáns cserépkályhák és csempék, kézzel festett dísztárgyak, egyedi szobrok, puritán edények és elektromos szigetelőelemek is készültek. Magyarországon először ő foglalkoztatott tervezőként neves képzőművészeket.

Már az 1873-as bécsi világkiállításon sikerrel szerepelt, a bronzérem és az elismerő oklevél mellé az uralkodó Ferenc József-renddel tüntette ki. Az 1878-as párizsi világkiállításon egy addig nem ismert, a szakemberek által porcelánfajansznak nevezett, elefántcsontszínű termékkel jelent meg, amellyel elnyerte a világkiállítás nagy aranyérmét és a francia Becsületrendet.

1884-ben kályhagyárat létesített, egyre nagyobb tömegben készítette az épületdíszítő kerámiákat, és megkezdte a fagyálló, mázakkal színezett, épületkülsőkön alkalmazott kőcserép, a pirogránit készítését. (Ez a díszes burkolat ékesíti egyebek között a Mátyás-templom, a kassai Szent Erzsébet-dóm, a Vajdahunyadvár, az Iparművészeti Múzeum és a Parlament tetejét is.) Miután Wartha Vince kémikus, műegyetemi tanár megfejtette a középkorban alkalmazott fémfényű mázak titkát, Zsolnay gyára a díszedényeken elsőként kezdte alkalmazni az ún. eozinmázat, amely kezdetben rubinvörös volt, de később kikísérletezték a zöld, kék és egyéb színben játszó változatait is. Az eozin bevonatú edények a gyár jellegzetes termékeivé váltak.

A munkában Teréz és Júlia lánya segítette, főként Júlia bizonyult gazdag képzelettel megáldott, termékeny tervezőnek. Miklós fia 1878-tól a kereskedelmet irányította, 1897-ben lett cégvezető.

Az Európa-szerte felvirágzó szecesszió forma- és motívumvilága szerencsésen ötvöződött az eozintechnikával, ezt azonban Zsolnay Vilmos már nem érhette meg, 1900. február 23-án szülővárosában meghalt. Utódaira a vagyonon és az 1000 munkást foglalkoztató gyáron kívül a magyar kerámiaipar világhírnevét hagyta.