50 év – 50 festmény

Hájas István bátyúi festő 50 munkájából nyílt kiállítás a Beregszászi Református Egyház gyülekezeti termében.

A kiállítással emlékeztek meg a reformáció 500. évfordulójáról, másik apropóját pedig a képek szerzőjének 50. születésnapja adta.

A megjelenteket Taracközi Ferenc, a gyülekezet lelkésze köszöntötte János evangéliumából idézve: „A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.” Taracközi tiszteletes úr elmélkedésében a fa lombja és gyökere közti kapcsolatról szólt: ha egészséges a gyökér, egészséges és szemet gyönyörködtető a lomb is. Mint fogalmazott, ez a példa jól szemlélteti az egészséges gyökerekből táplálkozó keresztény hitet is. Ha csak a lombra összpontosítunk, a nehezebb időszakokban semmivé válhat a fa. Erről is szól a reformáció ünnepe. Az eseménynek mélyre nyúló gyökere van, mely sok áldást hozott magával. E két dolog, a gyökér és a lomb, a múlt és a jelen összhangja hord fontos üzenetet számunkra. Folyamatos reformációra van szüksége a mai keresztyén embernek is. Az igazi változást pedig Isten viszi véghez. Ha a kiállított képek szerzője Isten nélkül élné életét, akkor is dicséretesek lennének munkái, ám életében ott van Isten, s így minden kibontakoztatott talentumával az ő irányába mutat.

Az ünnepeltet köszöntötte leánya, Hájas Csilla is, Immanuel Kant gondolatát idézve: „Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” Mint fogalmazott: a festészet a színeivel, ecsetvonásaival olyan érzékeseket tud közvetíteni a néző felé, amilyeneket szavakkal nem lehet átadni, s ennek ma, amikor a hétköznapokban annyiféle inger éri az embert, különös értéke van.

Végezetül köszönetét és háláját fejezte ki a kiállítás létrejöttéért elsősorban a mindenható Istennek, s természetesen az egyház vezetőségének a lehetőségért.