A Fokos zenekar jótékonysági estje a kárpátaljai magyarok megsegítésére

Magyarságunkkal a magyarságért! mottóval péntek este jótékonysági táncházat szervezett az óbecsei Fokos zenekar. Helyszínül a Caffe Club Floyd szolgált, melyet a tulajdonosa önként ajánlott fel a nemes cél érdekében. Az eseménnyel a kárpátaljaiak megsegítésére gyűjtöttek adományokat. A 100 dináros belépőkből befolyt összeget a kárpátaljai magyaroknak ajánlják fel. Emellett a helyszínen tartós élelmiszert, tésztát, lisztet, ruhaneműt is gyűjtöttek.

Ennek kapcsán kérdeztük a Fokos zenekar két tagját, Szerda Balázst és Jovánovity Pétert.

Mikor és hogyan alakult a Fokos zenekar?

Szerda Balázs: Zenekarunk 2010. szeptember 1-jén alakult meg. Valójában már egy kicsit előbb összeállt a csapat, de ettől a dátumtól számítjuk az együttes születését. Az egész a néptánccal kezdődött. A mostani és a régi tagokkal együtt tanultunk táncolni, az akkori Csikós zenekarba kerültem be, mint tamburás és brácsás, majd egy-két tagcsere után kialakult a Fokos, amelynek tagjai Jovánovity Péter bőgős, Szerda Balázs brácsás és tamburakontrás, Csonka Balázs prímtamburás és harmonikás, Szabó András basszprímtamburás és hegedűs, Cseszák Zsombor hegedűs és cimbalmos. Középiskolás korunkban kezdtük a megmérettetéseket, igyekeztünk minden KMV-n részt venni, ott mindig sikerült elhozni az első helyezést , ami nagy elismerés volt számunkra.

Később további elismerések is következtek…

A legnagyobb eredményt a Fölszállott a páva elnevezésű népzenei vetélkedőn értük el, ugyanis bejutottunk a középdöntőbe. Mikor eldöntöttük, hogy jelentkezünk a műsorba, nem a győzelem hajtott minket, hanem az, hogy megismertessük a zenénket az egész Kárpát-medence magyarságával. A második évadban is megjelentünk mint kísérőzenekar, akkor a topolyai Cirkalom táncegyüttessel voltunk láthatóak és a kategóriában az első helyet nyertük meg. Különdíjban is részesültünk, a budai Fonó Zeneház felajánlott 50 órányi studiófelvételezést és ingyenes CD-lemez kiadási lehetőséget, amit nagyon nagy örömmel fogadtunk. Emellett megkaptuk Óbecse város díját is. Külföldre zenész ismerősünk, Alilović Gojko révén jutottunk el, ő segített, hogy Bécsben, Stuttgartban, de még Finnországban is felléphettünk. A Fölszállott a páva nagyon jó elrugaszkodási lehetőséget jelentett számunkra, azóta is lendületben vagyunk és ezt a lendületet szeretnék megtartani és növelni a lehetőségekhez mérten.

Jovánovity Péter: Az együttesünk hozzáállásától függ, hogy meddig tudunk eljutni. Szerencsére nagyszerű csapat kovácsolódott össze, amely képes megragadni a lehetőségeket, s amely tisztában van azzal, hogy mindezt csak kemény és lendületes munkával lehet elérni.

Honnan jött a kárpátaljai magyarok megsegítését célzó jótékonysági koncert ötlete?

Sz. B.: Minden évben járunk Budapestre táncház találkozóra, ott ismerkedtem meg Bach Máté fotóssal, aki egyebek között a Tanyaszínház állomásait is fotózta. Ő a Magyar Református Szeretetszolgálattal is kapcsolatban áll, s elmondta, hogy még nem sikerült Vajdasággal kapcsolatot kialakítani ebben az ügyben. Úgy gondoltam, hogy mi megtehetnénk az első lépést és egy táncházi esttel, valamint adománygyűjtéssel tudnánk segíteni a rászorulókon. Hiszen tudjuk, hogy milyen a kárpátaljai magyarok helyzete. Nem kell a vajdaságiaknak sem messzire visszanyúlniuk, hogy át tudják érezni a kárpátaljaiak szenvedését. Azáltal, hogy mi jól érezzük magunkat, a közösségünket építjük és ezzel hozzájárulhatunk a magyarság egy szegmensének a megsegítéséhez, meggyőződésem, hogy jól cselekszünk és nemes célt szolgálunk.

Jung Miklós