„A könyvtár olyan találkozási pont, ahol helye van az életnek” – kisfilm készült a kárpátaljai könyvtárosokról
A kárpátaljai magyar könyvtárosok mindennapjait, elhivatottságát és közösségépítő munkáját mutatja be az Országos Széchényi Könyvtár legújabb kisfilmje. Az alkotás a Széchényi Ferenc Könyvprogram keretében tett kárpátaljai látogatások tapasztalataiból született, és bepillantást enged abba, miként őrzik és közvetítik a magyar nyelvű kultúrát a könyvtárak a háború árnyékában.
A filmben megszólalnak az ungvári, kistéglási, sárosoroszi, benei és beregszászi könyvtárak munkatársai, valamint Bacskai József ungvári magyar főkonzul is. A nézők emellett betekintést nyerhetnek a beregszászi görögkatolikus egyház közösségépítő tevékenységébe. A nemzeti könyvtár munkatársai a Széchényi Ferenc Könyvprogram keretében könyveket juttattak el a térség magyar könyvtáraiba, miközben lehetőségük nyílt közelebbről megismerni azokat a könyvtárosokat, akik a nehéz körülmények ellenére is kitartóan végzik munkájukat.
A kisfilm hátteréről, céljairól és a forgatás tapasztalatairól az Országos Széchényi Könyvtár Főigazgatói Kabinetének Kommunikációs Osztályát kérdeztük.
– Hogyan született meg a kisfilm ötlete, és mi volt a legfőbb célja?
– A Széchényi Ferenc Könyvprogram célja, hogy a Libri-Bookline Zrt. által 320 millió forint értékben felajánlott 349 mű 80 000 példányát ingyenesen eljuttassa a Kárpát-medence nyilvános, kistelepülési és iskolai könyvtáraiba. A nemzeti bibliotéka mindig is fontosnak tartotta, hogy kultúraközvetítő szerepét dokumentálja, legyen az az intézmény falain belül vagy kívül. A háború kitörése óta harmadik alkalommal jártunk Kárpátalján. Ezúttal lehetőségünk nyílt hosszabban beszélgetni az ott dolgozó könyvtárosokkal, és ezekből a személyes találkozásokból született meg a kisfilm gondolata. Úgy éreztük, érdemes szélesebb közönség számára is láthatóvá tenni azt az elhivatott szakmai és közösségépítő munkát, amelyet a kárpátaljai könyvtárosok rendkívül nehéz körülmények között végeznek.
– Miért tartották fontosnak, hogy éppen a kárpátaljai könyvtárosok munkáját mutassák be?
– Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban is készítettünk már kisfilmeket, amelyek a YouTube-on láthatók. Kárpátalján a háborús helyzet miatt különösen nehéz körülmények között működnek a könyvtárak. Fontosnak tartottuk megmutatni azt az elkötelezett munkát, amelyet az ungvári, a beregszászi és a kisebb településeken dolgozó könyvtárosok a helyi közösségekért, a magyar nyelv és kultúra közvetítéséért, valamint a kulturális örökség megőrzéséért végeznek.
– Kik vettek részt a film elkészítésében, és mennyi időt vett igénybe a munka?
– Az utómunkálatokban a nemzeti könyvtár Főigazgatói Kabinete és a Történeti Interjúk Tára munkatársai működtek közre. A beszélgetéseket Tóth Péter, az OSZK csaknem tizenhét éve elkötelezetten dolgozó munkatársa rögzítette, aki a kisfilm szerkesztését is végezte. A forgatás során hat interjú készült, így kétórányi nyersanyag állt a rendelkezésünkre. A film elkészítése – a szövegek feldolgozása, a vágás, a feliratozás és az utómunka – jelentős szakmai feladatot adott. A kisfilm teljes egészében az OSZK saját szakmai műhelyében készült.
– Mely kárpátaljai könyvtárakat és szakembereket keresték fel a forgatás során?
– Kistégláson, Ungváron és Beregszászon találkoztunk a helyi magyar közösségeket szolgáló könyvtárosokkal. Kistégláson Toronyi Erzsébet igazgatóval, Ungváron a Kárpátaljai Megyei Könyvtár magyar és idegen nyelvű gyűjteményében Szlucky Éva osztályvezetővel, Beregszászon pedig a Varga Éva által elnökölt Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesületének tagjaival: Munkácsy Líviával, a palágykomoróci községi könyvtár vezetőjével, Gáti Georginával, a sárosoroszi könyvtár vezetőjével, Holozsai Erzsébettel, a benei községi könyvtár vezetőjével és Mironyuk Natáliával, a mintegy negyvenezer kötetes Beregszászi Központi Könyvtár igazgatóhelyettesével.
– Milyen benyomásokat szereztek a helyszíneken?
– Talán éppen ezt képes a legjobban visszaadni a film. Rendkívüli elhivatottságot és a közösség iránti felelősséget tapasztaltunk.
A könyvtárosok a nehéz körülmények között is azon dolgoznak, hogy megőrizzék és közvetítsék a magyar nyelvű kultúrát, és biztos pontot jelentsenek a helyi közösségeknek. A könyvtárak ezekben az időkben a kulturális és közösségi élet különösen fontos színtereivé válnak.
– Volt olyan történet vagy személyes élmény, amely különösen megérintette a stábot?
– Számos személyes történetet hallottunk, amely mély benyomást tett ránk. Talán nem is egyetlen történetet érdemes kiemelni, hanem azt az emberi tartást és elkötelezettséget, amely valamennyi találkozásunkat jellemezte. A filmben éppen ebből szerettünk volna valamennyit megmutatni a nézőknek.
– Önök szerint milyen kihívásokkal szembesülnek ma a kárpátaljai könyvtárak és könyvtárosok?
– Az egyik legfontosabb kihívás a kulturális és dokumentumörökség hosszú távú megőrzése. A háborús körülmények, az energiaellátás bizonytalansága, valamint a megfelelő állományvédelmi feltételek korlátozottsága komoly kockázatot jelenthet a gyűjteményeknek. A megfelelő és állandó hőmérséklet, illetve páratartalom hiánya például hosszabb távon károsíthatja a dokumentumállományt.
Az OSZK a szakmai lehetőségeihez mérten segítséget kíván nyújtani a veszélyeztetett magyar vonatkozású dokumentumörökség megőrzésében és hozzáférhetővé tételében. Ennek részeként felajánlottuk azon folyóiratok digitalizálását is, amelyek állományvédelmi szempontból különösen veszélyeztetettek.
– Mit mutat meg a film a kárpátaljai könyvtári hálózat értékeiből, amit a külső szemlélők talán nem ismernek?
– Ahogy Beregszászon is elmondták, a könyvtárosi hivatás mára sok tekintetben kibővült: a könyvkölcsönzés mellett a lakosság a receptfelírástól az e-mail-küldésen és a digitális eszközök használatának támogatásán át a tűzifaosztásig számos ügyben fordul a könyvtárosokhoz.
Mindez jól mutatja, hogy ezek a könyvtárak messze túlmutatnak hagyományos szolgáltatásaikon: olyan közösségi és információs pontok, ahol segítséget, figyelmet és emberi kapcsolatokat is kaphatnak az emberek.
„A könyvtár olyan találkozási pont, ahol helye van az életnek.”
– Milyen visszajelzések érkeztek eddig a kisfilm kapcsán?
– A kisfilm fogadtatása pozitív. Már az első napon – különösebb promóció nélkül – mintegy ezer emberhez jutott el, és több száz megtekintést ért el. A kulturális tartalmak esetében ugyanakkor számunkra nem kizárólag a megtekintések száma fontos: azt szeretnénk, hogy a film minél több emberhez eljuttassa a kárpátaljai könyvtárosok történetét, és ráirányítsa a figyelmet munkájuk jelentőségére.
– Az OSZK és a kárpátaljai könyvtárak között milyen együttműködés zajlik jelenleg?
– Az együttműködés több területen is folyamatos. A digitalizálási tevékenység eredményei már megjelennek az Elektronikus Periodika Archívumban, folytatódik a Széchényi Ferenc Könyvprogram, amelynek keretében magyar nyelvű könyvekkel támogatjuk a kárpátaljai könyvtárakat, emellett szakmai kapcsolatainkat és a kulturális örökség megőrzését szolgáló együttműködéseinket is tovább kívánjuk erősíteni.
– Terveznek-e a jövőben hasonló dokumentumfilmeket vagy bemutatóanyagokat a határon túli magyar könyvtári közösségekről?
– Igen. Fontosnak tartjuk, hogy a határon túli magyar könyvtárak, az ott dolgozó szakemberek és az általuk szolgált közösségek munkája és értékei szélesebb körben is láthatóvá váljanak. A jövőben is szeretnénk olyan tartalmakat készíteni, amelyek személyes történeteken keresztül mutatják meg a könyvtárak kulturális, közösségi és identitásmegőrző szerepét.
– Mit üzenne a kárpátaljai könyvtárosoknak és olvasóknak?
– Azt üzenjük a kárpátaljai könyvtároskollégáknak és az olvasóknak, hogy számíthatnak a nemzeti könyvtár szakmai együttműködésére és támogatására. Fontos számunkra, hogy folyamatos kapcsolatban maradjunk velük, megismerjük valós szakmai szükségleteiket, és azokon a területeken, ahol lehetőségeink engedik – különösen a magyar nyelvű dokumentumellátás, a digitalizálás és a kulturális örökség megőrzése terén –, konkrét segítséget tudjunk nyújtani.
– A film elkészítése után hogyan látják: miben rejlik a kárpátaljai könyvtárosok legnagyobb ereje és küldetése a jelenlegi nehéz körülmények között?
– A kárpátaljai könyvtárosok legnagyobb ereje az elhivatottságukban, a közösség iránti felelősségükben és abban az emberi odafordulásban rejlik, amellyel nap mint nap végzik a munkájukat. A könyvtárosi hivatás mindig is többet jelentett a dokumentumok őrzésénél és közvetítésénél: figyelmet, segítséget, tudást és közösséget is jelent. Háborús körülmények között mindez még inkább felértékelődik.
A kárpátaljai könyvtárak ma nemcsak a magyar írott kultúra és kulturális örökség fontos őrzőhelyei, hanem olyan közösségi terek is, amelyek kapcsolódást, tudást és megtartóerőt adnak az ott élőknek.