A nap verse: Becske József Lajos: Emlék

„Úgy hullt kezed a kezembe,
mintha ír volna sebemre.
Mint ki jó balzsammal ápol,
szívemre gyűltél orvosságul.

Lehajló nádas fény-terén:
fürödtél lelkem tengerén.

Óbor voltál, szín – koszorú
mikor tombolt harc és ború.

Hozzám hajoltál, ha már-már
megvakultam fény – forrásnál.

Enyém voltál. Virágláncod
dédelgetve rám vigyázott.

De a Nap derengve ébredt,
hajnalszárnyon eljött érted-

Forrás: Becske József Lajos: Barlangok mélyén című kötete, Intremix kiadó, Ungvár-Budapest, 2005