A nap verse: Finta Éva: Írott kövek

A kék eget szűrt, távoli fény meleg,

tört füstje még nem lengi be, vár a táj,

a hegy közel van, látni: zöld lomb

s barna rög útjai domborodnak.

Ha tévedünk, úgy üssön a szánkra szó,

s ne törje át azt, mert negatívba ég,

s kőtábla küld majd róla képet,

mily töredék a jel s nagy a törvény.

Tálcán az eszmét nem adagolhatom,

úgy ostobán vén titkokat árulnék,

nem ér a lét tét nélkül úgysem,

korhatag élvezi sorsa súlyát.

Vándorutak vén völgyeiben pihen

kőpárna-ágyban minden igaz igénk,

múltján mereng, vár, meg se írták

volna, a zöld moha úgy betölti.

Történelem így válik a semmiből,

porban kúszik, felrétegeződik, új

és új időkön hízva éled,

nem hiszi kezdete, vége éjét.

Sárospatak, 2007. március 18.
Forrás: extra.hu