A nap verse: Weinrauch Katalin: Utcámban

„Időtől meggyötört,
púpos hátú járdák
macskaköves utcám
kétfelől karolják.

Szaporázom léptem
visszhangot kopogva:
alvó utca-hosszat
hasad a csend fala.

Árnyasan matató,
fölsóhajtó vének:
odvas testű hársak,
gesztenyék kísérnek.

Nyújtják fölém óvón
göcsörtös karjukat,
tenyerük rejteke
madárfüttyöt bújtat.

Fekete bársonnyal
ölel az éj körül,
alvó fényben utcám
mélysötétbe merül.

Visz a lábam mégis,
mintha Nap ragyogna:
nem riaszt a járda
lapálya-halomja.

Hosszú útról jövök,
biztos minden léptem:
hazavisz az utca,
társam a hűségben.”

(Együtt folyóirat, 2003/4)
Forrás: kmmi.org