A Szépírók Társasága Beregszászban
A Szépírók Társasága már hosszú évek óta létező szervezet, amely céljának tekinti a tág értelemben vett irodalom megértését, magunkévá tételét. Rendszeresen szervez különböző programokat, melyek segítségével az olvasóközönség közelebbről ismerheti meg a szépírókat és fordítva. Magyarország szerte író-olvasó találkozókat bonyolítanak le, így csillapítva az irodalomra éhes érdeklődők étvágyát.
2012. április 26-án a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet közreműködésével a Rákóczi- főiskolára látogatott budapestről ezen társaság négy kortársa – Dragomán György, Szabó T. Anna, Visky András és Láng Zsolt – József Attila-díjas írók, költők. A kötetlen beszélgetés a főiskola Apáczai Csere János könyvtárának olvasótermében került megrendezésre. Budai Katalin, a találkozó moderátora bemutatta a különböző elismerésekkel és díjakkal kitüntetett vendégeket. Visky András és Láng Zsolt Kolozsvárról, illetve Marosvásárhelyről érkeztek, Szabó T. Anna és Dragomán György házastársak pedig Magyarországról utaztak régiónkba. Budai Katalin felhívta a figyelmet az irodalom tanító képességére, miután konstatálta, hogy a teremben szép számmal jelentek meg diákok és tanárok egyaránt. „…Mindenki valakitől tanul, és óvhatatlanul tanít. Ez különös képen így van az irodalomban is, ahol minden alkotó belép a saját alkotásával ebbe a hagyományba”. Ezen állítás tükrében kérte fel a társaság tagjait, fejtsék ki véleményüket. Mint ahogy Visky András, író, tanár kifejtette, először az irodalmat „hangként” vette magához. Első alkalommal az édesapja által felolvasott külföldi költők műveit ismerhette meg. Az irodalmi „hangból” fakadó felismerés következtében tudatosult benne az irodalom iránti szeretet. Ezek után Szabó T. Annához került a mikrofon, aki mondandójában kiemelte Rakovszky Zsuzsa, ismert költő nevét, miszerint igen nagy hatással volt munkásságára. Véleménye szerint a mester-tanítvány kapcsolatban „éppen az a mester, aki olvassa a szöveget és éppen az a tanítvány, aki írja”.
Dragomán György, nemzetközi sikereket elért prózaíró a téma kapcsán megosztotta saját tapasztalatait és gondolatait, mely szerint leginspirálóbb az édesapja volt számára, ellentétben A fehér király című Márai-díjas alkotásának fő karakterével Dzsátával, akinek nem volt apja, így az a lehetőség, hogy valaki tanítóként szolgáljon a kezdetekben, nem volt adott. Véleménye szerint három dolog kell ahhoz, hogy „tanulhassunk az irodalomból”: ez a személyes tanári viszony, a családi viszony, illetve az aktuális olvasott, illetve elemzett irodalmi mű. Ezen hármasságnak köszönhetően lehet leghatékonyabban fejlődni. Bő két óra beszélgetés után az érdeklődők megvásárolhatták az alkotók által megírt
könyveket, amelyek igencsak szép számmal fogytak.
Béres József