Amikor a hagyomány testet ölt
Interjú ifj. Hidi Endre szobrászművésszel
2012. április 22-én Nagydobrony főtere egy nem mindennapi alkotással bővült, mégpedig a Paprikafűző asszony szobrával, melyet ifj. Hidi Endre szobrászművész alkotott meg. Erről a szoborról, s önmagáról kérdeztük a fiatal művészt!
A művészet a családodban nem ritkaság. Egyértelmű volt számodra, hogy te is ezen az úton indulsz el?
Mivel édesapám népi iparművész, így a családban, a gyerekeknek, ha volt rá igényük, meg volt a lehetőségük arra, hogy kibontakozzanak.
Engem mindig is vonzott a művészet. Már gyerekkoromban is nagyon szerettem rajzolni, ezért valahol teljesen evidens volt az, hogy követem édesapám nyomdokait.
Nemcsak szobrászattal, hanem kerámiák készítésével is foglakozol. Hogyan függ össze a kettő?
A kerámiával már kisgyerekként megismerkedtem édesapám által, hiszen otthon az ő művészi produktumaival volt tele az egész ház. Ebben nőttem fel. Egyértelmű volt, ezért is felvételiztem az ungvári képző- és iparművészeti egyetem kerámia szakára.
Azonban úgy gondolom, hogy a kerámia és a szobrászat nagyon közel áll egymáshoz. Úgy is lehet mondani, hogy a kerámia egy nagyon-nagyon jó alapot nyújt a szobrászathoz. A budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol a szobrászatot tanultam, több osztálytársam is volt, aki hozzám hasonlóan, kerámia szakon végzett előtte.
Mit jelent ma a szobrászművészet, milyen a mai modern szobrászat?
Mivel a jelen modern művészete nem létezhet az ezt megelőző korszakok művészete nélkül, így a modern szobrászat sem létezhet a múlt szobrászata nélkül.
Valahonnan megérkezünk ide. Van egy múlt egy gyökér. A művészettörténetnek is ismerjük a jelentős figuráit, alkotóit és azok alkotásait. A jelen korszakban alkotó művészek ezt kikerülhetetlen, hogy felhasználják, akár tudatosan, akár tudat alatt. Tisztában kell, legyenek a múlt művészeivel. Ám a művészek a saját korukban élnek, és a saját korszakukra kell, hogy reflektáljanak, arra kell, hogy valamilyen szinten reagáljanak.
Mi jellemző a művészetedre? Van esetleg kedvenc témád, motívumod, amely mindig visszatér az alkotásaidon?
Az én művészetemben legnagyobb ihletforrás a természet. Leginkább azt a szobromat tekintem sikeresnek, amelynél össze tudom hangolni a természet és az emberi természet jellemvonásait egy konkrét alkotásban. Egyébként minden szobrász és festő is kísérleti munkát végez, hiszen rengeteg alkotást hoz létre, viszont csak nagyon kevés az, amivel ő maga meg van elégedve, amelyre büszkén tekint.
Milyen anyagokkal dolgozol leginkább?
A budapesti egyetemen szerencsére nagyon sok anyaggal meg tudtam ismerkedni, mivel az egyetem rendelkezik gipszöntő-, fafaragó-, és bronzöntő műhellyel is. Ezért is nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ezen az egyetemen tudtam tanulni.
Legtöbb munkám eddig fából készült, de bronzöntéses és hegesztéses technikával is készítettem már szobrokat.
Hogyan zajlik nálad maga az alkotás folyamata?
Változó. Van úgy, hogy van egy gondolat, ami néha álmomban is előjön, egy belső késztetés, ami papírlapra vetve csak vonalak, firkák sorozata. Aztán több változatban megjelennek ezek a vonalak, s amikor már elég sok vonalat vázoltam fel, eljön az a pont, amikor nem tudok tovább gondolkodni két dimenzióban, tehát papíron. Ekkor három dimenzióban valósítom meg ezeket a maketteket, általában agyagban, mert az a legkönnyebben formázható anyag. És amikor már látom három dimenzióban, akkor több változatot is készítek, és egyszer csak nekivágok magának az anyagnak. Viszont ahogy elkezdem, munka közben mégis csak változik az elképzelés, mint ahogy makettként elképzeltem. Ez egy olyan dolog, hogy maga az anyag is kommunikál velem, nemcsak én alakítom az anyagot, hanem az anyag is engem, párbeszédszerűen. Kicsit olyan meditációs tevékenységhez hasonlít.
Téged ért az a megtisztelő feladat, hogy elkészíthetted szülőfalud legjellemzőbb alkotását, a Paprikafűző asszony szobrát! Mesélj kicsit ennek a szobornak a létrejöttéről!
Igazából ez úgy történt, hogy nem volt konkrét elképzelés, csak megkerestek, hogy szükség lenne egy szoborra Nagydobrony főterén. Én alkottam néhány makettet, s ezek közül a paprikafűző asszony nyerte el mindenki tetszését, egyöntetűen mindenki ezt szavazta meg.
Egy nagy homokkőtömbből készült, amit 750 km-ről, a Vinyicai járás Jampil városából szállítottak ide.
Az ötlettől, az első makettől az avatásig egy év telt el.
Ez a paprikafűző asszony az összes dobronyi munkáskezű embert, jelen esetben asszonyt személyesíti meg. Viszont ez egy figurális szobor, így szükségem volt modellre. Modellként édesanyámat kértem fel, így nem véletlen, ha felfedezik benne az arcvonásait. A kompozícióhoz a fiút egy szomszéd kisfiúról mintáztam, akit megkértem, hogy álljon modellt néhány fotó erejéig.
Nem merültek fel esetleg problémák a szobor készítése során?
Előfordult. Például mikor az agyag modellt mintáztam. Az alkotó mindig nézi, hogy hol lenne jobb a kompozíciót alakítania. S én is arra jutottam, hogy a mellékszereplőt, a gyereket, egy kicsit jobb lenne 20 cm-rel előrébb hozni, ezért az agyag vázban elhelyezkedő tartószerkezeteket megbontva előrébb húztam az egész gyereket. Hátrébb lépve örömmel konstatáltam, hogy így pont megfelelő lesz, és ebben a pillanatban az egész gyerek lefordult. Így azt újra kellet mintáznom.
Pont ezért is történik az egész előtte lezajló ceremónia. Az, hogy először megmintázzuk agyagban, arról veszünk egy gipsz negatívot, ezt kiöntjük gipsz pozitívba, s arról mérjük az arányokat a kőfaragásnál.
Ezen a szobron kívül hol láthatóak még a munkáid?
A diplomamunkám Nagyatádon látható, a Nagyatádi Szoborparkban. Ez egy nemzetközi művésztelep volt régen, de most támogatás nélkül nem tud külföldi művészeket fogadni, viszont minden év nyarán két-három hétig fogadja a Budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem diákjait. Ez egy több hektáros mező, tele fából készült szobrokkal, melyek közül az Yszei, egy japán szobrász alkotása a leghíresebb. Mikor ez a szobor kezdett korhadásnak indulni, felkérték az egyetemet, hogy faragják újra a szobrot, mely a művésztelep szimbólumává vált az idők során. Ennek fejében pedig az egyetem diákokat küldhet Nagyatádra. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel Gálhidy Péter vezetésével én is azon felkért öt diák között lehettem, akik megfaragták ezt a híres alkotást. Én ekkor másodéves voltam.
A diplomamunkámat is Nagyatádon kezdtem el. Mivel itt biztosították számomra az anyagot és a szerszámokat, védés után a szoborparkban hagytam az alkotást.
Ezeken kívül szerepeltem több kiállításon Magyarország szerte (Budapesten, Mátészalkán, Szegeden) és itthon (Beregszászban, Ungváron, Nagyszőlősön) egyaránt. Tavaly nyáron szerepeltem Kijevben az országos szobrászati trienálén, és részt vettem egy felvidéki szimpóziumon, ahová idén is visszavárnak.
Mik a jövőbeli terveid?
Ezek, az udvaromon található farönkök, amelyeket szeretnék megfaragni. Ám ezek között is egy 2,5 méteres nyárfarönk, amelynek több mint egy méter az átmérője, az, amely most leginkább mozgatja a fantáziámat!
Akkor jelen esetben a gép forog, de az alkotó nem pihen.
Köszönöm a beszélgetést és további sikeres munkát kívánok!
KÁRPÁTALJA.ma