Egy tizenötös szám. És március… – megemlékezés Nagyberegen

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc kitörése 171. évfordulójának előestéjén tartottak megemlékezést Nagyberegen.

A forradalom tiszteletére rendezett ünnepséget a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezete szervezte a helyi református templomban.

„Bizony, bizony mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.” (János 12,24.) – kezdte ünnepi igehirdetését Tóth László református lelkipásztor. – Szól hozzánk az Isten ma is és nekünk meg kell hallanunk azt, amit számunkra mond. Ez a tisztelet jele. Jézus ebben az igeszakaszban az önfeláldozásról beszél nekünk. Elsősorban Ő az a mag, amelyik meghal, hogy termést hozzon. S példáját követve őseink hasonlóan cselekedtek, a mi szabadságunkért haltak meg. Készek voltak áldozatot hozni nemzetünkért.

Vass Bertalan, a KMKSZ Nagyberegi Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket.

„Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet.” – nyitotta meg emlékbeszédét Petőfit idézve Barta József, a Kárpátaljai Megyei Tanács alelnöke. A magyar nemzet ma is szabadságkereső. Ma is meg kell vívnunk a modern kor szabadságharcát. Büszkék lehetünk arra, hogy egy ilyen nemzet tagjai vagyunk. Elődeink, az 1848-1849-es szabadságharc résztvevői pedig példaértékűek lehetnek számunkra, hogy felvállaljuk a küzdelmet és bölcsességgel megvívjuk a harcot, hogy Kárpátalján magyarként megmaradhassunk.

A Nagyberegi Református Líceum 10. osztályos tanulói emlékműsorral tisztelegtek az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hősei előtt.

A megemlékezés zárásaként az egybegyűltek közösen elénekelték a Himnuszt.

Bursza Krisztina
Kárpátalja.ma