Kányádi Sándor 85 éves

Magyarország akkora, amekkorára a nyelvét beszélők nyújtják, és a vers a nyelv szobra – hangzott el a 85 éves Kányádi Sándor köszöntésén a Petőfi Irodalmi Múzeumban május 13-án, kedden. Barátai, tisztelői, a művészeti élet és apolitika jeles személyiségei ünnepelték a költőt, akitől tudjuk: a vers az, amit mondani kell.

Pécsi Györgyi irodalomtörténész, a költő monográfusa vezette az estet, amit a teljesen megtelt dísztermen kívül még két helyiségben, vetítőről nézhetett az ünneplő közönség. Áder János levelét, melyben a köztársasági elnök gratulált és a nemzetnek adott ajándékot köszönte meg, Gróh Gáspár, a KEH Társadalmi Kapcsolatok Igazgatóságának vezetője olvasta fel.

Személyes hangvételű beszédet mondott Szentmártoni János, az Írószövetség elnöke, Melocco Miklós szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja pedig régi barátságukat elevenítette fel Kányádival. A Petőfi Irodalmi Múzeum nevében E. Csorba Csilla igazgatónő adta át az intézmény ajándékát: olyan fotókat, melyek egy korábbi erdélyi Petőfi-kutatás alkalmából készültek Kányádi Sándorról és a PIM akkori igazgatónőjéről.

Kányádi-költemények hangzottak el Havas Judit és Őze Áron színművészek tolmácsolásában, többek között az Előhang, a Valaki jár a fák hegyén és a Szelíd fohász. Az estet a Kaláka együttes népszerű megzenésített Kányádi-versei foglalták keretbe. Gryllus Dániel, a zenekar vezetője elmesélt egy anekdotát, mely szerint egy alkalommal, amikor felléptek, Kányádi-együttest konferáltak be, ami nem is olyan nagy tévedés, ha arra gondolunk, hogy a költő kötetnyi versét megzenésítették.

Pécsi Györgyi elmondta, hogy Kányádi Sándor évente száznál is több alkalommal vett részt találkozókon, és azt, hogy mennyire ismert és szeretett szerte a világon, bizonyítja, hogy az interneten a világ minden táján ajánlják verseit. Ha őt megkérdezik, mi a kedvenc Kányádi verse, minimum ötven ilyet tudna felsorolni.

A költő 1998-tól, alapítása óta a magyar Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Naprakész tevékenységét mutatja a magyar Mesemúzeum és Meseműhely, mely a közelmúltban jött létre Kányádi Sándor kezdeményezésére. Szintén az ő ajánlására valósult meg Elek apó kútja, hogy erdélyi pályatársának, Benedek Eleknek emléket állítson. A költő szerint a verset nem lehet palackba, azaz könyvbe zárni, így nyitott a hangzó anyagok és az internet világa felé.

1989-ben a Magyar Írószövetség tette meg az első lépést a nemzetegyesítés felé, emlékeztetett Pécsi Györgyi, azzal, hogy határon túli írókat is tagjaivá fogadott. Szentmártoni János elnök a költészet utazó apostolának nevezte költőtársát, aki olyan nyelvet beszél, amit mindenki ért. Kicsikhez és nagyokhoz egyaránt szól, s ez lehet népszerűségének titka. A költészet és a tett lehet egy és oszthatatlan, Kányádi Sándor személye példa erre a mai fiatalok számára.

Az ünnepelt meghatódottan és szerényen reflektálta, hogy igazi költő az, akinek verseit halála után évtizedekkel szavalják. „Az én országom Magyarország, addig terjed, ameddig a magyar nyelv.” Ezt próbálja szolgálni, és köszöni, hogy erre lehetősége teremtődött. A költő még mesélt az egykori Petőfi-kutatásokról Székelykeresztúron, ahol jelképes sírt állítottak Petőfinek, és szólt közelmúltbeli Ferenc pápánál tett látogatásáról is. Dél-Amerika ihlette versét ajándékozta az egyházfőnek, átadásakor magyar zarándokok is jelen voltak.

Az est zárultával sorban álltak a dedikáltatni kívánók, és koccinthattak a költő egészségére egy különteremben, ahol kötetlen beszélgetéssel folytatódott az ünneplés.

Forrás: Kultúra.hu