Kárpátalja anno: Egán Ede mezőgazdász

Egán Ede mezőgazdasági szakember, gazdálkodó.
Édesapja, Edward Egan, Írországból menekült Magyarországra. Magyarországi uradalmakban betöltött jószágigazgatói tevékenysége után megvásárolta a Vas megyei borostyánkői uradalmat 1865-ben Batthyány Gusztávtól.
Egán Ede középiskoláinak elvégzése után két éven át egy szászországi birtokon gyakornokoskodott. A bécsi mezőgazdasági főiskolán és a hallei egyetemen tanult. Több német-, cseh- és magyarországi gazdaságban – köztük apja borostyánkői uradalmában – tevékenykedett. 1883-tól, mint a kezdeményezésére szervezett Országos Tejgazdasági Felügyelőség vezetője, elősegítette a magyarországi tejgazdaság és sajtipar fellendülését, majd a ruszin (rutén) nemzetiségi mozgalmak és szegényparaszt megmozdulások leszerelésére az állattenyésztés és a havasi tejgazdaságok fejlesztésének programjával kidolgozta az úgynevezett hegyvidéki akció-tervet. 1897-től mint a hegyvidéki kirendeltség miniszteri biztosa a kisparaszti gazdaságok bizonyos mértékű megsegítését kezdeményezte. A galíciai zsidók növekvő beáramlása nem kedvezett a ruszin mezőgazdaság fellendítésének. Az akció „kulturális” programjával a ruszinok részbeni elmagyarosítását kívánta elérni, görögkatolikus vallásuk megtartásával. Sokat tett az erdélyi és kelet-magyarországi szarvasmarha-tenyésztés és tejgazdálkodás fellendítéséért is. 1901. szeptember 20-án Ungvár és Munkács között, Szerednye község mellett – uzsorások által megbízott – bérgyilkos áldozata lett.
A családi sírboltban temették el, a Vas vármegyei Borostyánkő községben.
Egán Ede halála után, bár a hegyvidéki akció tovább folytatódott, csakhamar „egy szürke hivatal lélek nélküli adminisztrációs munkásságáig süllyedt”, így nem is érhette el célját, nem tudott gyökeres változást előidézni a ruszinság helyzetében.
Nem sokkal halála után emlékművet állítottak az őt ért tragédia helyszínén (Börvingesen). Az emlékmű a 20. század során elpusztult ugyan, ám a rendszerváltás után újat emeltek az Ungvárt Munkáccsal összekötő autóút mentén, nem messze az eredeti emlékjel helyétől. A ruszinok mai napig nagy tisztelettel emlékeznek rá.
Forrás: wikipedia.org