Megszentelték Drávai Gizella felújított síremlékét
Tanítványai és tisztelői jelenlétében szentelték meg június 25-én a beregszászi köztemetőben Drávai Gizella (1911–1981) pedagógus és író felújított síremlékét.
Drávai Gizellát (ITT olvashatunk róla) a mai napig sokan úgy emlegetik, mint Beregszász meghatározó alakját, aki nemzedékeket nevelt a magyar nyelv és irodalom szeretetére, s akinek számos pedagógus, író, költő és közéleti személyiség köszönheti pályája elindulását.
Az utókor is őrzi az emlékét: Ungváron megalakult a Drávai Gizella Magyar Irodalmi és Művelődési Kör; a beregszászi városi tanács posztumusz Pro Urbe díjjal tüntette ki; a Beregszászi 6. Számú Általános Iskola falán tábla emlékeztet az egykori tanítóra; a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség pedig évről évre nyelvhasználati versenyt rendez az emlékére.
Ugyanakkor Drávai Gizella sírja az utóbbi években gondozatlanul, elhanyagolva állt a beregszászi köztemetőben. A Horváth Anna által készített kerámia-emlékművet az enyészet fenyegette.
Azonban Finta Éva költőnő (Drávai Gizella egykori tanítványa) kezdeményezésére tavaly ősszel indult gyűjtés indult a síremlék felújítására.
Így sikerült közadakozásból megmenteni Drávai Gizella és szülei, Legeza Jenő és Gizella sírját.
A felújítási munkálatokat Szilágyi Sándor végezte el; a sír körüli terület tisztítását Beregszász város önkormányzata vállalta.
A síremléket Szabó Viktor és Marosi István beregszászi görögkatolikus atyák szentelték meg, valamint imádkoztak Gizi néni (ahogy a helyiek Drávai Gizellát hívták) és családja lelki üdvéért.
Marosi István arról beszélt a jelenlévőknek, hogy Drávai Gizella és Boldog Romzsa Tódor születésnapja között mindössze három hét különbség van. Életük között sok párhuzam vonható. Mindketten nemes célért küzdöttek, megvallották hitüket, s eközben nem féltek szembenézni a kihívásokkal. Tódor püspök vértanúságot szenvedett, s az egyház ma példaképp állítja a hívek elé. Drávai Gizella nem kapott ugyan ekkora kitüntetést, mégis hitvallóként tekinthet rá az utókor. Életével, munkásságával kiérdemelte mindezt.
Finta Éva költőnő meghatottan beszélt egykori tanáráról, aki a második világháborút követően férjével, a budapesti származású Drávai Lajos zenetanárral tarthatott volna az anyaországba, ám inkább beteg édesanyjával maradt Beregszászban. Saját gyermeke nem született, mégis teljes életet élt. Ahogy a költőnő az egykori tanítványok nevében fogalmazott: „Mi mindannyian az ő gyermekei vagyunk.”
Végezetül reményét fejezte ki, hogy a felújított sírt a Vérke-parti város lakói ezentúl gondozni fogják.
A sírszentelés és megemlékezés közös beszélgetéssel ért véget. Magyarország Beregszászi Konzulátusát Gyebnár István konzul, festőművész képviselte az eseményen.
Marosi Anita
Kárpátalja.ma